Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.

Ülésnapok - 1875-110

110, orsziígos ülés m&rezius 17. 1876 329 el magát a tevékenységro, mikor arra valami tekintély által öztönöztetik. Ezen jellemvonása nemzetünknek szabja meg nézetem szerint azon határvonalat, melynek az állami felügyelet közt egyrészről és másrészről az egyéni szabad tevékenység közt a tanügy terén léteznie kell. Az állami felügyeletnek a mellett, hogy, a mint már említem, mint kétségtelen jog gyakoroltatik az állani - érdekének biztosítására, nálunk, a mi viszonyaink közt, buzditólag és ellenőrzőkig kell működni ott, hol az individuális cselekvőség teljes tespedesbe menne. Ennél tovább azonban nézetem szerint nem volna ezélszerü menni. Ezen nézpontok vezéreltek engem e törvényjavaslat •megítélésénél, és fájdalommal kell meghallanom, hogy kedvező eredményre nem juthattam egyik irányban sem. A mi. magát a felügyeletet illeti, nekem ugy * látszik, hogy ez a törvényjavaslat értelmében még eredménytelenebb lesz, mint volt eddig. A tanfelügyelő csak addig felelhet meg tulajdonképen feladatának : ha szakképzettséggel bír ós az iskolákat minél gyakrabban személyesen megvizsgálhatja. A jelen törvényjavaslat azonban nem követel qualifleatiót a tanfelügyelőtől, és én ezt igen lényeges hiánynak tartom. Felhozhatók ez ellen okok, hogy például a • qualificatió úgyis igen alacsony lenne és e mellett némely különben képes és alkalmas egyén kizáratnék: de nézetem szerint ezen érdek nem vehető figyelembe." A tanfelügyelők eddig is csak szórványosan teljesítették az iskolák látogatását; természetesen, inert a phisikai idő hiányzott arra, hogy az alattuk álló több száz iskolát évenként legalább egyszer körüljárják. Ezen bajon a törvényjavaslat mit sem segít; de sőt ínég roszabbá teszi azt. Minden nagyobb megye egy tanfelügyelőséget képez; kisebbek egy nagyobbá egyesíthetek ós ugy ismét több iskola lesz egy tanfelügyelő alatt, mint a mennyit tényleg meglátogathat. De e mellett a tanfelügyelő még a közigazgatási bizottság tagja is, azért, hogy tagja egyszersmind a megye területén levő városi közigazgatási bizottságnak is. .Alig lesz az országban tanfelügyelő, a ki legalább két ily bizottságban ne lenne köteles részt venni. Minden bizottság pedig, hónaponként legalább egyszer egy rendes, ezenidvül több rendkívüli ülést tarthat. Ezen körülmény teljesen kizárja a tanfelügyelőkre nézve az iskola-látogatás lehetőségét. A tanfelügyelő azonban ezentúl még azon feladatában is gátoltatni fog, hogy kizárólag tanügyekkel foglalkozzék. Mint a közigazgatási bizottság tagja, részint a megye, de továbbá a megye és város ,*• esetleg városok közigazgatási összes ügyeire kénytelen lesz kiterjeszteni figyelmét. Ezen túlhaladott ós sokoldalú foglalkozása mellett terKEPV. H. NAPLÓ 1875-78. V. KÖTET. mészetes, hogy személyes szemlélődésből nem győződhetvén meg az iskolák állapotáról, s kevésbé, képzett, sőt igen sokszor nem is oly elfogulatlan, mint kellene, nem is oly lelkiismeretes egyének relatiójából fogja alkotni véleményét, ós így jelentései ugy a közigazgatási bizottsághoz, mint a ministerhez, mindenesetre egyoldalúak ós sokszor hiányosak lesznek. De a legfőbb baj nézetem szerint az, hogy egyrészről a tanfelügyelő személyes felelőssége beolvad a közigazgatási bizottság kollegiális felelősségébe ; másrészt pedig intézkedéseiből hiányzik a közvetlenség: inert hisz a közigazgatási bizottság közbejárulása ós közvetítése nélkül csak igen ritka esetben rendelkezhetik önállólag. Mindez okok engem arra a meggyőződésre vezetnek, hogy a jelen törvényjavaslat értelmében az állami felügyelet nem fog oly módon gyakoroltatni, a mini azt az állam érdekei megkívánják; másrészt azonban ezen javaslat némely pontjaiban áthágni látszik azon határt, a melyen tul az egyéni elhatározásnak minden külső, beavatkozástól menten kell maradnia. Ezen okból nem helyeselhetem azt, hogy a tanfelügyelő a törvény által meghatalmazva a tankönyvekre és azok módszerére is kiterjeszti figyelmét, különösen oly iskolákban, a melyek nem államiak, vagy községiek. Ha nem vesszük is figyelembe azt, hogy a törvény ezen intézkedése már az egyéni szabadságba is ütközik: általában a tanmódszerek egyenlősítése még egyöntetű iskolákban is csak a fejlődés kárára és rovására történhetnék. Természetes és igaz, hogy az egyik tanrendszer jobb lehet a másiknál; de absolute jó gyanánt egyiket sem állithatjuk fel. Nem csak az eszmék súrlódásából, hanem ugyanazon egy eszmének, tárgynak más-más módon való tanításából ós tanulásából képződik a valódi és több oldalú műveltség. En pedig ezt nem akarom feláldozni a mindent nivelláló uniformálásért, még, akkor sem, ha Magyarországon csak állami ós községi iskolák volnának; de a jelen viszonyok közt legkevésbbé. En tehát a jelen törvényjavaslatot egyik irányban sem tartom kielégítőnek ; pedig valóban tudnók magamnak képzelni oly tanfelügyelői rendszert, a mely a jelenlegitől lényegesen eltérő alapban sokkal inkább megfelelne minden tekintetben a kitűzött czélnak, De a fenforgó esetben nem a tanfelügyelői intézmény" újjá, de még megalkotásáról sincs szó. Nem egy uj törvény felett tanácskozunk ; hanem a meglevőnek csak némi módosításáról, és annak beillesztéséről a közigazgatási bizottság keretébe. Midőn ez utóbbi törvény tárgyalás alatt volt: ón is lehetőleg elleneztem azt. Most azonban, jól tudom, hogy annak következményei előtt meg kell hajolnunk. Ezen "kL.