Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.
Ülésnapok - 1875-110
110. országos ülés márezius 17. 1876. 327 Még kevésbé helyeselhetem t. ház azon nézetet, melynek a hitfelekezeti iskolákra vonatkozólag Helfy t. képviselőtársam adott kifejezést. 0 ugyanis azt mondotta, hogy a felekezeti iskolák létezése valóságos csapás az országra és hogy mindaddig. amig vallás taníttatik bennök: nem lehet szó felvilágosodásról. Én megvallom, hogy ezt túlzott álláspontnak tartom. Nem a vallás, hanem a fanatismus veszélyezteti a felvilágosodást. A felekezeti iskolák eltörlése annyi volna, mint a közmivelődés szabad fejlődósének erőszakos megakasztása, amire Magyarországnak valóban legkevesebb szüksége van. (ügy vem!) Én e tárgyban sokak véleményét meghallgattam és sokat olvastam; de őszintén megvallom, hogy legalább azon vidéken, hol nekem szerencsém volt a tanügyi állapotokat ós a tanügyi igazgatást közvetlen tapasztalatból szemlélni és tanulmányozni: egyáltalában nem tapasztaltam azon veszedelmeket a tanügyre nézve, melyeket Helfy ur oly borzadalmas színben tüntetett fel előttünk. Sőt ellenkezőleg azt tapasztaltam, hogy egészben véve a felvilágosodásnak és a hazafiságnak buzgó terjesztői. Egyesek, sőt hitközségek részéről nagyon is r tiszteletreméltó áldozatkészséget tapasztaltam. Es a mig oly jelenségek lesznek az országban, mint a minőt épen Gébbel képviselő ur a kalocsai érsekség emelkedett szellemű főpapjának legújabb intézkedéséről említett: addig egyáltalában nem lehet a felekezetek ellen méltányosan szót emelni. En t. ház, örülök, ha minél több, akár felekezeti, akár magántársulatok által felállított iskola, keletkezik s ha azok a kor színvonalán állnak s a kor kívánalmai szerint rendeztetnek be; mert utóvégre is nem az a főczél. hogy felekezeti, vagy kizárólag állami iskolák legyenek: hanem a főczél az, hogy jó iskolák legyenek. (Helyeslés a középen.) Hibának tartom a kétféle iskola éles szembeállítását ós kétszeresen károsnak akkor, midőn állami pénztárunk nincs azon helyzetben, hogy az eddigi népoktatásügyi törvény igényeinek megfelelhessen. Én magam is azt vallom, hogy az államnak kell kezébe venni a tanügyet; de nem szeretnék egész odáig menni, mint Helfy t. képviselő ur, hogy azt tökéletesen absorbeálja: mert mindaddig, mig nem leszünk anyagilag azon helyzetben, hogy azon szép eszmék, azon szép követelmények, melyek a 68-ki törvényben ki vannak fejezve, a valóságba átmenjenek, mig nincs elegendő erőnk, hogy azokat megvalósítsuk: egyáltalán nem tartom szükségesnek, hogy tisztán csak az állam kezébe tétessék a népoktatás. Mindaddig, mig állami háztartásunk egyensúlya valósággal helyreállítva nem lesz; mindaddig mig állami költségvetésünkben a culturalis és a katonai kiadások közt oly kirívó aránytalanság lesz: mindaddig —• mondom — nem tartom sem szükségesnek, sem tanácsosnak, hogy az állam központosítsa a maga kezében az összes tanügyet. Ez idő szerint tehát az én álláspontom ós nézetem az, hogy az egyes felekezeteknek ós az egyes priváttársulatoknak az oktatás terén való szabad cselekvősége leginkább fogja előmozdítani tanügyünket; mert szilárd meggyőződésem, hogy csak azon cultura bír szilárd alappal, mely az összes polgárság öntevékenységével, az összes polgárság közreműködésével, szabad verseny alapján fejlődik ki. (Helyeslés a középei/.) S midőn ezen meggyőződésemet kifejezem, távol vagyok azon gondolattól, hogy az államnak a felekezetek fölötti felügyeletét és pedig szigorú felügyeletét ne óhajtanám. Én tisztelem a felekezetek autonómiáját s kívánom azok szabad raozoghatását; de ezen tiszteletem nem terjedhet odáig, hogy közönynyel nézzem azon üzelmeket s mondhatom bűnös merényleteket, melyeket némelyek az autonómia köpenye alatt elkövetnek; (Élénk helyeslés a középen.) sőt óhajtom, hogy az állam minél szigorúbban gyakorolja főfelügyeleti jogát és kötelességét és kényszerithesse azokat, kik ezen kötelességet elmulasztják és megbüntesse azokat, kik ellene vétenek. (Helyeslés a középen.) Ezen okoknál fogva én, mivel ezen elveket kifejezve látom az előttünk fekvő törvényjavaslatban, azt az általános tárgyalás alapjául elfogadom: elfogadom annyival is inkább, mert nem lehet tagadni, hogy az a mi mostani körülményeink közt valóságos haladást jelez. En legalább határozott haladásnak tekinteni azt, hogy a tanfelügyelő ezentúl nem fog kívül állni a törvényhatósági organismuson : hanem karöltve a többi tisztviselőkkel fog működni. Határozott haladásnak tekintem azt, hogy a tanfelügyelők ezentúl kiváló figyelemmel fognak kineveztetni, azokra, kik a tanítás terén gyakorlatilag is kitüntették magokat. Haladásnak tekintem különösen azt. hogy a felelősség ki van terjesztve az egyes alsó közegekre is s ennek következtében az ellenőrzés nem válik illusoriussá. Egyetlen egytől függ csak még e törvényjavaslat sikeres keresztülvitele, mit azonban csekély nézetem szerint nem lehet törvényben decretálni: ós ez az, hogy azok, kikre e törvény végrehajtása bízva lesz, meg legyenek győződve lelkükben arról, hogy ők egy szent ezé Inak, egy szent eszmének szolgálatában állnak; ha meg lesz lelkükben ezen hazafias öntudat, hogy élénken fogják érezni, hogy midőn kötelességüket teljesilik, Magyarország jövendő boldogságának és nagyságának alapját vetik meg, mert nekem éhez bizodalmam van, azért én a törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés.) Kállay Béni: T. képviselőház! Többféle szempontokból hallottam ugy megtámadni, mint védeni e törvényjavaslatot és mindegyik közt kiváló helyet foglalt el a subjectiv szempont. Ezt nem is csodálom. Egy oly törvényjavaslatnál, mely az oktatásügygyei foglalkozik : igen természetes,
