Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-72

/ gg .72. országos Illés terelnök ur nem tartaná erkölcsileg rontó hatá­súnak ? Tisza Kálmán ministerelnök: (közbeszól) Soha sem mondtam! Ürményi Miksa: Legalább nem helyezett elég súlyt rá. Az igen t. ministerelnök ur külön­ben ezen törvényjavaslat becsét még egy negatív érvvel is igyekezett védeni, összehasonlítást tevén ezen javaslata, és a 60-as évek javaslatai és esz­közei közt. Én ugy tudom t. ház, hogy e mélyen tisztelt háznak minden tagja ós a ministerelnök ur maga is bizonyosan hajlandó lesz egy lényeges megkülönböztetést tenni az 1861—65-iki és. az 1865. utáni korszakok közt, és hogy tudják, hogy azon véleményárnyalatnak, a melyhez magam is szerencsés vagyok tartozni: egyik képviselője sem volt részese az 1865. előtti eseményeknek, Az 1865. után következett korszaktól, ugy hiszem, szerves alkotásokat várni alig lehetett. Világos, hogy ezekre az ő hivatalosan is beval­lott provisorius jellege nem volt alkalmatos; ám­bár vannak, kik ezen mentségnek daczára állítják, hogy az administratio akkor sem volt roszabb, mint a milyen ma, sőt némelyek a mainál talán jobbnak is tartják. De én t. ház, különösen azt nem tartom mél­tányosnak, hogy az igen t. ministerelnök ur, a ki annyi eszközzel rendelkezik, ugyanazt a mértéket követeli magának, melyet az akkori állapotokra lehet alkalmazni. A ministerelnök ur az alkotmányos formák­nak talapzatán, a törvényes állapotnak talaján, védve az ország közvéleményének igen nagy, sőt túlnyomó része, s önöknek óriási többsége által, nem hasonlíthatja össze ezen eszközöket az akko­riakkal ; mert én ugy hiszem, hogy ő alig fogja ignorálni akarni, hogy a parlamentalis omnipo­tentiánál nagyobb omnipotentia alig létezik ós igy meg fogja nekem engedni, hogy ha ón más mér­téket vagyok bátor neki kínálni, kijelentvén, hogy azon eszközök mellett, a melyekkel a ministerel­nök ur rendelkezik, mi nem fogunk elállni attól, hogy jogunkban van; sőt kötelességünk is tőle a legnagyobb szabású conceptiókat várni az ország­nak hasznára: (Ugy van! a szélsőjobboldalon) mert nincsenek akadályok, a melyek őt ezeknek keresz­tülvitelében tartóztatnák. Van azonban az 1865. utáni korszaknak t. ház egy alkotása, melyet Halán a ministerelnök ur sem fog korcsnak nevezni és ez az, hogy előké­szítette a törvényes országgyűlésnek egybehivását, hogy lehetségessé tette az alkotmánynak teljes helyreállítását, és hogy útját egyengette azon ki­békülésnek, mely a régi ellentétek között létrejött s a kiegyezésnek a fejedelem, a nemzet és a Lajthántuli országok közt. i január 18. 1876. Igaz, hogy azon államférfiak, kik ama kor­szak sorsát intézték, nem kívánhatnak nagy osz­tályrészt maguknak a végleges megoldás érdemé­ből. Az érdemnek főbb része azon státusfórfiut és azon pártot illeti, mely még néhány hónap előtt is az ő nagy nevét viselte; de ugy hiszem, hogy a históriának méltányos Ítélete ezen elismerés mellett arról sem fog megfeledkezni, hogy azon férfiak, kik e korszakot megelőzőleg az állam ügyeinek élén állottak: önzetlen és hűséges haza­fisággal teljesítették kötelességöket, midőn e kor­szak bekövetkezését előmozdították. (Helyeslés a szélső jobboldalon.) Ezen komoly érveléseken kivül t. ház még néhány tréfás védelemben is részesült a törvény­javaslat. (Halljak!) Én például egyébnek alig te­kinthetem Szilágyi Dezső képviselő urnák azon elvét, hogy a tisztviselők kinevezése azért káros : mert egyik leghathatósabb eszköze a képviselők megvesztegetésének. Szilágyi Dezső: (Közbeszól) Megveszteget­hetésének. Ürményi Miksa: Tehát megyesztegetheté­sének. Megvallom t ház, én nem gondoltam vé­gig minden eszközön, a mely lehetséges és alkal­mas volna a képviselők megvesztegethetésére; de ha azokat, a mik erre adott esetben alkalmasak, mind be akarnák szüntetni; ha mindazon dolgo­kat, a melyek léteznek, s melyek e czélra forditat­hatnának és melyek különben talán igen szépek, hasznosak, értékesek, mind lerontanék, lerombol­nék, megszüntetnék, mert esetleg a képviselők megvesztegethetésére fordíthatók: akkor az igen furcsa állapotot idézne elő; mert alig tudok dol­got, a melyet nem lehetne ezen elv nevében meg­szüntetni. (Derültség.) Móricz Pál t. képviselő ur is szíveskedett egy tréfával védeni nem ugyan a törvényjavasla­tot ; hanem a tisztviselők választásának eszméjét: mert én legalább tiszteletből a képviselő ur iránt alig tarthatom másnak az ő kijelentését, hogy a kenyérkereset lealacsonyitja az államszolgálatot, és hogy egyáltalában a bureaucratia lealacsonyít. A t. képviselő ur már kapott erre választ; én csak egy mulasztást akarok pótolni, midőn a t. képvi­selő urnák köszönetet mondok ezen állításért az összes osztrák, porosz, bajor, franczia s egyáta­lában Európa mindenféle közigazgatási tisztviselői, azután a magyar központi ministeriális adó- és más tisztviselői, főleg pedig az összes biróikar nevében, mint a kik okvetetlenül nagyon hízelgő­nek fogják ezen állítást tartani. (Élénk tetszés a. szélső jobboldalon.) Bocsánatot kérek mélyen t. ház, hogy érve­léseimmel tán a szerénység határán tul bátorkod­tam a ház idejét igénybe venni, (Halljuk!) és volt is valóban egy érzés, mely engem erre in-

Next

/
Thumbnails
Contents