Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.
Ülésnapok - 1875-105
234 105. országos ülés márczlns 9 1876. lás alapjául elfogadom-e vagy sem ? nem nyilatkozom : mert e tekintetben tökéletesen igaza van a t. minister urnák, hogy átalában eziránt már döntött a törvényhozás akkor, mikor részint az 1875. XLI. törvényczikket ós még tüzetesebben akkor, mikor a rente-kölcsönről szóló törvényjavaslatnak erre vonatkozó szakaszát felszólalásaink daczára megszavazta Aziránt sem fogok most nyilatkozni, hogy mikép vélekedem a Zsedényi képviselő ur által benyújtott külön véleményre nézve ; mert hiszen az jelenleg nincs szőnyegen, az a második szakaszra vonatkozik: nem tehetem azonban, hogy némely rövid észrevételt ne tegyek azokra, a miket a t. minister ur az imént mondott. Örömmel hallottam beszéde elején, hogy eszébe juttatta a háznak, hogy a jelenlegi kormány megalakulásának egyik főczélja az ország anyagi helyzetének javítása volt Örültem rajta, mert az egy ilyen fontos Ígéretnek ismertető jele, hogy érez magában elegendő erőt és biztosságot, hogy ezen ígéretet be is válthatja; hanem csodálkozom, hogy a t. minister ur épen ez alkalommal hozta ezt fel. Én természetesen óhajtanám ós örvendeni fogok, ha mentől elébb nyílik alkalom arra, hogy a t. kormány valamelyik tagja akkor frissítse föl a házban ezen tett ígéretet: mikor valóban kézzel fogható kedvező eredményt bir nyújtani. De hogy a minister ur akkor említi fel ezt, a mikor felkéri a házat, hogy 1.000,000 frtot szavazzon meg a vasutakra: én valóban nem látom, hogy az mennyiben legyen összeköttetésben az ország anyagi helyzetének javításával. Mert hogy ezen összegekből még a legcsekélyebb rész sem igen fog visszatérülni: arról ugyhiszem a minister ur is meg van győződve. Némi ellenmondás is volt a t. minister ur előadásában. Elején t. i. azt méltóztatott kiemelni, hogy ez a pénz nem uj beruházásokra, hanem tulajdonképen már tett és ideiglenesen váltóadóssággal fedezett beruházások fizetésére szükséges; más részről pedig azt méltóztatott kiemelni, hogy ez tulajdonképen tartalék-tőke, a mely ezen 4—500 mértföldnyi vasutak előre nem látható költségeinek fedezésére szolgálna. Nem hagyhatom megjegyzés nélkül egy másik nyilatkozatát sem a t. minister urnák, a melyben kijelenti, hogy ez a változás, a mely ezen javaslat utján történik, a mely szerint t. i. nem egy külön vasúti kölcsön, hanem, hogy a rentekölcsönből fedeztetik ezen összeg, hogy ez tisztán a magyar pénzügy szempontjából történik, nehogy egyszerre különböző papírok jöjjenek a piaezra. Ezen érvet már felemlítette egyszer a pénzügyminister ur. Én akkor bátor voltam kétkedésemnek kifejezést adni, mondván, hogy vajon nem-e más oka van ennek? vajon nem az-e az oka, hogy a consortium, melylyel a rente megköttetett, ezt tűzte ki feltételül ? A t. pénzügyminister ur akkor azt tagadta és élezet csinált rám, mert azt mondtam : Cheréhez la femme, a vasutat. A t. közlekedésügyi minister ur a pénzügyi bizottság kebelében őszintébb volt, nem tagadta, hogy a consortium kívánta, hogy ennek egy részével a kölcsön fedeztessék. Én köszönettel veszem ez őszinteséget és emlékébe hozom ezt most a pónzügyminister urnák, annál is inkább: mert már most előre előkészíthetem rá, hogy legközelebb megint fog előterjeszteni egy törvényjavaslatot, melyre már előre azt mondom : cherchez la femme. A magyar pénzügy szempontjából ez semmi esetre sem áll érdekünkben jelenleg; mert hiszen a rentekölcsönnok azon felét, melyből ezen öszszeg levonatik: nem a magyar állam bocsátja ki. Méltóztatik tudni, hogy ez a consortium részéről fix átvétel, tehát tulajdonképen a magyar pénzügy érdekére nézve tökéletesen mindegy, egyelőre akár jól, akár rosszul helyeztetik el. Ez tehát nem lehet ok arra nézve: miért változtatta meg a kormány előbbi tervét arra nézve, hogy speciális kölcsönt kössön. Más érdeket pedig én jelenleg nem látok. Egyébiránt, a mi a részletekre vonatkozik, alkalmam levén azt elmondani akkor, mikor Zsedényi képviselőtársam külön véleménye lesz szőnyegen : egyelőre csak ezen észrevételek megtételére kívántam szorítkozni. Tomcsányi László: T. ház! Akkor, midőn az 1875. évi XLI. t. ez. tárgyaltatott, részletezve lettek azon szükségletek, melyek az egyes társulatoknál a forgalmi eszközök gyarapítására szükségesek voltak, s annak alapján nyerte meg a kormány a felhatalmazást előbb egy millióban kért, utóbb 700.000 frtra leszállított kamat garantia felemelést, illetőleg az ennek megfelelő pénz-beszerzést eszközölni. A kormány a minister ur által igen helyesen előadott okok alapján nem élt ezen meghatalmazással s a jelenlegi törvényjavaslat csak alakot ad annak: niikóp realizálandó a 700.000 arany frtnyi garantia-felemelésnek megfelelő tőke. A kényszerhelyzet meg volt teremtve már akkor, mikor a XLI. t, ez. keletkezett, már akkor liquid számlák voltak kiegyenlitendők, s most nincs egyéb hátra, mint megválasztani azon legjobb módot, melynek alapján az üzleti számlákat be lehessen számítani. Ebből indulva ki és óhajtva, hogy a vasutak oly árfolyamot érjenek el, mint maga az állam: én a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. A mi a különvéleményt illeti, erre nézve is kötelezve érzem magamat nyilatkozni, a mennyiben
