Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.

Ülésnapok - 1875-111

340 111, országos ülés msirczius 18. 1876. a közművelődés nagy és fontos czólja körül teremtőleg és egyszersmind kimélőleg fellépjen. Nem lett volna-e kötelessége többet tenni a körül, hogy ne lehessen ezerekre számlálni azon szegény elhagyott községeket, melyeknek iskolájuk egyátaíában nincsen? Nézetem szerint ez lett volna a régi törvény megváltoztatásának czólja. (Halljuk!) Ezt azonban nem tette a t. minister ur ; sőt fájdalommal láttuk, hogy nem ugyan közvetlenül a kormány által, de mégis aligha nem közvetett utón, befolyása által két létező főgymnásium bezáratott. (Trefort Ágoston közbeszól: Igen!) Én csak szembeállítom ezen tényt azzal a sajnos tapasztalással, miszerint ezerekkel lehet számítani azon világi községeket, a melyeknek nincsenek még iskoláik. De most a jelenlegi törvényhozó által felállított czélíioz viszszatérve, bocsássanak meg, ha még egy másik nézetet is kifejezek. Állván az, hogy 13,900 felekezeti iskola van, azzal szemben pedig csak 1500 állami és ezen 1500 állami talán 10-et vagy 15-t kivéve csak a legutolsó 8 év teremtménye; — állván továbbá az, hogy mindezen iskolák tanárai és tanítói maguk is mind a felekezeti iskolákban fejlődtek: — kérdem mi lehet annak oka ós hogy lehet azt magyarázni, hogy ily hamar fejlődött ki ellenzés az állami és a felekezeti tanrendszer között? mert csak ha ilyen ellentét fejlődött volna ki: akkor tarthatnám indokoltnak, odamutatva más nyugati országok fejlődésére, — mondom — csak akkor tarthatnám indokoltnak, ezen sok századon keresztül a közművelődés terén magoknak igen nagy érdemeket szerzett hitfelekezetek tanodái ellen most egyszerre oly szigorú és oly sok félremagyarázásra alkalmat nyújtó szabályokat teremtését, mint milyeneket a t. minister ur törvényjavaslatában indítványoz. Én, t. ház! sem a törvényjavaslatból, sem annak indokolásából sem a t. képviselő n-ak felszólalásaiból nem vagyok képes ezen ellentétet kimagyarázni. Természetesnek is tartom, hogy ez nem fejlődhetett ki, minthogy a mint előbb említettem a tanárok valamennyien az országban, de nem csak a tanárok, hanem a t. minister ur oldala mellett lévő igen érdemes férfiak, mint például jelenlegi kormány képviselője Szász Károly ur is ily hitfelekezeti tanodák teremtményei. De én tovább megyek ós azt mondom, hogy nincs is tudomásom, hogy volnának az államnak a tanrendszer körül megállapított rendszeres nézetei, melyek ellen ne talán egyes hitfelekezetek tanférfiainak alkalmuk lett volna felszólalni; ily tanrendszer még nem létezik; s mégis tagadhatlan, hogy meg van azon ellentét és kell okának lenni annak, hogy oly sokan azok közül is, kik eddig ezen tanodáknak mindig hivei voltak, melyeknek ők magok tanonczai voltak: most azok ellen, azoknak biztos létele, fönmaradása ellen fölszólaltak. Én kénytelen " vagyok a tegnapi napon két szónok által tett rövid útmutatásokra nagyobb súlyt fektetni. Nem akarom itt újból elmondani azon kis mesét, melyet Vécsey tanár ur elmondott azon hitfelekezeti tanár magaviseletéről, ki a magyar nyelvről való óráját a képviselő ur beszéde, szerint valóban illetlenül befejezte. Még egy másik t képviselő ur adott egy eféle útmutatást, t. í azt mondotta, hogy az állami tanodák magyar tanodák lesznek. Ezt én hibás nézetnek tartom. Legyen szabad a törvényre hivatkozva bebizonyítani, miszerint legalább nem volna szabad, hogy így legyen. A nemzetiségek egyenjogúságáról szóló törvény 17. §. igy szól: „Az állam s illetőleg a kormány által már állított, vagy a szükséghez képest állítandó tanintézetekben a tanítási nyelvnek meghatározása, a mennyiben erről törvény nem rendelkezik: a közoktatási minister teendőihez tartozik. De a közoktatás sikere, a közművelődés és közjólét szempontjából" ; tehát két nevezetes kérdés szempontjából az államnak is legfőbb czólja lévén; köteles t, i. a minister az állami tanintézetekben a lehetőségig gondoskodni arról, hogy a hon bármely nemzetiségű, nagyobb tömegekben együtt élő polgárai az általok lakott vidék közelében anyanyelvükön képezhessék magukat egészen addig, hol a magasabb akadémiai képezés kezdődik". T. ház! Én tudom, hogy a törvény ezen rendeletének nem hódolt, nem engedelmeskedett a ministerium : tudom tapasztalásból, mert itt lakom családommal, nekem is vannak gyermekeim, a kik iskolába járnak és bár itt oly vidéken lakunk, hol részint a fővárosban, részint a közvetlen szomszédban 300,000-nyi német ajkú honpolgár lakik együtt: én mégis hiába kerestem oly iskolát, a hol az én fiaim nem az akadémiai tudomán3^ok tanait, hanem csak a tudományok elemeit a népiskolában németül tanulhatták volna, (úgy hang balfelül. Helyesen.) Én ebből t. ház, egy másik következtetést vonok le, azt t. i. hogy az állam vagy annak képviselői a minister urak maguk nem teljesítették kötelességüket, azon kötelességüket, melyeket az állam törvénye rájuk ró. Hogy érthessek tehát egyet oly intézkedéssel, a mely azon tanodákat is, a melyek mint bátor voltam előadni, minden ellenmondás nélkül fényesen teljesítették eddig teendőiket és kötelességüket, hogy lehessek, mondom, hajlandó ezen tanodákat is átadni az állam főszerepvivőinek ? Ezt teljesíteni pedig t. ház, a jelen törvénynek egyik feladata. A jelen törvény, mely az 1868. törvényt, mely lex imperfecta volt, lcx perfeetára akarja tenni, vagyis sanetióval látja el az 1868. törvény-