Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.
Ülésnapok - 1875-72
8G 72. országos Silés január 18. 1876. Legyen* szabad t. ház most azon érvek felé fordulnom, a melyek leginkább a tisztviselők kinevezése, vagy választása mellett felhozattak. És itt kénytelen vagyok azt állítani, hogy az igen t. ministerelnök ur sem igyekezett eléggé ezen két kapcsolatban nem álló eszmét egymástól elválasztani. Az igaz, hogy ő beszédének egy részében kimondta, hogy nem függnek össze; de azután nyilatkozatának egy másik helyén ettől megint eltérőleg szólott. Legyen szabad ezen szavait felolvasnom; és bocsánatot kérek, ha hosszasabb idézetet olvasok fel; de mind ez összefüggésben áll azzal, a mit mondani akarok. A ministerelnök ur azt monda: „és annak, hogy önkormányzati legyen, annak, hogy egy államnak magának épen ugy, mint az államban az egyénnek szabadsága akármely kormány nyomása ellen s az idők különböző viszontagságai között biztosítva legyen: mi a feltétele? Feltétele az: hogy midőn valamely kormány, törvényes hatáskörén túllépve, elnyomni akarná: ne leljen azon elnyomásra, eszközöket az alsóbb fokon. És vajon, hogy lehet ezt elérni? Elérhető ugy, mint Angliában kinevezett tisztviselővel is; mert annak nem életkeresete és kenyere azon hivatal; el lehet érni nálunk is választott hivatalnokokkal : mert a mi épen a választásnak bűnül rovatik fel, a választott hivatal nem lehet kenyérkereset, nem lehet olyan, a melyre család alapittatik. Hozzávetőleg legyen szabad t. ház itt a ministerelnök urnák államtudományi bölcsészeti állítása ellen, a mely e szavak elejében foglaltatik, felszólalnom. Vannak a népek életében perczek, a mikor a milliók az elfojtott szabadság érdekében az erőszaknak egy bizonyos neméhez kénytelenek nyúlni. Az ellenállás egyik neme, egyik fokozata az erőszaknak. Ilyen esetek vannak és az ellenállás sokszor érthető, némelykor menthető, sőt vannak esetek, a mikor helyeselhető; de az, hogy az ily rendkívüli eseteket ugy szólván egy theoriába foglaljuk és különösen azt, hogy ezen theoria ezen helyről hirdettesék: részemről legalább helyesnek nem tartom. {Helyeslés a szélső jobboldal felöl.) Egészen más garantiai vannak t. ház! az én nézetem szerint ma az alkotmányos szabadságnak. Angliában, ha jól tudom: van egy törvény, a mely szerint az alsóbbfoku tisztviselőt, ha törvénytelen rendeletet teljesít, nem fedezi a ministernek felelőssége; és ha egyes honpolgárok ez által károsultak : jogukban áll ezen tisztviselő ellen a bíróság előtt kártérítési keresetet inditani. idáig, azt hiszem, el lehet menni; de ugy szólván oly perczeket concipiálni a nemzet életében, a mikor az összes administrativ tisztviselők kint az országban be fogják szüntetni az engedelmességet: azt én éppenséggel nem tartom megengedhetőnek. (Helyeslés a szélső jobboldalon.) A modern élet annyi kincset halmtzott fel tudományból, művészetből, luxusból, vagyonból, jólétből, hogy azon mesterséges organismusnak, a mely mindezeket védeni van hivatva: egy perczig sem szabad szünetelnie. (Ugy van! a szélső jobbfelöl.) A barbarismus veszélye' fenyeget azon szünetelés által és óvakodnunk kell oly garantiáját keresni a szabadságnak, a mely ezen veszélylyel fenyeget: mert ekként a szabadságnak egy veszedelmét teremtenők, nem pedig biztositékát. (Ugy van a szélső jobboldalon.) A modern életet és modern szabadságot, t. ház, szerintem ilyetén középkori fogalmakkal megvédeni nem lehet. (Ugy van ! a szélső jobbfelöl) Ezeknek más garantiai vannak. Azért találta fel a tudomány a parlamenti felelős kormányzatot; ( Ugy van ! a szélső jobboldalon) azért birunk ma szabad sajtóval; azért igyekszünk kifejteni egy éber korszellemet. Ezek hivatvák a szabadságot biztosítani; nem pedig nyers ellentállás. (Ugy vanl a szélső jobboldalon.) Az igen t. ministerelnök ur azt mondja, ha a hivatalnokok egyszer kifognának neveztetni, és ha a kormány az ilyen hivatalnokokra támaszkodhatik, a kik maguk ós családjok megélhetése miatt engedelmeskednek: ugy az országos, mint a személyes szabadságnak minden garantiája megsemmisül. Én azt hiszem t. ház, hogy a szabadság garantiájának, mint minden jónak a világon, meg van a maga határa, melyen tulhalmozva rosszá, veszedelmessé kezd fajulni. Talán van a házban is valaki, künn bizonnyal sokan vannak, kik azon garantiákat épenséggel nem tartják elégségeseknek, melyek ma védik szabadságunkat. — Van talán, ki azt mondja, hogy csak átalános szavazatjog. csak egy minden évben választott parlament, vagy talán egy permanens parlament, vagy egy parlamenti had még hozzá; vagy végre talán egy liberum vető és igy tovább, még inkább garantiája lenne a szabadságnak. — Szerintem a garantiák ilyen mennyisége alatt alkalmasint a szabadság roskadna össze. (Tetszés a szélső jobboldalon.) Sok évvel ezelőtt, nagyon ifjú koromban, egy igen tanulságos jelenetnek voltam - szemtanúja. — A t. ház kegyes engedelmével el fogom mondani. (Halljuk!) 1848. nyarán volt: már nagyon forrongtak az elmék és a liberális iskola mindenféle kívánalmai hangosan követeltettek még a tömegek által is. Bécsben volt; egy nagy tömeget láttam az akkori hatalmasok egyikének palotája előtt; és hallottam a mint követelték kiabálva az akkori divatos óhajtást: „Eine Kammer! Eine Kammer!" Ez tartott egy ideig, és akkor egy tréfás ember igen komoly arczczal és látszólagos felhevülésseí elkiáltotta: „Eine halbe Kammer! Eine halbe Kammer!" s alig múlt el egy pár perez, nagy
