Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.
Ülésnapok - 1875-99
í>9 országos ttlés február 25. 1876. 163 De a harmadik pontra nézve kívánok inkább — erre is igen röviden — felelni. (Halljuk!) A t képviselő ur itt azt kérdi: „igaz-e, hogy a kormány e tisztán belügyi kérdésre nézve alkudozásokba bocsátkozott, vagy bocsátkozni szándékozik az osztrák kormány nyal? S ha ez igaz, kérdem : mily törvényes alapon, mi jogczimen enged a kormány befolyást más ország kormányának oly kérdésben, melynek eldöntése egyedül és kizárólag a magvar törvényhozói factorokat illeti?" Erre válaszom egyszerűen az; hogy a magyar kormány az iránt: van-e Magyarországnak joga önálló jegybankot állítani, sem az osztrák kormánynyal, sem senki mással nem alkudhatik. még pedig két okból, a melyeknek egyike is elég volna. Az egyik az, hogy nem alkudoznék, még ha ez kívántatnék is tőle; a másik az, hogy ez nem is kívántatik tőle : mert az országnak ebbeli jogát ma senki kétségbe nem vonja. Azonban abban már bocsásson meg a t. képviselő ur, de a bank felállítása semmi viszonyok között sem oly egyszerű dolog, a mint ő hinni látszik, hogy arra három rövid szakasz elég lenne ; mert e három rövid szakasz elég arra, hogy a törvény meg legyen ; de nem elég arra, hogy a bank meg legyen; nekünk pedig nem, törvény kell, hanem bankra van szükségünk. (Élénk helyeslések !) És hány körülmény játszik bele egy bankkérdés megoldásába. Vannak közös függő adósságaink és átalában a bankkérdés megoldásának vannak különféle módozatai. Lehet megoldani a bankkérdést ugy, hogy az átmeneti időben kisebb legyen, vagy nagyobb legyen, vagy ne is legyen megrázkódtatása a hitelnek. Mindezekre nézve már igen is okvetetlenül szükséges érintkezni és ha kell, alkudozni, a szomszéd állam kormányával. Ez az, a mit a képviselő urnák felelhetek s kérem a t. házat, hogy feleletemet tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés.) Helfy Ignácz: T. ház! Tekintettel azon kedélyhangulatra, melyben a ház tagjai vannak, azon veszélylyel szemben, mely a fővárost fenyegeti, én kötelességemnek tartom . . . (Mozgás a középen.) Remélem a veszély el fog múlni; de hogy most ok van a nyugtalanságra: azt senki sem tagadhatja és ugy hiszem kötelessége minden képviselőnek ityenkor a lehető legrövidebbre szabni szavait. (Felkiáltások a középen: A dologra, a dologra 1) Én megvallom, hogyha hamarjában meg kellene mondanom, tudomásul veszem-e a ministerelnök ur válaszát: zavarba jönnék, mert bár mennyire figyelmeztem, sajátképpen interpellatiomra nem méltóztatott válaszolni. . Én óhajtottam volna, hogy a mit a t. kormány még eddigelé soha sem tett: mondaná ki már egyszer határozottan, — nem a részleteket kívánom én, — hanem a közvélemény azon óhajtására és kívánatára méltóztassék határozottan válaszolni •: el vannak-e határozva önálló független magyar jegybankot felállítani, igen-e, vagy nem? Erre azt válaszolta a minister ur, hogy tájékozva lehetek eziránt múlt nyilatkozataiból; múlt nyilatkozatai pedig mindig olyanok voltak, mint a mostaniak. Méltóztatott beszélni a bankkérdés megoldásáról, — ezt meglehet oldani sokféle képen, egyebek közi olyan képen is, a mint Lucáin ur kívánja; — de azt akarnám és azt akarná a magyar ,haza tudni, legalább erre az egyre el van-e határozva a kormány ? (Felkiáltások a szélső baloldalon : Ugy vanl) Azt mondja mmisterelnök ur, hogy alkudozás alatt lévő tárgyakról nem lehet részleteket elmondani, a háznak bizalommal kell viseltetnie a kormány iránt: ha nincs: akkor különben is vége mindennek, de részleteket mondani nem lehet. Engedelmet kérek, interpellatiom éppen arra terjed ki, hogy én nem látok itt okot alkudozásra. E kérdés annyira Magyarország belügye, hogy alkudozásoknak utólag látom helyét. Ha a kormány megállapodik abban, hogy önálló jegybankot állítson fel: ha ez törvénybe van iktatva, ha a ministerium intézkedett, hogy az létesíttessék: akkor értem, hogy kell bizonyos megállapodásra jutni a szomszéd hitelintézettel, — ínég akkor is, ha semmi más összeköttetésben nem lennének azzal, — hogy mily viszony legyen a két intézet papírjai között. így például a franczia és az angol bank közt van bizonyos megállapodás, hogy miképen lehet fizetni egyiknél a másik bank jegyével. Nem tagadom, hogy ok lenne az alkudozásokra akkor is, ha a kormány azt határozta volna, hogy csak a valuta helyreállítása után hajlandó bankot állítani, mert miután az állam-jegyek közösek a valuta helyreállítása ezéljából: szükségesek az alkudozások; de miután meg vagyok győződve, hogy ezt hangoztatni lehet, de komolyan arra senki sem gondol, mert mikor a legkiválóbb országok nincsenek ma azon helyzetben, hogy a valuta helyreállítására gondoljanak: annál kevésbbé képes ezen két állam erre. Ezen okból sem látok tehát okot az alkudozásra. Azt mondta a t. ministerelnök ur, hogy nem a felett alkudozik a túlsó kormánynyal: vajou van-e jogunk? Megjegyzem, hogy én nem is kérdeztem ezt: mert azt, hogy senki jogunkat kétségbe nem vonja, mindenki tudja. Nem is lehet alap arra, hogy ezt valaki kétségbe vonná. De az kelt aggályt, hogy midőn a kormány oly kérdés megoldásával van megbízva, melyre nézve jogilag semmiféle akadály nem áll fenn: mégis oly rettenetesen félénk és még sem mer egy lépést is tenni a nélkül, hogy Bécs bele ne nyugodjék. Ez ad okot aggályra. 21*
