Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.

Ülésnapok - 1875-100

100. országos Ülés márc/áus 2.1876. 185 Én az üres forgatmány elfogadásához hozzájárultam és practikusnak találtam. De ha elfogadjuk az üres forgatmányt, ha azt akarjuk, hogy az létesíttessék: nem szabad oly törvényt alkotnunk, mely mindenesetre azt fogja eredményezni, hogy ily visszaélések fognak történni ; mert minden ember, ki üres forgatmányt aláir, három évre obiigóban van minden váltóra, melyet aláirt. Éppen azért szabja meg a váltótörvény azon határidőt, melyben valaki obiigóban áll és a melynek elmultával megszűnik az obligo és mert ezen intézkedés megadja azon nyugalmat, azon biztonságot, hogy az illető azt tudja, hogy ha százezreket girált is, hogy ő azokra azon perezhen nem áll obiigóban : ha a váltó meg nem ovatoltatik. Ha mi ezen bizonyosságot megingatjuk, megingatjuk alapját minden intézkedéseknek, melyen alapszik giro in bianco: mert nem tudja, hogy mely időben minő menynyiségre rúghat az ő kötelezettsége. Daczára tehát annak, hogy a német váltótörvénykönyv ezt elfogadta., és bár az uniformitásra én is súlyt fektetek, de mert nem tartozom azok közé kik csak azért akarják elfogadni ez intézkedést, mert az idegen országokban igy van és kivált, mikor a kérdés még annyira vitás és mikor igen sok szakértő és szaktudó férfiú mellette és ellene nyilatkozott, határozottan azt mondva, hogy a gyakorlati élet szükségletét kell szem előtt tartanunk ós ne adjunk tért oly rendelkezésnek, mely visszaélésekre vezethet: ajánlom Teleszky módositványának elfogadását. (Helyeslés.) Mandel Pál: Méltóztassék megengedni t. ház, hogy az államtitkár ur előadásának némely részére refiectáljak. Az államtitkár ur azon nézpontból kiindulva, hogy a váltó lejárta után is az elfogadó ellen a váltójog még létezik, ha pedig létezik a váltójog: nincs miért e váltót forgásában megakasztani, nincs miért a váltó birtokost megzavarni abban, hogy ezen váltót ő tovább forgatni akarja. Azt hiszem, hogy a Teleszky által beadott módositványnak nem is az a czélja a lejárt váltót a tovább forgatásban megakasztani; mert a niódositványban egyáltalában nincs kimondva, hogy az oly váltót, mely lejárt, forgatni nem lehet. A módositványban csak az van mondva, hogy a lejárat után forgattatván a váltó, az uj váltóbirtokos csak a forgató jogaiba lép és önálló váltójogokat nem szerez. A váltóbirtokos tehát a váltóval való rendelkezésében a módositvány által megakadályoztatva nincs ós nem is arról van szó, lehet-e lejárt váltóval forgatás által rendelkezni ; hanem csak arról, hogy helyes-e, miszerint a lejárat utáni forgatás által, az uj váltótulajdonos önálló váltójogot szerezzen. Ami pedig azon nagy veszélyt illeti, amelyet az előadó ur és az államtitkár ur hangoztattak, mólKÉPT. H. NAPLÓ 1875-78. V. KÖTET., tóztassék megengedni, hogy megjegyezzem, ha arról volna szó, hogy ezen szakasz által valami nagy világbontó rendetlenségek állhatnának be, ily veszély bizonyára nem létezik. Hiszen nem is ily értelemben kell itt a veszélyt vennünk, mert nem büntető törvénykönyvet, hanem váltójogot tárgyalunk és ha oly veszétyről van szó. mely előáll az által, ha a birák oly Ítélet hozatalra kónyszerittetnek, melyek a helyes igazságügyi politikával ellenkeznek és igy de lege ferenda szempontból helytelenek: az ily veszély e szakasz mellett igenis fennforog; és ezt bátor leszek igazolni bíróságok Ítéleteivel oly országokból, hol ezen szakasz igy van érvényben, a mint elfogadása itt javasoltatik. A váltó lejárat után óvás nélkül tovább forgattatik. Az elfogadó a váltót lejárat után a váltóbirtokosnak kifizette a nélkül, hogy a fizetés a váltóra vezettetett volna. A váltóbirtokos a váltót tovább forgatja és az uj váltóbirtokos az elfogadónak a váltót újra praesentálja, az elfogadó a javaslat szerint kénytelen a váltót újra kifizetni: miért? mert a lejárat utáni forgatmányosnak a javaslat szerint önálló váltójoga van. Nem ez itt a fődolog, hogy az elfogadó újra tartozik fizetni. Ez első sorban az ő könnyelműségének következménye. A viszásság abban áll, hogy az elfogadó csak azért tartozik a fenforgó esetben újra fizetni, mert más valaki mulasztást követett el, tudniillik az, a ki a váltónak lejártakor birtokában volt és az elfogadó ezt a legtöbb esetben nem is ismerte, utána nem is járhatna, — a váltót nem ovatoltatta. Ezen mulasztás folytán tehát, mely nem az elfogadón múlt, ő létező bírói Ítéletek szerint újra fizetni tartozik. Ez bizonyára a helyes igazságügyi politikával ellenkezik, Egy másik esetben a nem ovatolt víltó lejárta után az elfogadó bepereltetik; azonban ő a pert megnyeri és felperes keresetével elutasittatik. A bírói ítélet mindenki előtt szent és mint a legtisztább igazság tündöklik ; megtörténik azonban, hogy a megbukott felperes Ítélethozatal után tovább forgatja a váltót és az uj váltóbirtokos a váltót újra beperli az elfogadó ellen. A német váltórendszabály szerint és erre ítéletet tudok idézni, az elfogadó, a mennyiben nem képes oly kifogásokat felhozni, a melyek a váltó szövegére vonatkoznak: el fog marasztaltatni ós az előbbi ítélet, a res judicata, mert az uj váltóbirtokos önálló váltójogot nyert, meg van döntve. Ide vezet ezen szakasz. Kérem tehát t. ház, ha veszély foglaltatik abban, hogy a bíróság kénytelen olyan ítéletet hozni, a mely a helyes igazságügyi politikával ellenkezik, ha ez veszély: vajon ilyen veszély nem forog-e itt fen különösen a javaslatra való tekintettel, a mely a compeusatiót bizonyos esetekben megengedi? Mert megtörténhet, hogy az elfogadó, 24