Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.

Ülésnapok - 1875-110

314 110. országos ülés márczlns 11. 1S7(>. ködni. Elég legyen arra utalni, mit a megdicsőült Eötvös a tanügyre vonatkozó utolsó jelentésében oly méltó fájdalommal emlit fel. hogy rendeletei csak ott találtak végrehajtásra, a hol a szolgabíró íöríéneiesen a tanügynek barátja volt. Elismeréssel kell nyilatkoznom azon eljárás iránt, mely ezen törvényjavaslatban nem tűzi ezélul a népnevelési törvénynek elvi revisióját, hanem tisztán az admi­nistratió részére szorítkozik. Nagyon kevés gyakorlati eredménynyel járna itt, i. ház, azon vita, a mely a népnevelési törvény elvei fölött e házban mcgindittatnék; nem találom elér­kezettnek az alkalmat, hogy itt előlépjen egy irány s az iskola sequestrálását követelje az ál­lani számára és megint előálljon ama másik, s azon a czimen, hogy az iskola csak folytatása a családi hiterkölcs alapjain nyugvó nevelésnek, ezt kizárólag a maga számára akarja lefoglalni. A népiskolai törvény számolt az adott viszonyok­nál, midőn meghagyta, a felekezeti iskola intéz­ményét és a szükséghez képest életbe léptette a községi és állami népiskolát: egészséges versenyt provokáh a valamenynyi között. E tekintetben a törvény valóban liberális alapon áll : mert nekem más lexikonom van a liberalismus tanáról, mint Mocsáry képviselő ur­nák. Én azt tartom, hogy a liberalismust éppen az különbözteti meg a radikahsmustól, hogy nem indul vakon; hanem ez abstract éheket kritikával alkalmazza az élet adott viszonyaira. Viszonyaink között a leghelyesebb politikának tartom, megragadni azon morális erőt, mely a confessionalismusban fekszik, s azt értékesíteni a népnevelés ezéljára ; mert a modern állam nem lehet ugyan felekezetiddé folytonos deficit mellett az elvek szeretetében nem mehet odáig, hogy a népnevelés számára hasznosítható tényezőket ig­norálja, itózel nem akarom mondani, hogy az 1868 : SS. törvény némely intézkedésének meg­változtatására nézve mielőbb törvényjavaslat ne terjesztessék elő. ilyen a többi között a tanítók fizetési minimumának különbség nélküli megálla­pítása, a községi iskolai adónak szabályozása: az állam nyelvének legalább a nagyobb községek iskoláiban kötelezett taníárgygyá tételét csak futólag említem: mert azon eszméket, melyek összerejök által hatnak, sokat emlegetni fölösleges s mert ez eszme logikai oonseqentiája annak, hogy a Duna és a Tisza mentén egy magyar állam s egy magyar kormány van. S bár különbséget látok a nagy eszmék szeretete s azok kivitele között; mindaz­által meg vagyok győződve, hogy a kormány adott időben, adott eszközökkel e téren is meg­fogja tenni hazafiúi kötelességét, melynél többet, hogy egy körünkből csak az imént elszállott nagy szellem szavait idézzem, senki nem tehet ; de nielvnél kevesebbet senkinek tenni nem szabad. (Hehje-lés.) T. ház! Korunknak jellemvonása, hogy az eszmék kezdenek kimenni a speculatio szűk köré­ből a köztudatba; hogy egy uj, egy nagy politikai factor lépett előtérbe, a nép s vele a democratia eszméje. Én a demoeratiának legtisztább, minden utópiától ment nyilatkozatát a népnevelés eszmé­jében találom. (Helyedé*) Igazolj" ezen felfogást az, hogy a kasztszerü osztály nevelés azon arány­ban vonul szűkebb körre s helyt enged az általános népnevelésnek, a melyben a democratia eszméi terjednek. Hazánk most van az átmeneti stádiumban, a megváltozott politikai intézmények meghozták e téren is a fordulatot. Mi eddig neveltünk ügyvé­deket, papokat, tanítókat gymnasiumainkon; de a népnevelés mint olyan, csak most lépett nálunk előtérbe. Nagyon jellemző, hogy hazánkban az önkormányzati jogokat élvező felekezetek összes figyelmüket középtanodák felálutasára fordították, melyeknek száma sok helyen nem is áll arányban a felhasználandó segélyforrásokkal, a népneveléssel kevesebbet gondoltak. A törvényhozás csak 1802­ben kezdett a népnevelés ügyére nagyobb figyel­met fordítani és ez a harmadik eset, hogy a nép­nevelésre vonatkozó törvényjavaslat Magyarország parlamentjében a .diseossio tárgyát képezi. Nem létezett nép, nem létezett népnevelési kérdés sem, nem létezett népnevelési administratio sem, melyet mint nem létezőt kifejleszteni sem lehetett. Pedig az állam-tevékenységnek ezen fontos ága a legna­gyobb figyelmet 'érdemli: mert az administratio többi ágai csak az egyén phisicai feltételeivel fog­lalkoznak ; raig a népnevelés az egyén szellemi feltételeit szabja meg. Egy elromlott utat lehet kijavítani ; de egy roszul nevelt embert mássá átalalakítani nem. (Tetszés:) E téren még igen sok a tennivaló. Buzdíthat bennünket a becsvágy, mely ugy az egyesnek, mint a nemzeteknek a bennök rejlő szellemi erőknek teljes kifejezését parancsolja. Ösztönözhet azon törekvés, hogy mi­után az alkotmányos szabadságot polgárosító in­tézményekkel vettük körül, az intézményeknek megszerezzük a kellő anyagot, mert a szabadság formái nem tettek még szabaddá nemzetet, mert az nem törvényben decretálható abstractio, hanem nyilvánulása bizonyos morális erőnek, melyet csak a műveltség fejthet ki s szerezhet meg, mely nél­kül oly valótlanság az alkotmányos szabadság, a minő butitó anachronismusok azon középkori fcst­vények, melyeken a bibliai patriarchák velenczei gavallér-ruhában vannak feltüntetve. (Dtrültség.) E téren nemcsak a czéltól vagyunk távol, hanem a létesített elvek consequentiáitól is. Hiszen t. ház, az államilag kimondott tan­kényszer elvének az ingyenes iskoláztatás elve felelne meg. Mert ha az állam kimondja, hogy az egyes kénytelen iskolába küldeni gyermekeit: meg is kellene adnia ahhoz a feltóteleket.

Next

/
Thumbnails
Contents