Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.

Ülésnapok - 1875-105

105. országos iiíé» márezius 9. 1876. 239 Már most nézzük meg, miképen történt, hogy ezen pályáknak az ilyen összegek rendelkezésére adattak ? A t. képviselő u.r ugyan azt mondja, hogy a magyarországi pályáknak az élet- ós marhaszállitásbol van jövedelmök; én azonban ezt bátor vagyok kétségbe vonni; mert vannak ugyan olyan pályák, amelyek ebből adnak legtöbb jövödelmet; de vannak más pályák, a melyek nem ebből, hanem egészen másnemű szállításból, például kőszénszállitásból adnak jövedelmet és az erdélyi pálya olyan pálya volt, amelynek létalapja tulajdonképen a piski-petrozscni köszénbányára van állapítva. Ezen kőszénbánya a magyar kincstárt érdekli legközelebbről, a magyar pénzügyminister tehát szükségesnek tartotta, hogy akkor, mikor ezen köszónbányák jelentékeny lendületet nyertek 1869-, 1870-, 1871-, 1872-ben: gondoskodjék arról, hogy ezen kőszén gyorsan és rögtön az illető fogyasztó helyre szállíttathassák; megrendelte tehát ezen vasuttársulatnak, mely ezen kőszén szállítására volt hivatva, hogy kellő számú kőszén szállító kocsival lássa el magát és e czélból egyszersmind engedélyezte a kormány, hogy ezen kocsik előállítására szükséges összeget beszerezhesse ; sőt arra az állam kincstárból némi előlegeket is szolgáltatott. Már most mivel az idők változtak, a kőszén nem volt kelendő, a társulat pedig a kőszénszállitásra szükségelt kocsikat a kormány jóváhagyásával és engedélyezésével megszerezte; most azt mondani, hogy ámbár a kormány rendeletére szerezte be a társulat ezen kocsikat, most fizesse ő ugy, ahogy tudja, még ha csődbe jut is, de az ország azt ne fizesse: engedelmet kérek, ez én hitem szerint, ezen eljárás nem igazságos Méltóztatott volna a törvényhozás meg nem bizni a kormányt, hogy ilyen rendelkezést tehessen : akkor helyes volna most azt mondani, hogy fizesse a társulat; de a kormány föl volt hatalmazva az engedélyokmány alapján így eljárhatni és a társulatokat felhatalmazni a beszerzésre. Ezt a kormány megtette, most az ország nem tagadhatja meg, hogy ezen kocsibeszerzósi költséget megfizesse; és ha, megtagadja, tökéletesen igazságtalanul jár el. Méltóztassanak akár melyik engedélyokmányt megnézni, itt van például az alföld-fiumei vasút engedélyokmányában. Benne van azon pont, mely szerint az ilyen beruházás administrativ utón szokott történni és kivétel nélkül a kormány jóváhagyásából szokott elintéztetni. A mi engedélyokmányainkban körül beiül ilyen forma passus vonatkozik erre: (olvassa:) „Ha a faépítménynek szilárdabb anyagból helyettesítése a kormány által kívántatnék ; vagy ha, végre a forgalom annyira növekednék, hogy az 55.000 írt beszerzési értéknek megfelelő ós jó üzletkarban tartott forgalmi eszközök elégségesek nem lennének; akkor az e végre szükséges költségek előálitása iránt a kormánynyal létesítendő egyezmény alapján fog intézkedés tétetni." Ennek alapján azután a kormányok, hogy ha kérdés jött p. o. hogy évről évre tömérdek sokba kerül a fahidak fentartása, a, mi igen nevezetes kiadás, — a kormány azt mondta, hogy ott, a hol falud elromlik, meg kell azt csináltatni vashidra: természetesen helyben hagyta azon költségdifferentiát is, mely a fahíd és vashíd közt van. Ezt természetesen, mint ujabb fektesósi tőkét tekintő a kormány, mert egyébnek nem tekinthette. Ez sok tekintetben szintén egyik olyan mód volt, melyre azon pont illik, melyet a t. képviselő ur mond, hogy pályájok jövedelmezése tekintetéből. Mert igaz ugyan, hogy ez nem okozza, azt, hogy valamely pálya egyszerre nagy jövedelmet hozzon ; de mindenesetre eszközli azt, hogy évről évre kisebb legyen az üzleti tőkét terhelő deficit. Tehát igy állván a dolog, én egyátalában nem vagyok képes felfogni, hogy a t. képviselő u-r mégis miért akarja ezen vasutakat kitörölni. Hiszen ha valamely vasút keveset jövedelmez: az állani köteles azon jövedelmet kipótolni az általa e részben kiadott, engedélyokmány alapján azon összegre, mely a részvényeseknek részvényeik utáni kamat gyanánt jár. Ha most ily intézkedés történik, melynek folytán a jövedelem szaporittatik, a mennyiben a kiadás csökkentetik, vagy oly intézkedés történik, melynek folytán a vasút képessé akar tétetni arra,, hogy több jövedelmet hozzon : akkor az engedélyokmányok s az eddigi eljárás szerint nagyon természetesen szükséges az, hogy az arra szükséges tőke iránt is a, kormány intézkedjék. Ez volt az eljárás minden vasútra nézve eddig, és volt természetesen az illető engedélyokmányok alapján. Igen t. képviselőtársain Simonyi megemlítette és egészen helyesen, hogy mikor a vasutak építtettek: akkor előrelátható volt, hogy ezen 50,000. némely vasútnál, például az alföldinél 55,000 és a későbbieknél, pékiául az eperjes-tarnovinál már 60,000 forint, mely mérföldenként engedélyeztetett anyag-szerek, üzleti és forgalmi eszközökre: elégtelen. Igaz; ezt előre lehetett látni, és minden ember, ki vasutakkal foglalkozik, tökéletesen tudhatta, hogy ha valamely vasút jövedelmezni akar : ezen összeg nem elég. De miután nem szavaztak meg többet mint ennyit: nagyon természetes, hogy a mint a forgalom növekedett, szükségesnek látta a kormány, egyesülve a vasuttársulatokkal ezen öszsíoget szaporítani. Mindegy lett volna, ha a törvényhozás szaporította volna is : mert akkor is terlielte volna az országot Tehát nem tudom, hogy abból, hogy valamely pálya kevesebbet jövedelmez mint a másik: mikép hozza ki azon érvet valaki