Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.
Ülésnapok - 1875-110
322 110. országos ülés márc/ius 17. 1876. Magyarországon nem ismerek már tárgyat, a melyre nem szabad mondani, hogy nincs pénz: mint a népnevelést. Megengedem, hogy a t. kormány annyira akarja most egyszerre pompirozni a takarékosság elvét; de kérdem, ha szét nézünk az országban : vajon jelenleg nem költünk-e sok pénzt az iskolákra ? Nálunk különbséget szoktak tenni a kincstár költsége és a polgárok költsége között; pedig magában semmi különbség nincs. Magyarországon jelenleg van 11,000 felekezeti iskola, ez pénzbe kerül: valaki csak fizeti, fizetik az állampolgárok. Ha az állam jelenleg sokat költ az iskolákra: kell hogy ezen pénz czélszerűbben költessék, mint költetik jelenleg. Ez iránt leszek bátor nézetemet elmondani. Ha Mocsáry képviselő ur el nem fogadhatja a törvényjavaslatot, még részletes tárgyalás alapjául sem azon előadott első argumentumánál fogva, mert a tanfelügyelői intézményt nem szereti : az nem elegendő, mert hiszen maga is beismerte, hogy azon részletesen segíteni lehet; mert hiszen a tanfelügyelői intézményt elfogadja, csak azt óhajtaná, hogy az önkormányzat utján választassék. Ha azonban el nem fogadja különösen azon második érvénél fogva, melyet felhozott t. i. azért, >mert ezen szőnyegen levő törvényjavaslat a protestáns iskolákra is kiterjeszti a tanfelügyelő jogkörét : akkor véghetetlenül sajnálom; de kénytelen vagyok vele szemben kijelenteni, hogyha van valami jó e törvényben, épen ez az. (Helyeslés.) Mert arról lehet szó, hogy legyen-e tanfelügyelő, vagy sem és hogy kitől függjön az; de hogy legyen egy tanfelügyelő, a ki az ország egy felekezete felett gyakorolja a felügyelet jogát, a másik felet pedig nem: az nem fór össze sem a jogegyenlőséggel, de még az osztó igazság elvével sem. De én épen ezen elvből indulva ki, — bátor vagyok figyelmeztetni a t. házat ari a, a mit többször mondtam: miszerint Magyarország közmivelődésére nézve valóságos szerencsétlenség és csapás, a felekezetessóg, és hogy mennyire az: ezt bizonyítja elegendőkópen az olyan beszéd, melyet ilyen helyről egy kiválóan felvilágosult ember részéről hallottunk. Hiába Magyarországon a felekezetessóg szűk körén alig bírt valaki felül emelkedni; hogy ezen segítve legyen, itt volt e törvény, a mely fölhatalmazta a kormányt arra, hogy közös iskolát állítson. Igen ; de az eredmény annyi év után mi ? Az, hogy 11,000 felekezeti iskolával szemben van körülbelől 1200 községi állami iskola. Ne ámítsuk magunkat mindaddig, mig ez fenn fog állani.— Magyarország szellemi haladásáról, de különösen vallás-szabadságtól szólni, valóságos utópia. Mindaddig, mig a gyermekek az iskolában ugy neveltetnek, midőn már azon perczben, mikor iskolába mennek, tudják, hogy én lutheránus, ón katholikus, én zsidó iskolába megyek. Midőn már a gyermekek. —• például a katholikus gyermek már hallja, hogy az a másik gyermek nem olyan mint ő, hanem vastag nyakú kálvinista; a protestáns szülék gyermeke meg azt hallja, hogy a másik pápista, a harmadik meg isten tudja valami hep-hep: addig ne beszéljünk mi modern államról; ne mondjuk, hogy hivatásunk van. A pénz kérdése, engedelmet kérek, a dologban nem nyom semmit Én ismerek helységeket Magyarországban, a melyekben 8—900 lakos között van 3, sőt 4 felekezeti iskola, katholikus, protestáns, zsidó és mindenféle. Ezen iskolák roszak mind; mert igen természetes 150—200 ember nem képes egy iskolát ugy felszerelni, fenntartani, hogy az a czólnak megfeleljen; de rakja össze azon 4 felekezet a pénzét: akkor egy iskolát lehetséges lesz jól felszerelni. Ne higyjük, hogy ezen segit a társadalom ; mert mindaddig, mig maga a törvényhozás nem bír felülemelkedni a felekezetessóg szűk körén: miként várhatjuk az ország népétől, a mely bennünket az ő elitéjének tart, hogy szabadelvűbb, felvilágosultabb legyen nálunknál ? A törvényhozásnak kell hogy határozottan merjen fellépni. Nem permissive kell csak a közös iskolák iránt intézkedni, hanem határozattan ki kell mondani, hogy a nyilvánosság jellegével egyedül a községi állami iskolák bírnak. Nem tiltanám el a felekezeti jellegű iskolákat ; ha van egy gazdag ember, a ki felekezeti iskolát akar felállítani, állítsa fel ; de nyilvánossági jelleget csak annak adjunk, a mely az állam czóljának tökéletesen megfelel. Mi szükséges tehát t. ház arra, hogy ezt elérjük? Már most látom, hogy Zsedényi képviselő ur hogyan mosolyog ón felém, hogy én merészkedem ezen eszmét vele szemben hangoztatni. Tudom tehát, hogy nagy lesz az ellenzék. Hogy ennek elejét vegyük, nincs más mód mint az: tenni a mit tesznek minden valóban előrehaladó országban, kizáratni az iskolából a vallástanitást, az nem az iskolába való tárgy. (Mozgás.) A család szabadságában áll a gyermeket olyan vallásban neveltetni, oktatni, a mint neki tetszik, az államnak ahhoz semmi köze, semmi joga érdeke nincs ahhoz, hogy milyen vallásban nevelkednek a gyermekek. Általában az államnak érdekében az áll, hogy müveit munkás polgárai legyenek; ez az állam érdeke és a mennyiben az államlét alapját képezi, megengedhető, különösen oly országban, mint nálunk, a hol a társadalmi initiativa oly gyenge, hogy az állam gyakoroljon befolyást; de csakis odáig, a meddig az állam létalapja megkívánja. De hogy az állam bele szóljon, hogy ki milyen
