Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.
Ülésnapok - 1875-100
100. országos Illés Én végig tekintve Magyarország financiális életét, leginkább két irányt tapasztaltam az 1832. országgyűlés kezdetétől fogva; mert hiszen akkor indult meg először mintegy világító fény azon eszme „csak hitel, hitel kell Magyarországon". Édesgetni, kecsegtetni kell a pénztulajdonosokat, hogy tőkéiket fektessék be Magyarország fructificálő gazdag földébe és segítsék a birtokos osztályt. Mondom, két irányt láttam akkor. Egyik a gondoskodás mindinkább módot nyitni arra, hogy a hitelező könnyebben jusson az adós vagyonához : ha az fizetni nem akar. Nem tudom a törvényczikket, melyik volt; de ugy tartom az 1832—36-ik diétán hozatott meg, midőn mint pignns judíciiaie a becsű árban adatott át, (Helyeslés) később ez nem volt elég, hanem meghozatott 1836-ban a szóbeli törvény. Azt "gondolták, hogy ennek folytán idejön Bécsből Berlinből és a világ minden piaczáró] a hitelező, és rimánkodik, hogy a tekintetes ur vegye fel tőle az olcsó tőkét. De ez nem mutatkozott elégségesnek. Jött 1840-ben a váltótörvény. Igen; de alighogy e váltótörvény meghozatott : Magyarország kincstárnoka esőd alá jutott es akkor jutottak az udvar legfelsőbb köréből a legnagyobb magyar birtokos urak egyenkint szépen csőd alá. Mert a törvényhozás nem gondoskodott arról, hogy míg egyrészt módot nyitott a hitelezőnek pénze behajtására : gondoskodjék egyúttal tisztességes pénzről is és állítsa fel a magyar bankot. Most 30 éve ennek, egy emberélet és még mindig nincs magyar bank! És most ismét törvényjavaslat készül provisiókat hozni a hitelező javára, hogy mennél könnyebben, mennél biztosabban jusson pénzhez. De ki a czélt akarja: annak akarni kell az eszközöket is és elhárítania a czélnak útjában álló akadályokat is. Ha a törvényhozás egyfelől a hitelező biztonságáról gondoskodik, méltóztassanak egyszersmind azoknak, kik pénzkölcsönökre szorulnak : azon életerőről gondoskodni, mely nélkül financziális jólét lehetetlen. Én tehát az előadottak nyomán ezen törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom; hanem azon feltételt szabom hozzá, hogy midőn én szavazatomat ezen törvényjavaslatra ráadom: akkor igenis ujabb és ujabb biztosítékot várok a t. kormánytól arra nézve, hogy ennek mintegy paralell segéd-forrása, a nemzeti bank érvényesítése, életbeléptetése törvénybe fog igtattatni. (Helyeslés a széUÖbaloldaloii). Perczel Béla igazságügyminister: T. ház! Én Helfy t. képviselő ur néhány állítására kötelességemnek tartom felelni, miután azok szerintem tévesek. Téves mindjárt azon alap, melyre állításait fektette, t. i. a statisticai adatok. Nem vagyok ugyan azon helyzetben, hogy azon számszeínárczius 2. ÍS76. 173 rinti kimutatásokat szintén számszerint czafoljam meg; azonban azon előadásban magában találom állításainak megczáfolását. 0 t. i. azt mondja, hogy 200 és annyi millióra megy azon blanquettek értéke, melyek váltókra fordíttattak és éhez hozzáteszi, hogy most már mily nagy lehet az a váltóforgalom, melyre a kereskedők saját blanquetteket használnak és melyek szintén váltóforgalomra használtatnak és általuk kitöltetnek, és azon resultatumra jő, hogy ezek mindössze legalább ötszáz millióra mennek. A t. képviselő ur téved; mert méltóztatott feledni azt, hogy azon kimutatásban, — melyet azonban nem akarok kétségbe vonni, — midőn azt mondja, hogy 200 és annyi millió összegre szóló blanquettek jöttek használatba : már a kereskedők blanquetíjei is bennfoglaltatnak. Nem vonom kétségbe azt, a mit a t. képviselő ur állított, hogy nagy a váltó-forgalom Magyarországban ; azonban kétségbe vonom azt, ha azt állítja, hogy a szenvedő váltóképességnek megszorítása fog ezen segíteni. A szenvedő váltóképességnek megszorítása vagy kitágítása szerintem a váltóforgalom nagyobb vagy kisebb mértékére semmi befolyással nincs. A váltóforgalom nagyobb részben függ és specialiter, a mi a nem kereskedelmi váltókat illeti, ezek mennyisége különösen függ a földbirtok hitelének viszonyaitól és annak rendezésétől. Az meglehet, hogy ha ezen állapotok javulni fognak: kevesbedni fog a nem-kereskedelmi váltók száma is; de az, a mit a t. képviselő ur állított, hogy a szenvedő váltóképesség megszorítása fogna ezen bajon segíteni: azt el nem fogadhatom. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy a földbirtokos nem szorul váltó-hitelre. Először kétségbe merném vonni azt, hogy bárhol a világon a földbirtokos váltó-hitelt igénybe venni nem lenne kénytelen; de nálunk különösen Magyarországon a legnagyobb calamitásnak tartanám a földbirtokosra nézve: ha tőle a váltó-hitel igénybe vétele törvény által elzáratnék. Méltóztassanak figyelembe venni a föld terményeinek rendkívüli árnuctuatióját, mely őt néha azon helyzetbe hozza és azt tanácsolja, hogy ne most adja el termését, hanem várja be : míg annak jobb ára lesz. Azonban pénzre van szüksége, azt elő kell teremtenie, mert kiadásai vannak és azokat fedezni kell, reá nézve tehát a legnagyobb calamitás volna az, hogy ha nem juthatna ily rövid hitelű pénzhez ; hanem oly intézethez kellene fordulnia, mely csak 20—30 évi törlesztésre ad kölcsönt. Én tehát kénytelen vagyok a t. képviselő nr mindazon állításait, melyek a váltó természetével ellenkeznek, téveseknek, különösen pedig statistikai adatait túlzottnak nyilvánítani.
