Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.
Ülésnapok - 1875-100
100. országos Illés niárczius 2. 1876. 189 dositását támogathatnám és kérem a t. házat, méltóztassék a jogügyi bizottság által megállapított szöveget elfogadni. Wahrmann képviselő ur azon szempontból indul ki, hogy az illető váltóbirtokos mindig az ellen fog fordulni, a ki a biztosítékot letette. Bocsánatot kérek : ez joga, de nem kötelessége. Ez után még jöhetnek tizeu is, kik utána vannak, vagy kik őt megelőzik. A váltóbirtokos azon jogát, hogy ezek közül bármelyiket beperelhesse és bármelyik irányában igénybe vehesse a visszkereseti jogot: ugy indirecte elvenni nem lehet. Ha pedig az egy év három hónapra fogna változtattatni: lehetetlen volna fölfelé menve a giránsok lánczolatában három hó alatt elérni oda, mely időt feltételez ezen pont. Ezen okból is kérem, méltóztassék megtartani a szöveget. De hozzájárul még egy másik ok is. Gondoskodott a váltótörvényjavaslat arról, hogyha az elfogadó kifizette a váltót, tehát az illetők kijöttek az obligóból: akkor a depositum tovább ne maradjon fenn, kimondja ezt a törvényjavaslat. Azt mondja Wahrmann képviselő ur. hogy ezt nem lehet bebizonyítani. Bocsánatot kérek, a mi a világon történik : az bebizonyítható. Azt tudom, hogy a negatív direct ellenbizonyítás nem sikerül. De ellenkezőleg, hogy egy direct bizonyítás positiv alakban ne sikerüljön, azt eddig nem tudtam. Minden, a mi történik, nyomot hagy maga után, a mi pedig nyomot hagy maga után : az bebizonyítható, bebizonyítható levelek által, hivatalos nyilatkozatok utján, számtalan módon. Tehát a bebizonyithatlanságot argumentumnak nem volnék képes elfogadni. Ezen okból is kérem, méltóztassék a szöveget elfogadni. {Helyeslés) Chorin Ferencz előadó: T. ház! A jogügyi bizottság nevében kijelentem, hogy én a módosítást el nem fogadhatom. Nem fogadhatom el pedig azért: mert a későbbi §§-okkal és a törvényjavaslat 86. és 87. §§-ban a visszkereset beadhatására kitűzött határidőkkel és a megállapított rendszerrel ellenkezik. A váltóforgatóra nézve a visszkereseti határidő nem a váltó lejáratától számíttatik. Ez esetben az indítványozó urnák igazsága volna. Eá nézve, ki gyakran azt sem tudja, mi történik a váltóval a lejáratkor: akkor áll be az elévülési határidő, ha a váltó kifizettetett; vagy ha kereset indíttatván, ez beadatott. Ha több váltóforgatmányos fordul elő a váltó hátán: a visszkereset megindításáig sokkal több, mint három hónap, sőt még egy esztendőnél is több szükséges. Tehát szükséges meghatározni az időpontot, mely alatt az illető váltójogilag kötelezve van és ez egy esztendő; mert fel kell tenni, hogy ezen határidő alatt meg fog indíttatni a visszkereset. Azt mondja t. képviselőtársam, hogy a váltótulajdonos az ellen fog fordulni, ki letette a pénzt. Ez nincs ugy. Először ezen pénz nemcsak neki, hanem valamennyi utódnak szolgál biztosítékul. Másodszor lehet, hogy közvetlen jogelődöt kap, ki ott lakik, a hol ő és kitől rögtön megkapja a pénzt, mit különben kereset utján kellene behajtani. De méltóztassék azon esetre is renectálni, hogy a váltó hátán nem rendeletre szóló forgatmányok is előfordulhatnak, hol az illető nincs kötelezve a többinek, hol a kötelezettek sorában hézag mutatkozik. Mindezek világosan igazolják, t. képviselőház, hogyha három hónapi határidő tűnik ki: akkor gyakran igen nagy jogtalanságok fognak elkövettetni a váltóforgató iránt, ki azt sem tudja, mi történt a váltóval : beváltatott-e vagy nem? Ennélfogva én azt indítványozom, hogy a t. képviselőház méltóztassék elfogadni az eredeti szöveget és mellőzni a beterjesztett módositványt. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztassék a t. ház megengedni, hogy miután az idő nagyon előrehaladt és minthogy e kérdést szavazással kell eldönteni: azt holnapra tűzöm ki. (Helyeslés.) Az ülést bezárom. Az ülés végződik d. u. 2 órakor.
