Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.

Ülésnapok - 1875-105

105. országos Ülés niúrezius 9. 1876. 287 jesztése nem engedélyezendő. Átalán véve az engedélyokmányban biztosított összegen kívül, a pályák jövedelmezősége tekintetéből uj beruházások elkerülhetlenek, ezek költségét a részvényesek saját jövedelmeiből, azaz az államtól kapott 5 percentes járadékból előteremteni kötelesek. Törvényhozásunk az 1875 41. t.-ezikkének alkotásánál azon nézetből kiindulva, hogy a mit a beruházási pénzek engedélyezése által az állam vészit, azt más részről a biztosított összeg csökkenése által nyerheti: az államkincstárt ezen jövedelmezőség szaporítása tekintetéből uj tetemes adóssággal terhelte. Én részemről nem hiszem, hogy e remény teljesülni fog, ellenkezőleg csak a vasúti garantia terhei fognak növekedni; de legyen a többség hite szerint. Azt azonban kereken tagadnom kell, hogy a mely vasutak jövedelmeikkel a legszükségesebb beruházásokat, sőt az üzleti költségeket sem fedezhetik: azok uj beruházások által jövedelmet előteremthetnek. Hol nincs mit vinni, ott a száz kocsi épen oly üres marad, mint egy s igy az ily beruházások költségeivel az államot minden haszon nélkül terhelnénk. így vagyunk az erdélyi vasúttal, melynek 38 mértfölde után évenkint 1.771.000 frt., 1875-ik év végéig már 8,488.000 frtnyi előlegezéseket kapott és a jelen törvényjavaslat szerint megint 2,820.172 írttal megajándékoztatnék, hogy két év múlva megint ott legyen, a hol van most. Mert a részvényesek zsebre dugják az állam garantiáját. a pálya szükségeit és üzleti költségeit pedig váltókká! fedezik, a mint az érintett összeg nem beruházásokra, de ezen váltók fedezésére fordítandó és nem sokára, épen ugy mint ma: megint az államtól fogják követelni ezen költségek fizetését. Hasonló helyzetben van a magyar-gácsországi és az eperjes-tarnovi vasút. A közlekedési minister ugyan arról tudósította a pénzügyi bizottságot. hogy a napirenden levő törvényjavaslat szerint a vasutak közt kiosztandó 8,000.000 forintból már 3,160.962 frt az állam által tettleg előlegeztetett, mely összeg a vasutak részéről kibocsátandó prioritások utján vissza fog téríttetni. Elnézve attól, hogy a volt pénzügyi és közlekedési ministerek által a képviselőház engedélye nélkül előlegezett pénzek semmiféle költségvetésben elő nem kerülvén, ezen törvénytelen eljárás megbirálása iránt a zárszámadási bizottság jelentése bevárandó: azt kérdezem, hogy ha ezen 3 millió többé készpénzben nem fizetendő, miért akar a ministerium a járadék-kölesönből 10,820 000 aranyforintot felvenni és ezen kölcsönnel az egész összeget tisztázni? Hiszi-e a kormány azt, hogy ez által az állam előlegezései visszatérittetnek ? Én ezen hitet teljes illusiónak tartom. A kibocsátandó prioritások egyszerűen államkötvények, melyeknek kamatait örökké csak az állam fizeti és igy az állam maga magát fizetné. A ministeri indokolás állítása szerint a társulati prioritások után évenkint befolyó 086,455 frt elég leend a járadéki kölcsön kamatozására és törlesztésére: ez második illusió ; mert a törvényjavaslatban elősorolt tíz rendbeli vasút közt az általam említett 3 vasút még egy század múlva sem fogja ama kamatokat fedezhetni. Hiszen ezeknek java, úgymint az éjszakkeleti, a kassa-oderbergi, az alföldi vasutak, az eredeti régi prioritások egy negyedrészének kamatait sem fedezhetik, az állam a prioritások három negyedének és minden részvények kamatait fedezni kénytelen. Az összes magyar pályák 400 mértföldre, ezek közt az erdélyi, gáesországi, eperjesi 65 mértföldre terjednek ós azóta, hogy léteznek: mindig adóságokból éltek. Tudva levő dolog, hogy a magvai' vasutak jobbadán a marha- és élet-vitel után jövedelmeznek. A marhát olcsón kell szállítani, különben gyaloghajtók által szállíttatik; amellett a marhawaggonok hamarább el is romlanak, azoknak költségét 8 év után le kell írni — a jövedelem tehát csekély. A jutányosabb gabonaszállitásnak két feltétele van: itthon a jó aratás és külföldön a gabonahiány. Mikor jó aratásunk van: akkor a szomszéd (Mcsországban és hazánk erdélyi részeiben is rendesen nem merül fel gabonahiány, azt tehát oda nem szokták nagyobb menynyiségben. sőt marhát sem szállítani. Kőszén nagyobb mennyiségben csak a salgó-tarjáni vasúton szállíttatik, az erdélyi zsilvölgyi kőszén csak a locomotivokon használható ; a személyforgalom vasutaink költségeinek 15 százalékát sem fedezheti. Honnét vegyék tehát az általam említett vasutak a jövedelmet? Mire való a beruházás ott, hol a vasutak a már rendelkezésükre álló waggonokat és mozdonyokat sem tudják felhasználni, ilynemű költség csakis az állam terheit haszontalanul szaporítaná Kormányunk igen jól tudja, hogy ezen vasutakra tettleg annyi tőkepénz fordíttatott, mint a melynek kamatait az állam biztosította; az alapítók és vállalkozók annak körülbelől egyharmadát zsebre dugván, állami kincstárunk rovására meggazdagodtak és most megint azon részvényesek számára az állam részéről áldozat hozandó, kik a részvényeket már feleárán a tőzsdén vették; igy az erdélyi vasútnál az állam 35 millió forintért vállalta el a garantiát, 20 millió elsőbbségi kötvény és 14 millió részvényekben, a vasút hossza 38 mértföld, egy mértföldre tehát 930,000 forint számíttatott fel névértékben. Az alapítók és első részvényesek átalán nem gondoltak azzal, hogy egyik vagy másik vonal jövedelmező nem lesz, vagy hogy az ország javára nem szolgál; ők csak a prioritásokat ós részvényeket az állam biztosítása alapján nyereséggel el akarták adni, ez a szédelgő időkben meg is történt és most megint az állam legyen az