Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-70

34 70. országos ttlés január 15. 1876. körét szélesbiti; másrészt a kormány közegeknek az eddiginél több oldalú befolyást engedvén az önkor­mányzati életbe is, a közönségbefolyását részben gyen­gíti. Véleményem szerinte törvényjavaslat csupán ön­kormányzati szempontból tekintve nem nagy vív­mány; de nem is veszteség, nem is visszalépés, véleményem szerint tehát e javaslatot önkormány­zati szempontból tekintve visszautasítani nem le­het, de el kell azt fogadnunk egyéb tekinteteknél fogva; el kell fogadnunk azért, hogy addig is, mig az önkormányzati alapokon, önkormányzati elvek rezérlete mellett közigazgatási rendszerünket kifejlesztenők: segítsünk a közigazgatás égető hiá­nyain, hozzuk összhangzásba, összefüggésbe a köz­igazgatásnak eddig igen helytelen mérvben elvá­lasztott ágazatait. Elfogadom én e törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául különösen azért is, mert módot és alkalmat nyújt a közönségnek arra, hogy a közigazgatásnak azon ágaival is megismerkedjék, azokat is ellenőrizhesse, melyek a kormány közegei által kezeltetnek; elfogadom végül azért: mert nem áll útjában a helyes irányban való további fejlő­désnek. (Elénk helyeslés a középen.) Kajuch József: T. ház! Megvallom, hogy én is némi kellemes feszültséggel vettem kezembe e törvényjavaslatot; de nem voltam oly irigylendő helyzetben, mint Várady Gábor t, képviselő tár­sam, ki tegnapi nyilatkozata szerint minél tovább olvasta azt, annál nagyobb örömet lelt benne. Az én érdekeltségem csak az első paragraphusig tar­tott és midőn e törvényjavaslat visszakerült a közigazgatási bizottságtól: önkénytelen eszembe jutott azon köszvényes embernek története, ki, a nála jelentkező osodadoctor által a jobb lábát gyógyíttatta, ámbár a gyógyításra inkább a bal lábának volt szüksége, Nem tartozik a dologhoz vizsgálni, hogy miért tette ezt. Nagy Ignácz azt irja. hogy meg akarta tréfálni a. csodadoctort: én pedig azt gondolom, hogy az ellenkúra hatását vette figyelembe. így ezen törvényjavaslat is gyó­gyitni akarja a megyét és teljesen elhanyagolja a járást, holott a járásra sokkal jobban reá fér a gyógyítás mint a megyére magára; mert a megye a rendeleteket, melyeket a kormánytól vesz ós saját határozatait, végzéseit elég rendesen adja ki most is a szolgabiráknak ; hanem a szolgabirák a sok munka, képesség vagy akarat hiány miatt azokat ugy, mint kellene, a mint a közigazgatás érdeke megkívánná, végre nem hajtják. A szolgabíró sok munkája ós talán mellékfoglalkozása miatt is ki­adja a rendeletet a körjegyzőnek, s esak igen ritka kivételes esetekben gondoskodik róla és néz utánna, hogyan hajtja végre a körjegyző a ren­deletet. Ily apparátus mellett t. ház, még több ren­deletet fog kapni, a szolgabíró és ha arra a kér­désre, melyet b. Sennyey Pál t. képviselő társam a minap felvetett, hogy mit fog hát ezzel szem­ben a szolgabíró csinálni, felelni akarnék : nem felelhetnék jobban mint azon szolgabíró szavaival, kivel egy pár hét előtt e tárgyról beszéltem. Előre bocsátom, hogy e szolgabíró ügyekező ember, ki­nek a közigazgatás érdeke szivén fekszik, A szol­gabíró ugyanis azt a reményt fejezte ki, hogy ezen munka szaporodással szemben reményli a kormánytól, hogy a sótárnokot. a ki az ö járá­sában van, az ő rendelkezésére fogják bocsájtani, s hogyha ez nem lehet ; akkor legalább egy dis­ponibilis golyószórót fog kérni a kormáuytól, a melylyel megvédje magát azon rendeletek zápora ellen, a melyeket a közigazgatási bizottságtól vár ós a melvet idesto va az adóvégrehajtásnál is hasz­nálhat S mind ezen teendőket t. ház, olyan tiszt­viselőktől várjuk, a kiknek a minister elnök ur ismételt nyilatkozata szerint e hivatal nem élet­pálya, tehát olyantól a ki mellékkeresettel kény­telen foglalkozni. Én felteszem minden szolgabiró­ról, hogyha a közigazgatási bizottság neki ele­gendő időt hagyni nem fog, hogy mellék-kere­setét elláthassa, hogy gondolkodhassak: — lesz annyi józan belátása, hogy hivatalát ott hagyja. S akkor ismét ott vagyunk, a mitől a törvényjavaslat óvni akar. hogy olyanra kerül a sor, a kinek a hivatal csakugyan kenyér-kereset lesz, de mint­hogy praecarius kereset : nem lesz köszönet szol­gálatában. A ministerelnök ur azzal vigasztalja magát, hogy a rósz tisztviselő kiesik a választásnál. Ha ez így volna t. ház, akkor nekünk az adminis­tratió ellen semmi kifogásunk nem lehetne ; mert csupa jó tisztviselő maradna a megyében, s ak­kor senkinek eszébe nem jutna a jó tisztviselő ellen kikelni. (Helyeslés a jobboldalon) De én attól félek t. ház, mint már igen sok példa van arra, hogy a jó tisztviselő, ki erélyes fellépésével a cliquet és magány érdekeket meg­sérti : a legközelebbi választáskor fog kiesni ós megmarad a rósz, ki talán épen a leglágyabb el­járás által népszerűséget szerzett magának. (Igaz a jobboldalon) Ellenkezőleg áll ez a kinevezett tisztviselőkkel. Nincs példa arra, hogyha megfelel hivatásának, s ha egyébként nem vét állása ellen, hogy azt fegyelmi utón elmozdítanák. A kinevezett tisztviselő, ha egyszer megfelel kötelességének: nincs az a clique. mely állásából kimozdítja, legalább addig nincs, inig alkotmányos kormány alatt élünk, melyhez utolsó sorban a hivatalnok is fölebbezhet. De t. ház, nem tagadom, hogy e törvény­javaslatnak jó oldala is van ós ez az, hogy kísér­letet tesz a főispánnak munkát adni, csakhogy nagy kérdés t. ház, mennyire lesz kedve ós ideje a főispánnak ezen munkával foglalkozni; mert én

Next

/
Thumbnails
Contents