Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-70

70. országos ülés január 15. 1876. 31 érdekei felett. S ha nem tették s mégis panaszkodnak a közigazgatás ellen, azt mondhatjuk : seperjenek a magok ajtaja előtt. — Hatalmukban állott számon kérő gyűlést tartam, a közigazgatási tisztviselők eljárását megvizsgálni, az indítványokat, kormányrendeleteket megtekinteni, a hanyag avagy vétkes tisztviselők ellen a tiszti keresetet megindítani, hivatalukból elmozdítani, sőt ha szükségét látták, kivételes hatalmat is kérhettek a kormánytól, hogy a törvényhatósági tisztviselőkkel közvetlenül rendelkezhessenek, a kik ez esetben feltétlenül engedelmeskedni tartoztak, a nélkül, hogy a törvényhatóság által feleletre vonathattak volna. Lehet-e, szabad-e több és nagyobb jogot adni a törvényhatóságok főkormányzóinak az önkormányzási szabadság veszélyeztetése nélkül. Nem biztosíthatták volna ezen felügyeleti jog gyakorlása által a közigazgatás különböző ágainak működésében az öszhangzást is jobban, mint azon bizottság teheti, mely oly különböző hivatásu és szakképzettségű tagokból alakuland s oly különböző természetű közigazgatási tárgyak fölött lesz hivatva tanácskozni: s nem mozdíthatták volna-e elő a közügyek gyors és pontos végrehajtását és hathatósabban, mint azon intézkedés eszközölheti, miszerint minden közigazgatási ág főnöke, saját ügykörében, az alárendelt közigazgatási közeggel közvetlenül is rendelkezhetik, a helyett, hogy a végrehajtás vezetése egy felelős kézben maradna. Megszülethetik-e ez utón a gyors és pontos végrehajtás ? Ez nagyon kétes! De egy bizonyos: ha eddig a közigazgatás egyik legfőbb tényezőjének, a szolgabírónak, száz fejének kellett volna lenni, hogy a mint szokták mondani, mindenhez értsen ; most e mellé még száz kezének is kellene lenni, hogy egyszerre mindenüvé érjen, nehogy a kötelességek összeütközése a gyors és fontos végrehajtást megsemmisítse. A törvényjavaslat indokolása azt is mondja: ezen törvényjavaslat egyik főczélja, hogy a közigazgatási teendők egy tetemes része a törvényhatóságok kebelében intéztessenek el, s ez által a közügyek vitele gyorsabbá tétessék. Sőt ha jól emlékezem, a közadók kezeléséről szóló törvényjavaslat indokolásában hangsúlyozva is van, hogy ezen kezelés lényeges hibája, hogy a közigazgatástól el van szigetelve. Ezen kitűzött czél érdekében nem azt lehetett volna-e várni, hogy a közigazgatás minden teendői a törvényhatóságok kezébe tótettek volna egész bizalommal a központi kormány közegének legfőbb felügyelete alatt. De nem bizik a munieipiumokban, nem a munieipális tisztviselők képességében, hűségében; a törvényhatósági választott tagok mellett mindenütt ott vannak a kinevezett kormányhivatalnokok s a jogok és teendők oroszlán része ezeket illeti. Előállhat-e ily utón azon bizodalom, mely oly szükséges volna, hogy a különböző közegek egymást támogassák. Sőt inkább, nagyon valószínű, hogy beteljesedik a jóslat: a közigazgatás organismusába a bizalom helyett a bizalmatlanság fog befészkelni s a bizottság tagjai közt az egyetértés helyett versengés, a közremunkál ás helyett széthúzás fog uralkodni. S lehet-e várni, hogy az önkormányzat úgynevezett független elemei nemes önfeláldozással szolgálják a közigazgatási bizottságban a közügyet: ha látják, hogy bár túlnyomó befolyást akar a törvényjavaslat nekik adni: azonban másrészről már eleve kimondatik. hogy az ő képtelenségök, részrehajlásuk, sőt rósz akaratuk miatt az állam ezéljainak elérése veszélyeztethetik s fegyelmi szabályok alá vettetnek. Félő, hogy a fegyelemnek nem lesz foganatja s majd itt is törvényben kell kimondani a közigazgatási szolgálat kötelezettségét. Ezen törvényjavaslatnak egyik főhibája, — jobban mondva : gyengesége — hogy azt a féltékenység, a bizalmatlanság jellemzi. Felköltheti-e a lankadozó közérdekeltséget, kivált midőn még az ellenőrzés joga is elkoboztatok a törvényhatósági képviselő testület kezéből s átruháztatik első sorban a közigazgatási bizottságra — mely a törvényhatóság kebelében lép ugyan. de még is mint egy annak kebelé kívül. Míg végül az ellenőrzés minden szála a kormány kezében fut össze. És ugy ezen jogból minden hatalomnak kijut a maga része, csak a törvényhatósági közgyűlés marad igen röviden. Pedig a törvényhatóságoknak egyik legfőbb és legpraegnansabb joga volt mindig az ellenőrzés, még pedig nemcsak lefelé azok irányában, kik a közigazgatási teendők végrehajtásával megbízattak, hanem felfelé a központi hatalom irányában is; mert minden hatalomnak természete a terjeszkedés, térfoglalás. Azért a mai kor nagy politikai feladata épen abban áll, hogy az állampolgároknak ne csak a törvényhozásra, hanem a törvények alkalmazására, a végrehajtásra is legyen biztosítva joguk ós részvetők. S a közigazgatás, az önkormáiryzat szervezésében azon főszempontból kell kiindulni, hogy a végrehajtó közegek minden fokon és mindig ellenőrizve legyenek a választott képviselők közgyűlése által: mert épen ezen közegek azok, kik leghamarább feledik, hogy ők nem a czél, de a czél eléréseért vannak. T. ház! De bármely oldalról vizsgálom én a közigazgatási bizottságról szóló törvényjavaslatot és annak intézkedéseit, azon tanúságot vonom és vontam ki magamnak belőle, hogy e törvényjavaslat, midőn cl akarja érni a czélt, a melyet kitűzött, tudniillik a törvényhatóságok czélszerü reformálását: ép túlhajt a czélon ; mert ha megte-