Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.
Ülésnapok - 1875-99
99 országos ülés február -25. 1876. 165 a fönebbi körülményeknél fogva a mhiisterelnök ur válaszát más alkalommal adja elő, a mikor Simonyi Ernő jelen lesz. Tisza Kálmán ministerelnök: T ház! En természetesen a t. ház határozata szerint fogok eljárni; de ha már annyira ment a dolog, megvallom nem félnék az előzmény alkotásától : mert hiszen nyíltan lett e házban elmondva az indok, miszerint a t. képviselő ur eltávozott azon közös megállapodás folytán, hogy a válasz elhalasztatik. Csakis ez lehetne tehát indok arra, hogy máskor válaszolhassak. E szerint vagy arra kérem a t. házat, hogy méltóztassék megengedni, hogy most válaszoljak. (Felkiáltások: Most! holnap!) Vagy arra, hogy ha ezt nem méltóztatnak helyesnek találni: akkor méltóztassék holnap 11 vagy 12 órára ülést hirdetni. Elnök: T. ház, hogy holnap ülés tartathatik-e vagy nem? az a mint a t. ministerelnök ur első felszólalása alkalmával elmondta: igen bizonytalan ; az iránt hozni tehát határozatot, hogy holnap ülés tartassák: nem lehet. Ha a t. ház azon aggodalmamba, melyet bátor voltam az előzmény alkotása tekintetéből felhozni, osztozni nem méltóztatik : akkor méltóztassék megengedni most a válaszolást. Vagy bizonytalan időre kell a ministerelnök urnák elhalasztani a választ; vagy pedig most mindjárt megadni és Simonyi képviselő akkor fog válaszolni, mikor a ministerelnök ur jelen lesz. (Halljuk.') Tisza Kálmán ministerelnök: (Halljuk!) Ezen válaszommal ép oly rövid lehetek, mint a másikkal, mert Simonyi képviselő ur, midőn azt mondja, hogy nincs tájékozva főbb vonalaiban a kormány szándékai felől: ugyanakkor részint az interpellátióban, részint az indokolásban hosszasan elmondja, hogy a ministerelnök a rninisterium nevében és a maga nevében is mikóp nyilatkozott és hogy azok mennyire ellentétben állanak az ország közvéleményével. Ha tehát a t. képviselő ur tudja, hogy azon irány, melyet a rninisterium követ, ellentétben áll az ország közvéleményével: okvetetlenül kell, hogy tudja, hogy minő irány az. a melyet e tekintetben a rninisterium követ. Különben erre nézve is áll az, a mit Madarász képviselő urnák feleltem, hogy az egyezkedés tárgyát képező dolgoknál részletekbe bocsátkozni nem lehet, nem is szabad. Igaz, Simonyi képviselő ur szives azt mondani, hogy hisz ő nem kivánja, hogy a kormány mondja meg a minimumot: hanem azt mondta beszédében, hát mondja meg a maximumot. Már kérem, ha előre tudatik és a kormány maga bevallja, hogy én nem azt fogom megmondani, a mire rá is állok ; hanem megmondom a maximumát kivánalmainknak : akkor, azt hiszem, nem mondott semmit; mert akkor a másik alkudózó félnek lesz annyi józan esze, hogy ezen maximumot figyelmére sem fogja méltatni. De más következése is lehetne. Ne kivánja a t képviselő ur, hogy annak magunkat kitegyük, mert ha kivánja is, nem tesszük; s ez az, most mondatni el a kormánynyal, minő feltótelek alatt akar megegvezni a közös vámterület iránt és azután. miután a kormány már a maximumot megmondta, természetesen midőn egy pár hét múlva megegyezett az országra nézve előnyösnek hitt föltételek mellett, de nem azon maximális föltételek érvényesítésével: természetes, akkor igen könnyű azt mondani, hogy ime alig néhány héttel ezelőtt maga azt mondta, hogy igy akar megalkudni ; de az óta vagy gyengeség, vagy isten tudja micsoda indokból elállott föltételeitől és az ország érdekeinek kárára kötötte meg az egyességet. Ezt mi elkövetni nem fogjuk. Különben, ha már kell válaszolnom: egyet igenis meg akarok mondani, határozottan ; mert nem szeretném és nem szeretem, ha ilyen kérdésekben minden viszonyok között teljesithetlen remények támasztathatására kilátást nyújtanak. A képviselő ur igenis minden beszédeiben ismételve visszatér arra, hogy ezen egyezség folytán várja-e a kormány azon jövedelmeinknek vám-egyezkedés folytán oly szaporulatát, a mely által államháztartásunkból a deficit elenyésznék? Erre nézve kimondom azon határozott meggyőződésemet, hogy a kormánynak nézete, tudta, meggyőződése szerint, a vámkérdésnek oly nemű megoidása, a mely által egymagában rögtön, azonnal az ország egész deficitje fedeztethetnék: nem létezik; legyen az közös vámterület, legyen az külön vámterület alapján. A ki azt állítja, hogy van olyan megoldás, a mely mellett a deficit elenyésztethető: az vagy önmagát ámítja, vagy másokat ámít ; de semmi esetre olyat nem állit, a mi beváltható volna. A képviselő ur nagyon tudakozódik az osztrák kormány magatartásáról ós azt mondja, hogy érdekében van az országnak mindenkor, ele különösen ilyen fontos és nagy horderejű alkudozások folyama alatt tudni egész bizonyossággal azt, ha vajon a vele fejedelemegységi kapcsolatban élő országok és tartományok kormányférfiai barátságos, vagy ellenséges indulattal viseltetnek-e Magyarország és a két állam közt létesített és tényleg fenálló kiegyezés iránt? íme a t. képviselő ur egyszerre annyira rokonszenvébe veszi a kiegyezkedést, hogy még azt is akarja tudni, hogy az osztrák kormány barátságos indulattal viseltetik-e irányunkban. Én azonban azt gondolom t. ház, hogy a fölött, hogy egy szomszéd állam kormánya barátságos vagy ellenséges indulattal van-e Magyarország iránt: itt vitatni, a fölött nyilatkozatot követelni, arra, legalább a kormány részéről felelni, teljesen illetlen és helytelen dolog volna.
