Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.
Ülésnapok - 1875-107
266 107. országos illés iiiánzius 14. 187(5. kályhafűtőröl intézkedik a törvény: nem helyes odatenni egy szakaszt, hogy ezek közzé nem tartoznak a ministeri tanácsosok, nem tartoznak a képviselők. {Derültség.) Elnök: Kérem a képviselő urat ez már nem tartozik szavainak helyreigazításához. Simonyi Ernő: T. ház! Én röviden csak azt kívánom kijelenteni, hogy tökéletesen egyet értek a miuister úrral, hogy a törvényben valami definiíiójat a cselédnek kell adni; hanem egyetértek azokkal is, a kik azt a defínitiót, a mely itt van, nem tartják kielégítőnek. Én azt hiszem, hogy azon minőségek, a melyek itt felsoroltatnak, annyira magoktól értendők, hogy nem tartoznak a cselédek közé, hogy csakugyan van valami abban, hogy felsorolásuk által bizonyos sértéssel illettetnek; mert hiába : miért említtetnek fel itt épen az ügyvéd és orvos, mikor számos más minőségűek is föleinlittethetnének, a kiket én szintén nem tartok cselédeknek ós nem is cselédek. Én nem akarok hasonlatosságokkal élni; hanem annyi bizonyos, hogy azok, kik az államot szolgálják, szintén szolgálati viszonyban állanak ; de azok nem cselédek és azért itt még sem említtetnek, hanem csupán az orvosok, ügyvédek vétetnek ki, ugy hogy azt gondolhatná az ember, hogy ezek mégis cselédek gyanánt volnának tekinthetők, mert a többiek, a kik szolgálati viszonyban állanak, mint az állam tisztviselők, magok a ministerek: azok nem említtetnek.; pedig hogy ők is szolgálati viszonyban állanak, tagadni nem lehet. Én azt hiszem, hogy ily rögtön, kellő meggondolás nélkül, mégis a cselédnek definitióját oly könnyen adni nem lehet és így talán ezen g-t vissza lehetne küldeni a bizottsághoz, hogy azt újra szerkessze és ugy nyújtsa be. Boráuszky Nándor: T. ház! Én Korizmich t. képviselő úrral teljesen egyetértek abban, hogy nem lehet sértés az, midőn valamely foglalkozás a 3-dik §-ban, a becsületes munkával foglalkozó cselédnek a törvényben szükségelt categorizálása alól kivétetik. Nem is ezen ok az, a melynél fogva én Juhász t. képviselőtársam indítványához csatlakozom ; hanem annak oka az, mert én a ratio legist egyáíalában nem látom, hogy miért kellessék kimondani az első alineában, hogy a tudományos előkészültséget és átalában magasabb műveltséget föltételező szolgálatok a cselédi kategóriából törvényesen kivétetnek. En a ratio legist e szakaszban abban keresem, hogy a felállított szabály alól teendő kivételt két körülmény határozza meg. Egyik az, hogy ki akarunk venni bizonyos foglalkozásokat, melyeket a tételes törvények oda soroltak; másodszor a bizonyos foglalkozások természete között oly rokonság létezik, hogy a törvényben való kifejezés nélkül, a törvény végrehajtói által könnyen azon kategória alá sorozhatok lennének. Már pedig ón tagadom, hogy itt bármelyik eset jelen volna, tagadom, hogy azon tudományos készültséget feltételező állások akár törvény, akár józan magyar felfogás által legkevésbbé is pariíikáltathattak volna a cselédekkel. Hivatkozom e tekintetben törvényeinkre, hivatkozom, különösen az 1848. törvényre, melyet a demokratikus irány és elvek szempontjából senki sem fog megrovóaíni. Hivatkozom az 1874. évben alkotott választási törvényre, mely szemben a cselédekkel, pláne jogokkal ruházza fel azon foglalkozásokat, melyeket semmi esetre sem érthetett a törvénjdiozás azon foglalkozások között, melyekről e törvény szólani kíván. Hivatkozom kivált — és tovább megyek •— az ügyvédi rendtartásról szóló törvényre, melyben nézetem szerint fölöslegesen és szükségtelenül többet mondott ki a törvényhozás, tudniillik, hogy az ügyvédek semmi olyan foglalkozást, mely állásuk tekintélyével össze nem egyeztethető, nem folytathatnak. Ha e létező törvények ellenére is akadna e törvény végrehajtó közegei közt olyan, ki oly tévfogalomban tévelyegne, hogy azon foglalkozásokat akár identifikálhatná, akár parifikálhaíná az ezen törvényben tárgyalt foglalkozás nemmel: az nagyon szomorú dolog volna. De még azon esetben is megtalálná azon törvényeket, melyekre hivatkoztam és azokból kimagyarázhatná tévelygésének helytelenségét. Az igen tisztelt ministerelnök ur azt méltóztatott mondani, hogy a 3. g. első alineájában foglalt foglalkozások csak elszámláltatnak, hogy a példák által nagyobb világosság nyújtassák a végrehajtóknak. Én t. ház, oly példák felsorolását, melyek nagy közelségben s mondhatni csaknem rokonságban állanak azon más foglalkozási nemekkel, melyeket e törvény kodifikál, ezélszerünek és helyesnek tartom ; de ezen foglalkozások, azon kategóriába nem tartozhatnak. Azon megjegyzésem van még, hogy a 3. §. mindenik alineája után álló „s a többi" kifejezés, egyátalában nem fog világosságot nyújtani a végrehajtóknak ; de ha elférnek ezen kifejezés alatt más foglalkozások, mint pl. a mérnökök : azt hiszem igen helyesen lehetett volna a többi hasonnemü foglalkozásokat is felemlíteni. Én részemről Juhász képviselőtársam indítványához csatlakozom. {Helyeslés.) Gulner Gyula előadó: Legyen szabad azokra, melyek e szakasz ellen felhozattak, különösen azokra, melyeket Horánszky képviselőtársam felvetett, — inert a többire nézve a ministerelnök ur már megadta a választ, — a magam részéről a következőkben válaszolni:
