Képviselőházi napló, 1875. V. kötet • 1876. február 16–rnárczius 21.
Ülésnapok - 1875-95
100 95. országos Ülés február 21. 1876. tétessék, hogy ne csak suttyomban történjék; hanem mindenki, a ki venni akar, megtekinthesse az árverezendő tárgyakat. Én ennélfogva annál inkább szükségesnek tartom módosításomat: mert a végrehajtási közegek csak az által fogják igazolhatni, hogy a törvény rendeleteinek megfeleltek. Ezen módositvány pedig, illetőleg ezen pótlás a 2. ponthoz, igy hangzanék: „Az 55. §. 2. pontja alatt ezen szó után „köröztessék" tétessenek a következők: „egyszersmind az árverési hirdetmény azon helyen, a hol az árverés megtartatik, a város-, illetőleg községházán 8 nappal az árverés előtt kifüggesztendő". Ajánlom módositványomat a t. ház figyelmébe. Gulner Gyula jegyző: (olvassa a módosít, vényt.) Tomcsányi László: T. ház! Ezen §. 6-dik pontja szabályozza azon esetet, a mely beáll akkor, midőn a végrehajtás alá került tárgyak után befizetett ősségből levonatván az állam követelése: a többlet visszaadatik az illető félnek ; és itt az van mondva, hogy ez nyugta mellett történik, Eddig is ugy volt, hogy bélyegtelen nyugta mellett kapta vissza a többletet az illető; de a mennyiben minden magán fél által kiállított nyugta, béíyegkötelezettség alá esik, ellenben nem képzelem, hogy a pénzügyminister ur máskép vélekednék, minthogy bélyegtelen nyugta mellett kapja vissza: módositványt nem nyújtok be; hanem kérem a pénzügyminister urat, méltóztassék e tekintetben nyilatkozni, hogy tudjuk, a pénzügyi közegek által mily eljárás kivan e tekintetben követtetni. Széll Kálmán pénzügyminister: T. ház! A két módosításra vonatkozólag, a mely beadatott, az imént volt alkalmam nyilatkozni; azonban Hosztinszky képviselő ur még egy másik módosítást is tett, azt mondván, hogy az árverési hirdetmény azon a helyen, hol az árverés megtartatik, a város-, illetőleg községházának kapuján, vagy én nem tudom, hol, 8 nappal az árverés előtt kifüggesztendő. Engedelmet kérek: ez tökéletesen fölösleges; mert hisz ugyanezen pontban már is meg van mondva, hogy az árverési hirdetmény köröztessék. Az tehát minden esetre ki fog függesztetni. Ha mi, t. ház! mindazt betennők ezen törvényjavaslatba, a mit abba be lehet tenni: akkor abból fél Corpus Jurist lehetne csinálni. Hanem én azt hiszem, hogy szorítkozzunk csupán arra, a mi föltétlenül szükséges; a mi nem föltétlenül szükséges: azt az egyes felmerülő esetekben, a netaláni félreértés kikerülése végett, rendelet utján is el lehet intézni. Ismétlem, hogy a kifüggesztés amúgy is el fog rendeltetni és a kifüggesztés meg is fog történni a nélkül, hogy azt magába a törvénybe felvenni szükséges lenne. Arra nézve, a mit Tomcsányi képviselő ur mondott, hogy tudniillik a nyugták bélyegmentesek legyenek: arra nézve legyen szabad az 56. §. első sorára utalnom, melyben az van mondva, hogy „a zálogolásért, becslésért és árverésért bélyegfelszámitásnak helye nincs"; és ez nemcsak a jegyzőkönyvre értendő, hanem mindazon iratokra, melyek a végrehajtás és árverés folyamában szerkesztetnek. Mocsáry Lajos: A t, pénzügyminister ur azt méltóztatott mondani Vidovics Ferencz t. barátom mód ősit ványának egyik pontjára, hogy neki nincsen ugyan elvi ellenvetése; hanem azt monda azután, hogy ez fölösleges: mert ez tisztán az opportunitás kérdése ós méltóztassék elhinni, hogy oly járásban, hol 70—80 község van, alig lehet ezen hirdetést 8 nap alatt megtenni; már pedig ez nagyon czólszerü lenne: mert akkor sokkal nagyobb a valószínűség, hogy a licitátió sokkal jobban fog sikerülni. Nagyon kérem azért a t. házat, méltóztassanak ezen módosítást, mint a mely igen czélszerü intézkedést tartalmaz, elfogadni. Vidovics Ferencz t. barátom még egy kérdést intézett a pénzügyi bizottsághoz. Ugy látom azonban, hogy ezen kérdés a t. minister ur figyelmét kikerülte, mi különben nem is csuda; mert a zaj oly nagy, hogy ebben valóban sok elkerülheti a figyelmet. 0 ugyanis azon kérdést intézte, hogy azon esetben, ha a lezálogolt tárgy elvitetik egy másik községbe és ezután a licitáló közeg, például a szolgabíró azon pénzt, mely az árverésből bejön, leteszi a községnél, ha azon öszszeg elsikkasztatik, ki lesz a felelős: vajon azon község-e, melyben a zálogolás történt, vagy azon község, hová a licitálandó tárgy elvitetett és hol a licitátió megtörtént. Vidovics képviselő ur nem tett indítványt: hanem csak fölhitta a t. pénzügyminister ur figyelmét arra, hogy arra nézve minden esetre intézkedni kell. Nekem ezen szakasznak még egy másik részére is van megjegyzésem és ez vonatkozik arra, a mi a 2-dik pont b) alineájában mondatik. Ugyanis későbben az a) pont d) kikezdésében az mondatik, hogy azon esetben, ha az elárverezendő tárgy becsértéke meghaladja az 50 frtot: csak akkor adatik el a legtöbbet ígérőnek, ha a becsárnak legalább 8 | 3 része el van érve. De kérem ez kisebb becsértókü tárgynál nem mondatik ki. Én pedig nem birom belátni, hogy miért ne részesüljön a kisebb becsértékkel bíró tárgynak tulajdonosa is ugyan azon kedvezményben, holott tudjuk: „quod uni justum, alteri aequum." Nézetem szerint méltányosság ós igazságosság szempontjából kívánatos volna, hogy csak akkor fosztassék meg az illető a lezálogolt tárgytól : ha a tárgy becsárának két harmad értéke igértetett igény tekintetében az árverésnél. Kérem tehát méltóztassék e tekintetben a különbséget
