Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.

Ülésnapok - 1875-91

10 91. országos Ülés február 16. 1876. kel; csak azt mondom, hogy azon törvényt is le­rontották és mást szavaztak meg a múlt hetekben. mely a törvényhatóságok rendezésére alkottatott. Azon törvény helyett is, mely a községek rende­zéséről szólott, mást szavaztak meg legközelebb. Mi maradt tehát meg alkotásai közül? Azon választási törvény, a mely az ország választóinak egy harmad részét választói jogától megfosztotta, és az alkotmányos jogoknak a népképviseletnek, a jogegyenlőségnek apostola és hirdetője, ő bele­egyezett a virilismus behozatalába és azon válasz­tási törvénybe, mely az ország választóinak 1 j 8-át megfosztotta választói jogától. Én, t. ház! Nem látom, hogy az ő alkotá­tásaiból, valami megmaradt volna, a mit az ő alko­tásának lehet nevezni ; mert példának okáért az adóügyben semmi egyéb nem történt, minthogy átvétettek szórói-szóra a Bach korában gyakorlat­ban volt törvények és ha azokban időről-időre változtattak : ezen változtatásokban méltóztassanak elhinni, egyetlenegy sincs, a mely a nép és a polgá­rok érdekében történt volna, mindig csak adóeme­lés ós az adóbehajtás szigorúbbá tétele képezte tárgyát ezen törvényjavitásoknak. Nem akarom azon törvények elősorolásával a t. házat hosszas ideig untatni; elmondhatnám, hogy én nem látom azon alkotásokat egy téren sem; előhozhatnám azon szerencsétlen dolgokat, melyek a közlekedési téren történtek ; elmondhatnám, hogy a közös hadsereg, a német parancs szó, a sárga­fekete zászló, a mely még királyaink ősi lakán is ott lobog: tanúskodnak arról, hogy mit tett, a nemzet önállósítása, mit tett a hadügy önállósítása érdekében: de mindezekbe nem akarok hosszasan belebocsátkozni. Csak azt kérdem : mi maradt azon korszakból, mely 1867. óta lefolyt ós a mi mint ér­dem vagy nem érdem — azt nem kérdem, hanem a mi mint rideg tény szállott az utókorra? Marad 1300 millió adósság, mely után az ország évenkint 7() millió frt kamatot fizet; maradt 16 millió éven­kinti kiadás a vasúti subventióK fejében. (Mozgás). Maradt 33 millió frtnyi egyenes adóemelés 1868 óta. (Mozgás. Zaj. Fölkiáltások a középen: Kiáll! Eláll! A szélső baloldalon: Halljuk! Az elnök csenget). Elnök: Ezen mostani íárgy fontosságának sajátsága semmit sem kíván inkább, mint hogy teljes komolysággal tárgyaltassók: azért kérem a t. házat, hogy méltóztassék a szólót figyelemmel meghallgatni. (Helyeslés a szélső baloldalon). . Simonyi Ernő : Uraim, ha véleményeket mondanék, egyátalában nem csodálkoznám azon, hogy önöknél visszatetszést költöttem fel; de én tényeket sorolok fel, a melyekről törvényköny­veink tanúskodnak; nem az én nézetemet mondom el, hanem azon tényeket sorolom fel, a melyek ott (A ház asztalán, fekvő törvénykönyvekre mutat) azon törvénykönyvekben foglaltatnak. Mondom, maradt 1868 óta 33 millió egyenes adóemelés és még maradt egy állandó deficzit, a mely nézetem szerint 20—25 millióra terjed; ma­radt az ország átalános elszegényedése, pénztelen­ség, a hitelviszonyok megrontása, az államjavak elzálogosítása, a külföldi hitel elvesztése. Ezek, uraim! mind oly tények, a melyeket nem én mondok, mint véleményemet; hanem a melyek itt a törvényhozás előtt, rnind constatálva vannak. És uraim, menjünk át az 1867-ki alkotásra. Én nem követelem azt, hogy az én nézete­met elfogadják: én csak azt kérem, hogy ne kény­szerítsenek önök engem arra, hogy T az önök véle­ményét elfogadjam. (Felkiáltások: Világért sem!) Maradjunk a tények mellett, s a mi kétségbe von­hatlan tény : azt ugy egyfelől, mint másfelől is­merjük el, s a mire nézve véleménykülönbség áll fon : a felett hagyjuk azt bíráskodni, ki érdekelve nincs. Meg kell még jegyeznem, hogy 1867. óta Deák Ferencz oly korlátlan hatalommal bírt a ház több­ségére, s az abból alakult kormányokra, hogy mint előbb is emlitém a magyar törvénykönyv előtte üres lap volt, melyre ő tetszése ós jó belá­tása szerint írhatott volna akármit. E helyzetnek, e hatalomnak két következése van : egyik, hogy a ki ily hatalommal bír, az saját rendszerét minden részleteiben, egész tökéletességében ke­resztül viheti; — másik az, hogy a ki ily kor­látlan hatalmat gyakorol: az felelős mindenért, a mi az országgyűlés és kormány által történik. T. ház ! 1867. óta még rövid az idő arra, hogy magát az alkotást valóban véleménykülönbség nél­kül megbírálni képesek legyünk. Hiszen e kérdés fölött oszlik az ország pártokra, ez képezi köz­tünk a véleménykülönbséget. De mint előbb is mondtam, nem a magam nézetét kívánom erőszak­kölni, vagy önök által elfogadtatni ; hanem azt mondom, mit önök is elfogadnak: vajon nem a ház minden oldaláról már pár év óta hangzik-e el­maradhattál! szüksége a gyökeres rendszer-vál­toztatásnak? Mit jelent ez? Azt, hogy a rendszer, melyet 1867-ben megalkottak, nem jó. Nem én mondom ezt: hanem a háznak minden oldala. Sőt a kormány is azon feltevésben alakult, hogy gyö­keres rendszerváltozást fog létrehozni. Csak a rend­szer mi módon való megváltoztatása iránt van köztünk véleménykülönbség. Abban mindenki meg­egyez e házban, hogy gyökeres rendszerváltozásra van szükség, hogy tehát a Deák által alkotott kormányzati rendszer nem jó. Ezen rövid idő alatt t. ház, mert még az első tíz óv alig futotta le rövid cyclusát: mit értünk meg ? Már a múlt év­ben, midőn ő Felsége a király az országgyűlést megnyitotta: jónak látta bennünket trónja magas-

Next

/
Thumbnails
Contents