Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.
Ülésnapok - 1875-96
96. országos illés február 22 1876. 107 traordinarius körülmények nem forognak fenn, melyek igazolják az adó később való fizetését: mindezen esetekben az illető közigazgatási tisztviselő felelősségre vonathatik, hogy miért nem hajtotta be az adót. 0 igazolhatja magát a törvényjavaslat ezen szakaszának többi rendelkezése szerint a közigazgatási bizottság előtt és onnét appellálhat a ministerhez; s igy teljesen gondoskodva van arról, hogy ha a mulasztás nem terheli: felelősségre ne vonassék. De ha beletétetik e szakaszba e két szó: „hanyagsága folytán", ez annyira tág értelmet ad az egész rendelkezésnek, hogy akár az egész szakaszt kitörölhetjük: minthogy én a rendes behajtásnak egyik momentumát abban látom, hogy ha nem jár el az illető közeg rendesen, mások fognak az ő költségén helyette eljárni: ennélfogva kérem méltóztassék az eredeti szöveget megtartani. Mocsáry Lajos : T. ház! Ezen szakaszban oly különböző tárgyak vannak összefoglalva, melyek nézetem szerint nem tartoznak együvé és külön szakaszokba lennének foglalandók. A §. eleje csak jelentésekről szól, tudniillik havonként tartoznak jelentést tenni a község elöljárói a szolgabírónak, ez pedig az adófelügyelő utján a közigazgatási bizottságnak. Én osztozom e tekintetben Simonffay barátom nézetében és fölöslegesnek tartom azon sok irkaflrkát; azon idő alatt, míg az illetők a kimutatásokat teljesitik: sokkal hasznosabbat fognak cselekedni, ha az adóbehajtással foglalkoznak. A szakasz második része azonban igen fontos intézkedést tartalmaz, a mely igen lényeges részét képezi azon reformnak, melyet a t. pénzügy minister ur e törvényjavaslat által behozni szándékozik, ez pedig az, hogy azon esetben, ha az adókezeléssel megbízott közegek — legyenek községiek vagy a szolgabirák — nem képesek e feladatnak megfelelni: akkor állami közegek fognak alkalmaztatni, még pedig a községi elöljáróságok és szolgabirák költségén. Előre látta tehát a minister ur, hogy biz ezen községi elöljárók és a szolgabirák nem fognak megfelelni e feladatnak és gondoskodott, hogy azon esetre — még pedig a mostani mód szerint — államközegek fognak adóvégrehajtókul alkalmaztatni. Hiszen a mostani eljárással sem voltkezdetben arra számítva, hogy adóexecutióra lesz szükség ; hanem azt várták, hogy a községi elöljárók be fogják hajtani az adót; miután azonban bebizonyult, hogy ez nem megy: alkalmaztak adóvégrehajtókat, ügy lesz most is ; mert lehetetlen, hogy a szolgabíró vagy a községi előljáró megfeleljenek az itt rájuk rótt feladatnak A községi elöjárók talán még inkább meg fognak felelhetni; de a szolgabirák a mostani létszám mellett egyátalában nem felelhetnek meg. Méltóztassék csak számítást tenni arra nézve, mennyire fog ezzel szaporodni a szolgabirák teendője. Vannak az országban oly járások, melyekben 60—80 község van és igen sok ilyen járás van. különösen az ország felső 'részében; de van tul a Dunán is, a hol aprók a községek. Fel lehet venni, hogy minden faluban van két virilis adófizető, ki 100 frton fölül fizetvén, tőle a szolgabíró hajtja be az adót. Most már feltéve, hogy minden faluban csak két virilista akad : egyetlen egy szolgabírónak 160 egyéne van, kinek adóját beszedni tartozik. Ezt 4-szer évenként exequálui annyit jelent: mint 640 executió egy szolgabiróra. Minthogy pedig a végrehajtásnak három fokozata van: lesz 640 intés, ugyanannyi zálogolás és ugyanannyi árverés és talán még másodárverés is, együttesen mintegy 2000 hivatalos eljárás. Tegyük föl azonban, hogy nem kell mindnyáját exequálni, nem is kell toties-quoties ; hanem csak felét, vagy tegyük fel egy negyedót: még akkor is 500 ilyen hivatalos actus terheli a szolgabírót jelenlegi teendőin kívül. Méltóztassanak megítélni: vajon képesek lesznek-e a szolgabirák ezen feladatnak megfelelni? Én azt hiszem, hogy ily esetben azt mondani ki, hogy ha a szolgabíró ily feladatnak, melyet lehetetlen teljesíteni, meg nem felel, azzal büntettetik, hogy az ő költségén fogja az állam a dolgot végeztetni: ez nem csak hogy igazságtalanság : de valóságos képtelenség. Nem is fognak czélt érni vele és én azt hiszem, hogy e tekintetben egészen máskép kellene gondoskodni; gondoskodni kellene arról, hogy mely esetekben kell az állami közegeket odaküldeni és ha- csakugyan hanyag volna a szolgabíró: akkor praecisirozni kellene a dolgot, hogy igazságtalanul ne büntettessék. Ha igy méltóztatnak eljárni akár a községi közegek, akár a megyei tisztviselők irányában, méltóztassanak elhinni, hogy ily közegeket kapni lehetetlen lesz. Ha ilyennek ki van téve a szolgabíró, vagy az előljáró: lehetetlen, hogy hivatalt vállaljon. Ily eljárás mellett a tisztviselők a végrehajtó közegek irányában, oda fog jutni a dolog, hogy hacsak káplárokkal és financzokkal nem fogják kormányozni az államot: nem tudom, hová fog jutni az ország kormányzata. Hanem arról, hogy éppen önkormányzati elemeket vonjanak bele a közigazgatásba, egyátalában szó nem lehet. Azt hiszem, hogy oly nagy és fontos dolgok foglaltatnak ezen szakaszban és annyira szükséges, hogy világosak és ezélszerüek legyenek e tekintetben a rendelkezések, hogy nagyon is szükséges volna e kérdést bővebben megfontolni. Ennélfogva indítványozom, hogy ezen §-t méltóztassanak visszautasitani a pénzügyi bizottsághoz. (Helyeslés a szélső baloldalon ) 14*
