Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.
Ülésnapok - 1875-70
70. országos ülés január Iá. 1S76. Ül gatási hivatalnokra nézve helytelennek, sőt kivihetetlennek taitok: még akkor is állítom, ez komoly garantiául nem szolgálna. Mert hiszen az természetes, hogy a hivatalnok nemcsak állásában akar megmaradni, de előre is akar haladni ; mert az is természetes, hogy fenn igen sokszor, kivált válságos körülmények közt nyújtott politikai szolgálatot az administrativ jelessógnél többre fogják becsülni; ha ez utóbbi oly szolgálatra nem kész; mert a politikai hivatalnok megszokja és igen helyesen, a felülről jövő rendeleteknek engedelmeskedni ; mert foglalkozása, állása a rendszer kizárólagossága mellett elszigeteli a kormányzottaktól, a kormányok természetes szövetségesévé teszi, mert végre elzárva lévén a parlamenttől, s igy a parlamenttel kapcsolatos érdekek tőle távolabb esnek; mindez t. ház! ha nem is csábítja positiv törvénytelenségre, ilyenre reményiem, még sem akadna oly könnyen nagy szám; de azon átalános politikai nyomásra, mely különösen az alsó rétegeket lenyűgözi, igenis, fájdalom, e rendszert alkalmatossá teszi. Nem a szolgálati pragmatica, nem az erkölcsi kötelességérzet fékében, hanem az életerős önkormányzati szervezetben van egyik főbiztositéka annak, hogy a; politikai szabadság felülről, veszélyeztetve ne legyeit. Felhozatik. hogy a választásoknál a családi érdek és bizonyos corrumpálás szokott szerepet játszani. Fájdalom, ez igaz. ós hogy ez előkerülhet és elő is került: ezt nem vagyok hajlandó tagadni: hanem vajon, kérdem, a kinevezési jog gyakorlata egészen analóg visszaélésektől egészen ment-e? Nekem kell-e felemlítenem azt, hogy minden parkra entalis kormányzatnak egy igen nagy. teljesen el nem hárítható veszélyes baja van: a patronaíussa! és hivatalosztogatással való visszaélés, s hogy ez nem" szorítkozik monarchiánkra, bőven burjánozik. talán még bővebben köztársaságokban, akár birnak képviseleti rendszerrel, akár nem? Kern én mondom, hanem egy nagy angol férfi mondta, hogy ma már a parlamentek jelen alakjában, a parlamenti tagok pénzzel való megvesztegetése jóformán kiment a divatból, ez durva eszköz : de annál jobban burjánozott fel és annál kevesebb scrupulosiíással gyakoroltatik a patronatussal, a hivatalok osztogatásával való visszaélés. (Igaz! Ugy van!) Példátlan dolog-e t. ház, hogy minden törvényhozásnak, minden parlamentnek gondoskodni kell az óvszerről, a fékezésről, mert ez teljesen ki nem irtható arra nézve, hogy a képviselők ily módon le ne köteleztessenek. Példátlan dolog-e, hogy a képviselő értékét és fontosságát kerületében ne abból mérjék, hogy minő személyes és helyi előnyöket tud, küldőinek a patronatus gyakorlatából szerezni! (Altalános helyeslés.) Azért nagyon örülök, hogy azon oldalról is helyeslik e mondást: mert akkor logikailag arra a következésre kell jutniok, hogy azon rendszer, mely az KMPJ fl. NAPLÓ 1875-78. IV. KÖTET. országban nem fog ismerni még communális hivatalt sem, mint a mely a kormánytól ered, mely az utolsó municipális hivatalnok kinevezését is a kormány kezében összpontosítja, hogy az a rendszer, a mely a politikai hivatalnokokat ily tetemes mennyiségben rendeli a kormány intézkedése alá, hogy az a rendszer mindezen visszaéléseket ijesztő mérvben fogja növelni és nem lesznek képesek a rendes korlátozó eszközök a. bajt szelídíteni. És különben is nagyon ajánlatos ez uraim az ellenzéknek, hogy nagyon súlyos feladatok elvállalására nem jó igen késznek nyilatkozni és kijelenteni, hogy nem félünk a kísértéstől : mert nagyon furcsán fogna feltűnni azután, ha a kísérlet megtörténik és a vállalkozók gyengéknek fognak találtatni. (Derültség és tetszés a középen.) Mit akarok ebből kihozni? Azt, hogy megengedem, hogy mindkét rendszer mellett a hivatalok betöltésénél vannak visszaélések, de hogy azok fokoztatnak tetemesen az által, ha exclusive az állanifeladatok minden körére nézve csak az egyik rendszer uralkodik és hogy a visszaélésekre nagyobb a kísértés ott, s nehezebben korlátolható a baj. a hol a kinevezés tisztán politikai hivatalra történik, s az illető a kormánytól hivatásánál fogva kell, hogy erősebb függésben maradjon, mint ott. a hol nem politikai hivatalra történik, s kell, hogy független legyen. Nem a hivatal eredete módjának kell dönteni arra, hogy az államfeladatok különféle ágaiban minő rendszer mellett alkalmaztassanak a hivatalnokok. Más szempontoknak is befolyást kell engedni, mint az egyiránt felmerülhető visszaéléseknek. Én megengedem azt is. hogy egy államban mindkét rendszer legyen más más ágakra : meg azt is. hogy csak kinevezés legyen ; de mindegyikre megvannak a magam feltételei, lehetnek jók, lehetnek roszak, én ezt tartom szükségesnek. A másik sarkpontja és kiegészítő része a jobboldal által ajánlott szervezetnek az. hogy a testületi administratiót kizárja, kivéve a contentiosus ügyekben, és teljesen kizárja az önkormányzati elemeket az állami önkormányzatból; ellenben ellenőrzési jogot ad nem egy szűkebb választmánynak, mert ez élhetne vele, de a képviselőtestületeknek. Már most, t. ház, fölösleges bizonyítani, hogy egy olyan rendszer, a mely mindent kinevezett hivatalnokokra épit, és semmit a kormányzottak befolyására: azok részéről gyakorolható ellenőrzésére a lehető legkártékonyabb ; és méltóztassék nekem megengedni, hogy azon ellenőrzés, melyet maga a törvényhatósági képviselőtestület gyakorolhat e nagy számból álló, ennélfogva nehézkes és ritkán összejövő közgyűlés fölött: tökéletesen hatálytalan ; mert az nem valódi ellenőrzés, a mely puszta nézésből áll. és mintegy madártávlatból szemléli az administratiót, 1
