Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.
Ülésnapok - 1875-108
292 108. országos ülés márczius ló. 1876. Interpellátió a ministerelűökhöz! Tekintve, hogy Törökország úgynevezett horvát tartományából, továbbá Bosnia s Herczegovinából sok ezer menekült keresztény birodalmunk határait átlépvén, itt vendégszeretettel fogadtatott a nélkül, hogy a kormány átmenetüket vagy akadályozta, vagy ellene óvást tett volna, sőt őket anyagilag is segélyezte. Tekintve, hogy a lapokban azon hir merült föl, mintha a kormány e hónap végén nemcsak a menekültek segélyezésével felhagyni, de őket még erőszakosan is hazájukba visszautasítani szándékozik. Tekintve végre, hogy ily erőszakos eljárás nemcsak az emberi érzetet sértené, de a közbiztosságot is birodalmunk határain könnyen veszélyeztethetné : Kérdem a ministerelnök urat, van-e tudomása a közöskormány e szándékáról? s ha van: kész-e törvényes befolyásával oda hatni, hogy a menekültek visszautasítása legalább azon időpontig elodáztassék: mig nemcsak átmenetük, de hónukban további létezketésök teljesen biztosítva leend. Elnök: Méltóztassanak meghallgatni az interpellátió t. Gulner Gyula jegyző (olvassa Kukuljevics Iván int e rp> el l átlóját.) Elnök: Ezen interpellátió ki fog adatni a ministerelnök urnák. Következik azon interpellátió, melyet Szalay Imre képviselő ur a belügyminister úrhoz kíván intézni. Szalay Imre: T. ház! Őszintén megvallom, igen szerettem volna, ha a belügyminister ur szíves lett volna itt maradni ezen interpellátióm megtétele alkalmával és pedig azért: inert meglehetős kemény szavakat vagyok kénytelen hozzáintézni. (Tisza Kálmán minister elnök a terembe lép. Nagy derültség,) Mielőtt indokolnám jelen interpellátiomat, nem tehetem azt, hogy kifejezést ne adjak azon való csodálkozásomnak, hogy Magyarország ministerelnöke, a t. belügyminister ur, egy hat hónap előtt elkövetett törvénysértésért elégtételt kérő interpellátiómra, a házszabályok világos parancsa ellenére két hónap alatt nem felelt. Hogyha a törvénykezés hiányát akarja ezzel jelezni a belügyminister ur: akkor tökéletesen igazat adok neki; de igy nem mondhatok mást, minthogy ezen eljárása felett Virgilius szerint difficile est satyram non scribcre. Nem tettein volna ezen interpellátiomat: ha csak egyszerű kihágásról lett volna szó; de tudom azt, hogy a közös hadseregnél az úgynevezett katonai szellemnek, — mely abban nyilatkozik, hogy még az esküben is nem a haza, hanem egyedül csak a király és császár és Ausztria, az ossz birodalom foglaltatik, — kifolyása az, hogy előttük haza, alkotmány semmi, előttük csak a katonák bírnak tekintélyivel. Elnök: Bocsásson meg a képviselő ur, de egy egész rendről nem kellene ily megvetőleg, illetőleg megrovólag szólani. Szalay Imre: Nem tettem volna ezen interpellátiomat, de privative értesültem, hogy egy magas állású személy, ki azon vérengzések tárgyában, melyek Magyarországon elkövettettek, magánál a katonai- főparancsnoknál, Edelsheiin Gyulay bárónál azok orvoslását kérte, a helyett, hogy vigasztalólag bocsáttatott volna el, épen ellenkezőleg fenyegetésekkel bocsátotta el, hogy ennél még különb dolgok is fognak történni. Pedig t. ház! elég különb dolgok történtek már eddig is, melyeket eltűrni nem lehet. Nehogy azt méltóztassék hinni, hogy talán adatok nélkül beszélek, nem fogom ugyan felsorolni minden egyes esetnek egész genesisét; hanem csupán röviden mondom el ós azok, miket felemlíteni bátor vagyok, mind arról tesznek tanúságot, hogy csakis a szolgálaton kívüli fegyverviselés által, esakis az által, hogy a katona bármikor czivakodásba elegyedik, a legközelebb álló fegyveréhez nyúlhat: követtetnek el vérengzések. Szeretünk más államok példájára hivatkozni. Ha Angliában nem szabad a katonaságnak fegyvert viselni szolgálaton kívül: miért nem lehetne ezt Magyarországba is behozni? A mi magát az adatokat illeti, az épen előbb említett katoiiaszellem nyilatkozására nézve bátor vagyok egy igen eclatans esetet felhozni. Groncloloin Baranyamegyébeii történt, hogy egy ünnepély alkalmával feldiszitetett nemzeti szinü zászlókkal egy épület, Brandner ezredes, kinek tiszteletére ez történt, meglátván a nemzeti szinü zászlókat, mit tett? Kardjával levagdalta a közel levő nemzeti zászlókat és a tiszteket, kik Magyarországon ezen épületet nemzeti zászlókkal feldiszitettók: bezáratta egy pár napi szobafogságra. (Mozgás.) Magára a vérengzésekre nézve elég lesz, ha utalok Barsmegye Aha községében a múlt hó 27-én történtekre, a hol valami veszekedés miatt egy káplár a bíró kezét ugy összevagdalta, hogy azt valószínűleg le kell vágni. Hasonló eset történt Bükkön, a hol egy ártatlan fogadóst és nejét azért, mert történetesen a pinczér visszaadta a kapott pofont a katona tisztnek : össze-viszavertók ; és a Fehérmegye Sárbogárd községben történtekre, a hol az a rnallieure esett meg, hogy a legények ugyancsak helybenhagyták a tiszt urakat; de ugyanott több rendbeli vérengzés is történt ós végre a Verebólyen az aranyos-maróthi kerületben történtekre, a hol 15 egyént összevagdaltak és egyet megöltek.
