Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.
Ülésnapok - 1875-91
91. országos ülés február 16. 1876. 15 zott, előadóként e helyett a bizottság valamely más tagja alkalmazandó. Beőthy Algernon jegyző: (Újra felolvassa a módositványt.) Széll Kálmán pénzügyminister: T. ház! A t. képviselő ur módositványa, a mely most épen felolvastatott, ezen §-ban azt kívánja felvétetni, hogy az adófelügyelő azon ügyekben, a melyekben ő már egyszer mint első fórum intézkedett és melyek feljebbvitel utján a közigazgatási bizottsághoz kerültek: előadó nem lehet. Az én nézetem az, hogy ha a közigazgatási bizottságot állapítjuk meg felebbviteli fórumnak halasztási, adótörlési, leengedési kérdésekben: akkor lehetetlen a közigazgatási bizottságban ezeknek előadását másra bízni, mint az adófelügyelőre, a ki egyedül ismeri számszerűleg ezen ügyeket a bizottság minden tagjai között. Igaz, hogy nem oly természetűek ezen kérdések, a melyeknek megítélése, elbírálása valami rendkívüli szakképzettséget igényelne; de a kérdések előkészitése ós az egész ügy előadása csakugyan oly szakképzettséget igényel, a mit a bizottság többi tagjaitól nem is lehet követelni, a menynyiben ez nemcsak bajos, de kivihetetlen is volna, ami pedig azt illeti, hogy kártékony befolyást gyakorolhatna, hogy ha ezen ügyek előadása az adófelügyelő kezében maradna,: arra nézve megjegyzem, hogy miután az adóügyek az adófelügyelő kezében vannak ooncentrálva, más valakire azokat bízni nem is lehetne; de különben is a bizottságot a kérdés eldöntésébon bizonyára meggyőződése vezeti, az adófelügyelő pedig e kérdésekben nem szavaz, s így azt hiszem, lehetőleg meg van óva a magán félnek érdeke. Lovász Miklós : T. ház ! Nekem csak egy kis stylaris modositvánvom vau. A törvény minden intézkedését szabatosan kell kifejezni; már pedig itt e §. 6. pontja alatt az van, hogy „a tanukat kihallgatni, vagy az illető bíróság által hit alatt kihallgattatni kell." Ezen kifejezés: hit alatt, nem szabatos, a mennyiben ez esküt akar jelenteni; az eskü pedig, tudjuk, hogy egészen más, mint a hit. Ennélfogva bátor vagyok azt a módositást ajánlani a t. háznak, hogy ..hit alatt" helyet tétessék: „eskü alatt." Molnár Aladár jegyző: (olvassa a módosítást.) Ordódy Pál előadó: A pénzügyi bizottságrészéről ez ellen nincs észrevétel. Mocsáry Lajos: A szőnyegen lévő 5. §-nak két más pontjára leszek bátor észrevételt tenni, illetőleg azokra nézve módosításokat nyújtani be. Méltóztatott a t. ház elhatározni, hogy legyen adófelügyelő, s így nagyon természetes, hogy kell neki megfelelő hatáskörrel birnia. És én egyátalában nem szándékozom olyasmit indítványozni, minek elfogadása esetében a már elfogadott adófelügyelői intézménynek állása, hatásköre illusoriussá válnék, hogy így, mintegy utólagosan ráutalnék ki lába alól a pokrócz. De azzal, hogy a t. ház kivánta, hogy legyen adófelügyelő: azt hiszem, hogy nincs kimondva az, hogy ez uj hivatalnok oly túlságos nagy hatalommá,! legyen ellátva, milyennel a törvényjavaslat szerint ellátva lesz. Én azt hiszem, hogy egy jogállamban, mint igen gyakran szeretik mondani, cultur-staafban eg}^átalában nincs helyén, hogy egyes tisztviselők, egyes közegek oly túlságos nagy hatalommal bírjanak szemben az állampolgárokkal, ugyanakkor, mikor állásuknál fogva a legnagyobb alárendeltségben, mondhatnám, szolgai viszonyban állanak. Ez nem a cultur-staat eriteriuma, ez ázsiai állapot, a basák és mandarinok institutiója. Én azt hiszem, hogy oly állással, oly hatáskörrel van felruházva e törvényjavaslat által az adófelügyelő, mely mindenesetre túlságos. Túlságos hatalma van különösen az egyes felekkel szemben, kiknek igen fontos magánérdekei felett egyedül az adófelügyelő, mint egyes személy r van hivatva a legfontosabb határozatokat hozni. Én igenis barátja vagyok annak, hogy a közigazgatás terén egyes személyeknek adassék intézkedési hatalom, már csak azért is : mert ez által sokkal több erélyt fejthet ki az illető, s mert ez esetben inkább lehet érvényesíteni a valódi felelősséget; hanem ott, hol egyeseknek magánérdekei forognak fen: nem kívánom az egyeseket az illetők szeszélyének, ellenszenvének s néha részrehajlásának kitenni. Az illető felek eféle magánügyekben, a fizetési halasztás, az adóelengedés ügyeiben több garantiát látnak abban, hogy ne egyes ember, hanem egy collegium határozzon, ugy, mint ez a legtöbb esetben a bíróságoknál történni szokott. E nézetekből indulva ki, bátor vagyok észrevételt tenni a fenforgó szakasz második pontjára, ós pedig arra. melyben az adófelügyelőnek az adófizetési halasztásokra vonatkozó hatásköréről van szó. Elismerem, hogy az előbbi §. tárgyalásánál lett volna inkább helyén e tekintetben felszólalni, de azt hiszem, most sem helytelen az. Az 5. §. 2. pontja azt mondja: „megállapítja a királyi adófelügyelőnek javaslatára a jelen törvény 51. és 60. §§-ai érteimében az adóelengedéseket." Nézetem szerint e rendelkezés nem is világos, sőt majdnem érthetetlen. Mert mit jelent ez ? Annyit jelent-e, hogy az adófelügyelőhöz kell beadni az elengedésért való folyamodványt, hogy ő terjessze a közigazgatási bizottság elé, mely csak az ő javaslata folytán határozhat? Vagy pedig, hogy a közigazgatási bizottsághoz kell minden beadványt benyújtani, mely az adófelügyelőnek meghallgatásával intézkedik e tárg3?ban?
