Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.

Ülésnapok - 1875-108

108. országos ülés míirczius 15, 1876. 277 teljesítésére csak azon esetben vélem jog szerint kötelezhetőnek az embert: a midőn vagy nem helyettesittetheti magát, vagy pedig oly természetű a szolgálat, hogy az a helyettesítést és kártérítést egyátalán kizárja. Ilyen például a katonáskodás, különösen ott, hol a védkötelezettség átalános; ilyen a házastársi viszony, szóval a hol a helyettesítés vagy kártérítés eszméje ki van zárva. Ezen az észjogon alapuló elvet a íranczia polgári törvénykönyv magáévá tette, eképen fejezvén ki azt az 114:-!, §-ban: „minden kötelezettség, valamit tenni vagy nem tenni, kártérítéssel oldatik föl, ha az, a ki vele tartozik, nem teljesiti. En t. ház, örömmel hallottam a tegnapi napon a t. ministerelnök úrtól a democratia, a szabadéi vüség elveit hangoztatni, midőn fennakadt azon. hogy némely szónokok sértést láttak abban, hogy az ügyvédek, a mérnökök, az orvosok, a gazdatisztek a cselédek sorából világosan kivétettek. Ezt a t. belügyminister ur olyan aristocraticus szagú feljajdulásnak tartotta, mely a inai kor szellemével egyátalán fogva meg nem egyezik. Azt kérdem már most a t. belügyminister úrtól, hogyha azon gazdatiszt, ki szintúgy, mint a cseléd szegődött a gazdához, hogyha a nevelő, hogyha a házügyvéd, vagy orvos nem áll be a kikötött szolgálatba : vagy pedig ezt időelőtt elhagyja : miképen szorittatik elvállalt kötelessége teljesítésére? Véleményem szerint a fenálló törvények értelmében kártérítési kereset indíttatik ellene. No már ha a tisztelt belügyminister ur a democratia, az egyenlőség elvének alapjára állott: akkor méltóztassék nekem megmagyarázni: miért nem alkalmazza ezen elvét a cselédre is az esetben, midőn ez a kikötött munkába be nem áll, vagy pedig abból idő előtt kilép ? Móricz Pál: Mert nincs mit megvenni rajta. Irányi Dániel: Azt mondja a t. képviselő ur, hogy nincs mit megvenni rajta, ügy, de méltóztassék tekintetbe venni, hogy a 2(3. §. megmondja, mit kell tennie a bírónak az esetre, ha a kényszer-rendszabályok czélra nem vezetnek. E §. azt mondja: „Ha a kényszer-rendszabályok czélhoz nem vezetnének, akár találjon a gazda más cselédet, akár nem: köteles a cseléd a gazdának az okozott kárt megtéríteni s a foglalót visszaadni, azonfelül pedig 2—20 frtig terjedhető birsággal, fizetésképtelenség esetében megfelelő (107. §.) elzárással fenyítendő." Itt van tehát sanctio azon esetre is, hogyha a cseléd fizetésképtelen, tudniillik hogy el fog záratni. Ha tehát elvégre is oda kell fordulni a bírónak, hogy a kötelességmulasztó cselédet pénzbirságra és illetőleg kártérítésre elmarasztalja: nem tudom, hogy miért ne kezdenénk azzal és miért avatkoznánk a személyes szabadságba anynyira, a mint ezt itt a 25. és 2(1. §. teszi. En ennélfogva t. ház, a 25. §-t ekként kívánom módosíttatni : Ezen szavak után: „a gazda kívánatára," ez tétessék a szöveg helyébe: „arra a következő §-ban foglalt büntetés terhe alatt hatóságilag kötelezendő," a minek következtében azután a 26. §. bekezdő szavai, tudniillik „ha kényszer-rendszabályok czélhoz nem vezetnének," ekként lennének módositandók: „ha ezen meghagyás czélhoz nem vezetne." Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! En részemről azon módositványt, melyet az előttem szólott t. képviselő ur tett: elfogadhatónak nem tartom. (Helyeslés a középen.) Azt tartom, hogy a demokratia ós a szabadelvüség szerint is a feladat az, hogy a törvény a viszonyoknak megfelelő és a fennálló viszonyok közt helyes legyen. Hogy miért nem akarom ezen tekintetben is egy kalap alá húzni a cselédeket és azokat, a kikről tegnap a B-ik §-ban volt szó: azt nem szükség fejtegetni; hisz azon körülmény maga. hogy mindenki e házban tisztában volt a felett, hogy ezek nem egy mérték alá tartoznak, bizonyítja, hogy azokra nézve és ezekre nézve is más rendszabályokat kell alkotni. De a mi magát a dolog lényegét illeti, méltóztassék elhinni, nincs egy-egy nagyobb baj hazánkban, mint azon nem nagyon kedvező, de határozottan tapasztalt tény, hogy a szerződésekben elvállalt kötelezettség iránti kötelességi érzet épen azon osztálynál, melyről most szó van: azt lehet mondani, legnagyobb részben hiányos. {Helyeslés.) Ezen bajon egyátalán, de magának azon osztálynak érdekében is segíteni, okvetlenül szükséges. De tovább megyek ; én azt merem állítani, hogy még az azon osztálybeli egyének számára is kedvezőbb az e §-ban foglalt intézkedés. A tapasztalati élet mutatja, — mert hisz ez a legtöbb helyen szabályrendeletek utján ma is megtörténik, — a tapasztalás mutatja, hogy számtalan esetben, azon cseléd, ki el hagyja magát csábittatni, midőn az elöljáróság által visszavezettetik : megmarad és teljesiti kötelességét, és ezt én csakugyan sokkal előnyösebb eljárásnak tartom az ő szempontjából is; mint azt: ha rögtön kellene reá alkalmazni a bírságot és esetleg becsukatást. [Helyeslés.) Pedig engedelmet kérek : akkor azt kellene alkalmazni, ha a t. képviselő ur szövegezését fogadnók el; mert ő azt mondja, hogy nem szabad hatóságilag a cselédet a szolgálatba vezetni, nem szabad tehát meg sem próbálni; hanem mindjárt kell alkalmazni a 26. §-ban szabályozott eljárást. En tehát részemről igen kérem, hogy a törvény ezen rendelkezését, a mely a gyakorlati életnek tökéletesen megfelel és a melyet én leg-