Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-71

71. országos ülés január 17. 1876 63 volna az a közigazgatási bizottság maga magát, tagjai közt, branche-okra felosztani, ugy hogy kiki abban az ágban működjék, melyet választ, vagy neki meghagynak: mert tudja, hogy arra' legille­tékesebb, — még akkor azt mondanám, hogy ak­kor talán még lehet; de igy kénytelen vagyok az alkalommal azon meggyőződésemnek kifejezést adni, s meg fogja mutatni a közel jövő is, hogy ez a közigazgatási törvény nem fog egyebet tenni, mint a papir halmazt szaporítani, temérdek irka­firka, felfolyamodások és ellenvetésekre ujjabb és ujjabb alkalmat szolgáltatni s az egész, mint ör­vénybe bele fog ebbe menni. Még egy van t. ház. a mi nagy aggályra szolgáltat alkalmat, s ez a városoknak, egészen különváló természetűk és szerkezetök daczára e közigazgatási bizottság által, hogy ugy fejezzem ki magamat. — gondnokság alá helyeztetése. Mint méltóztatnak tudni, a városi bizottságnak egyik legfontosabb teendője a közvagyon fölötti intézke­dés. Vegyünk egy példát. Hódmező-Vásárhely városának van mint egy 4000 hold földje, melyből 40,000 frt haszonbért huz. Van még azon kivül a gróf Károlyi nemzet­ségtől 300 és egy néhány ezer frton megvett re­gálé után járó mindennemű földbirtoka, malmai stb. Ezeket a városi közönség kezeli egy 17 tag­ból álló bizottság által; ezen 17 tagból álló bizott­ságban van a város népének minden rétegéből, ugy, hogy még csak gyanakodni sem lehet a fölött, hogy valaki a maga hasznára kivárnia a közvagyon fölött intézkedni. Most mi történik? A központi bizottságba választatott 10 városi bizottsági tag ezen ügyeket azzal a távirdászszal, postással stb. fogná kezelni. {Ellenmondások.) Tudom, hogy a módositványban más van : de hát ki biztosítja önöket t. képviselőtársaim, hogy nem fog-e egy felhő felkerekedni s nem fogja-e a t, belügyminister ur azt mondani, hogy mást gondolt s e módositványt kihagyatni kívánja? (Mozgás és zaj,) Én sem hi­szem; de azért jogom van kimondani, hogy ha e módositvány nem fogadtatik el: akkor e törvény sorsa felett már most kétségbe esem. A közjövedelmek kezelése szoros összefüggés­ben van a pótadó kivetésével. A közigazgatási bizottság egyes tagjai, mint a távirdász, postás és a többi hivatalnok a pótadóban résztvenni sem tartozik: mert a hivatalnok nem fizet póíadót, mivel a város őt, ki ma itt. holnap ott van, nem tekinti honos, megrögzött lakosnak. (Derültség.) Hogyan fogja most a tisztviselőkből alakult köz­igazgatási bizottság azt a pótadót kivetni ? En sokkal ezélszerübbuek, igazságosabbnak tartom, ha ily ügyek a bizottság által választott külön tes­tület által kezeltetnek. Különben köszönöm a meg­nyugtatást a t. belügyminister ur részéről s igy én is e módositványra támaszkodva, e nehézséget el­enyészettnek vallom. Felhozták itt még a kinevezett és a válasz­tott tisztviselők közti hullámzást, hogy melyik szabadabb, melyik szolgaleíkübb ? T, ház! Szere­tem én a kinevezett és a választott tisztviselőt, de jobban szeretem az igazságot. Ugy. a mint a dol­gok Magyarországban ma állnak: kevés különb­ség lesz a választottak egyéniségére nézve; nem a választó közönségre nézve, akár választatik, akár kineveztetik a tisztviselő, mert a politikai jellem Magyarországban ina oly hanyatlásnak indult, hogy az tökéletesen mindegy, akár kinevező, akár választó fan hivatva annak sorsa felett intézkedni, A politikai characternek, a publieus embernek Ma­gyarországban egyik legfőbb, egyik legnemesebb attribútuma volt az, hogy nem hajhásztak hasznot, nem nézték azt, a mi nekik előnyösebb: hanem ugy teljesítették kötelezettségökei. a mint azt meg­győződésük kívánta, a mint azt Isten szivökbe adta. Publieus characternek legszebb attribútuma volt az abnegatio. A házi tűzhely körüli szükségek határozták meg az ő életmódját. Ő beérte azzal, hogy ha tiszteségesen ruházkodott, szerényen la­kott és nem éhezett gyermekeivel együtt Ma nem ugy áll a dolog; ina mindenki kí­ván jól élni. dobzódni, dőzsölni és czifrálkodni: mert azt látja ország-világszerte nem csak Ma­gyarországon, hanem mindenütt. Azt mondja Eousseau: ..Le luxé entre dans la chair humain et dans le coeur humain." Es igy van. A fényű­zés belopódzik, behat az ember húsába, vérébe és kitágítja a keblet, és itt t. képviselőház, nagy bűn van abban, hogy az 18G7-ben kormányra lépett államférfiaknak, kik átvették Magyarország köz­ügyeinek vezetését és ennek (Mén álló ministeri tisztviselőket, hivatalnokokat s egyéb az ország­ban spárgáit mindennemű hivatalnokokat fölhoz­tak, és nem a parsimonia alapjain igyekeztek őket ellátni, hanem azt mondták, ugy van ez Angliá­ban, Olaszhonban, Prancziaországban és minde­nütt— és igy mi sem maradhatunk hátra. Adjunk hát nekik hivatalokat! Engedjék meg nekem t. képviselőtársaim, hogy az a szerény állású polgár, ki fényes tehet­ségeinél, ismert nagy munka, erejénél, szelleménél fogva magának a távolból kivívta azt a ministeri hivatalt, és ki ide a ministeriumba behivatik, ki­nek minden eszméje a körül forgott, a leggazda­gabb képzelődő tehetség mellett is, hogy 1800 vagy 2000 frtos hivatalt fog elnyerhetni, midőn ide fölszólittatik 6000 irtot kap és nem tudom mennyi szálláspénzt és akkor megválasztják kép­viselőnek és évi jövedelme lesz 9000 és 10,000 frt: mikor azután arra kerül a dolog, hogy sza­vazatát mérlegbe adja képviselői állásánál fogva, mert nem akar az őt javadalmazó és alkalmazó kormány ellen szavazni: bizony ritka eset — meg­gondolja 9—10,000 frtnyi évi jövedelmét és ez­zel elvész a szabad lélek, elhomályosodik a füg-

Next

/
Thumbnails
Contents