Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.
Ülésnapok - 1875-110
308 110. országos ülés ínárczhis 17. 1876. nézet jut kifejezésre, hogy a hitfelekezeti iskola nem áll ellentétben az állami és községi iskolával ; hogy ezeknek egymás mellett párhuzamosan kell haladniok és fejlődniök. A törvényjavaslat semmi tekintetben nem sérti a felekezetek autonómiáját; de oda van irányozva, hogy ez az állam felső felügyeleti jogával összhangba hozassák. E törvényjavaslatban továbbá körvonalozva vannak egyrészt a közigazgatási bizottság, másrészt a tanfelügyelőnek teendői és e két intézmény egymással összhangba hozatik, mi által elejét veszszük minden lehető confliotusnak; harmadszor a tanfelügyelet hatályosabb Jesz, miáltal ismét összes népoktatási ügyünk jobb fejlődésnek néz elébe. Ezen okoknál fogva bátorkodom a felkérni, méltóztassék a javaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés.) Mocsáry Lajos: A mint az igen t. előadó ur is megemlíteni méltóztatott, de amint bőven kifejti azt a közoktatási bizottság indokolása, ezen törvényjavaslat ezélja: hogy a népiskolai ügyek admiuistratiója a közigazgatás többi ágaival szorosabb összefüggésbe és összhangba hozassék; továbbá amint azt az igen t. minister urnák indokolása is mondja, hogy az iskolai törvény életbeléptetésével a törvényhatóságoknak önkormányzati tevékenysége biztosíttassák és harmadszor, hogy a törvényhatósági tisztviselőknek nagyobb mérvben való közreműködése a népiskola ügyeiben szintén biztosítva legyen. Ami ezen kitűzött speczíalis czélokat illeti és azt, hogy a törvény által elő fog segittetni az összhang, a népiskolai közigazgatásnak a közigazgatás többi ágaival való összhangba való hozatala : iliusiónak tartom. Annak tartom pedig átalában azért, mivel a közigazgatási bízottságról szóló törvényjavaslat nézetem szerint egyátalán nem alkalmas arra, hogy a közigazgatás terén bármely tekintetben is összhangot hozzon létre. Én azt hiszem, hogy ezen tekintetben is ugy, mint átalában csak arra lesz alkalmas, hogy zavart hozzon az összes közigazgatás kezelésébe s nevezetesen a mi a tanfelügyelőket illeti, én valóban nem látom be, hogy ezen intézkedés, minél fogva most már a tanfelügyelőnek, mint a közigazgatási bizottság tagjának, mint specifice szakembernek, •— mert ez után, mint a törvény kimondja, szakemberek fognak esak tanfelügyelőkké kineveztetni, — jogában fog állani pl. utcsinálási kérdésekben, vagy más közigazgatási kérdésekbe beleszokni. A mi azt illeti, hogy ezen törvény által eszközöltetni fog az, hogy az önkormányzati tevékenység, az értelmiség közreműködése biztosítva legyen a népoktatás javára: ezt kénytelen vagyok mistiflcatiónak tartani; mert nagyon különös módja az önkormányzati tevékenység igénybevételének, hogy ezen önkormányzat, mielőtt igénybe vétetnék, elébb megsemmisüljön. Már pedig közigazgatásunk azon uj szervezete által, mely a közigazgatási bizottságok által most inauguráltatik: az önkormányzat a szónak valódi értelmében, a mit ez alatt eddig értettünk, meg lesz semmisítve Van azonban még egy czél, az t. i., hogy a közigazgatási tisztviselők közreműködése a népoktatás körében nagyobb mérvben legyen biztosítva. Ez egy praeticus czél. Ezt a törvényjavaslat folytán a minister urnák sikerülni, fog- elérni, azt kétségbe nem vonom ; de csakis részben és nem azon mérvben, melyben reméli; mert igaz, hogy a tanfelügyelő ezután rendelkezni fog közvetlenül a szolgabiróval és községi elöljáróval ; hanem az lesz a baj, hogy ugyanazon tisztviselőkkel nemcsak ő maga, íianem kivüle 7—8 különböző közigazgatási ág főnöke fog rendelkezni, ugy hogy a szolgabírónak e közreműködéséből mennyi fog jutni: azt a gyakorlat fogja mutatni. En t. ház, egész más utón vélném elérhetőnek azt a ezélt, melyet a törvényjavaslat magának kitűz, hogy t. i. a népiskolai közigazgatás általában a közigazgatással nagyobb összeköttetésbe és összhangba hozassék. Ezt a ezélt nem vélem elérhetőnek, hogyha a népiskolák ügye centrálizáltatik, ha a közigazgatásból általában kiszakíttatik és ép ugy mint az országos közigazgatásnak más ágai, például az összes pénzügyi kezelés, külön mintegy status in statu kezeltetik. En ezen összhangzatot az által vélném sokkal inkább elérhetőnek: ha a népoktatás ügye, ép ugy mint a közigazgatás egyéb ágai, a törvényhatóságoknak adatik át és maga a t. minister ur is ugy látszik, hogy bizonyos mértékben nincs ellenkező véleményben; mert íme! ő is e törvényjavaslatban a népoktatás koréból bizonyos functiókat, olyanokat, a milyeneket a megyéknek ad át, olyan functiókat minden esetre, melyekkel eddig a megye nem foglalkozott, nevezetesen mindazon functiókat, melyeket eddig a népiskolai megyei tanácsok végeztek. Hanem ezen eljárás csak fél rendszabály, a milyenhez szoktak rendesen folyamodni a centralisták, akkor: mikor belátván azt. hogy a központosított államhatalom mindenhatósága mellett is a gyakorlatban voltakép jótehetetlen: igénybe akarják venni az önkormányzatnak semmi által nem pótolható közreműködését. Erre mindenütt láttunk kísérleteket; de a centralisták rendesen ugy vannak vele, mint az egykori bécsi német, a ki azt monda; „Wir wollen eine Pressfreiheit, aber die Oensur auch." A t. minister ur sem jár különben; ő is kimutatja, hogy szeretné a népoktatás számára a tanfelügyelők önkormányzati tevékenységét biztosítani;