Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.
Ülésnapok - 1875-87
342 87. országos ülés február 11. 1876. vagyok ily egyszerű, polgárias felfogás szerint nyilatkozni e tárgyban. És ennélfogva — az,argumentumot is rögtön röviden meg fogom mondani : miért nem pártolom a beterjesztett szöveget: hanem járulok a Vidliczkay t. képviselőtársam által beterjesztett módosításhoz. Járulok azért: mert először nem tagadom, hogy nem szeretek változtatni oly dolgokon alapos ok nélkül, melyek igen hosszú időn át jó szolgálatokat tettek. Ezzel azt kívánom jelezni, hogy a régi törvény szerint is „ad hoc requisiti testes" kívántattak a végrendelet tételéhez. Ha már most, a mint a mélyen t. igazságügyminister ur méltóztatott megjegyezni, hogy ő az eddigi szokásnak ezen módosítását az által látja indokoltnak, hogy könnyebb, szabadabb legyen a végrendelkezési tehetség; ez ellenében bátor vagyok felhozni már ezen házias felfogásnál fogva, hogy egy beteg embernek, tudjuk, rendesen leginkább a végső időkben jut eszébe a végrendelkezósi vágy, akkor, ha nem meghívásra jönnek oda a tanuk: mi fog történni ? Tolakodások, persvasió, az utolsó perczek megkeseritése. Ha már pl. az efféle beteg embernek, a ki végrendelkezni épen nem kivan, — ő tudja: miért; — ele vannak igen sokan környezetében, környezetén kívül, a kiknek érdekökbeu van, hog)- végrendelkezzék így vagy amúgy: akkor ha nem szükséges, hogy a tanuk oda meghivassanak, a történetesen ott jelen levők és a most elfogadott szöveg szerint — bocsánatot kérek a kifejés trivialitásaért — az ott levő kávé és thea nénikék foghatják megtámadni a beteget, kiről legalább gondolják, hogy indikálva lenne végrendelkeznie. Ugyan, helyes, törvényes eljárás-e: ha kitesszük az illetőket annak, hogy persuadeáltassanak, ha az ő akaratának gyökeréből való elferdithetésére tévutat nyitunk. Megvallom, e tekintetben nem a könnyítési módszerhez állok; hanem állok azon elvnél, melynélfogv vaztam a tanukkal ellátandó végrendeleti forma ós nem a holograph végrendelet mellett; ennélfogva, minthogy jó szolgálatokat láttam eddig is tenni az eddig fenálló gyakorlat mellett, — ismétlem — szavazatomat, hogy a bizottság szövegének elvetésével, a Vidliczkay képviselőtársam által indítványozott szövegre szavazok. (Helyeslés.) Horánszky Nándor előadó: Én bátor vagyok a t. előttem szólott képviselő urnák figyelmét felhívni azon veszélyre, a mely be fog állani akkor, hogyha a végrendelkezésnél lényeges kelléknek tekintjük azt, hogy e czélra a tanuk meghiva legyenek. Méltóztassék megengedni, de hogyha ezt lényeges kelléknek jelentjük ki a törvényben: akkor gondoskodni kell formáiról is, hogy ez megtörténjék, mert ezen magában véve szerintem csekély fontossága dologért a végrendelet igen könynyen érvényét veszíthetné. Én szerintem a tanúskodás nem a meghívás által, hanem az illetőknek tanukénti elfogadása által nyeri a maga sanctióját és érvényét. Felfogásom szerint a végrendelkezőnek mindenkor jogában, módjában áll, a tanukat ezen tanúskodástól visszautasítani, vagy azt el nem fogadni. • De én igen nagy veszélyt látnék abban, ha ezen csekély dolognak lényeges kelléknek való kijelentése által az egész végrendelet érvénye és joghatálya megtámadható lenne. Ép azért bátor vagyok t. ház, ezen §-t, azon, a szöveget viíágossabbá tevő styláris módosítással, a melyet Ujhely városa képviselője tett és akkor ezen utolsó §. következőleg fogna szólni: ,.a tanuknak a végrendelkezésnél együttesen jelen lenni és annak bizonyítására, hogy az örökhagyó személyében tévedés vagy csalás nem történt: képességgel kell bírni." Elnök: Vidliczkay József képviselő ur a 3. §-nál módosítást adott be. Először az eredeti szövegre történik a szavazás: mert azt hiszem, hogy ezután még mindig elfogadható Meczner Gyula irályi módosítása. A kik tehát a 3. §-t az igazságügyi bizottság szövegezése szerint elfogadják: méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja. Méltóztatnak elfogadni azon irályi módosítást is, melyet Meczner Gyula képviselő ur beadott? (Elfogadjuk) Elfogadtatott. Tombor Iván jegyző: (Olvassa a 4. %4.) Vidliczkay József: T. ház! E. §-ra vonatkozólag csak egy styláris módosításom van. Én ezen szót: „okmány" grammatikailag rosznak tartom, minthogy pedig az egész törvényjavaslatban mindenütt „okirat" használtatik: alázatos véleményem szerint itt is ezen szót kellene használni. (Atalános helyeslés.) Balogh Károly: T. ház! Midőn valamely végrendelet vitássá válik, igen nagy súly fekszik a helyen és keleten, melyen az solemnisáltatott, Én tehát bátor vagyok a 4. §. 2. sorában ezek után „önkezűleg aláirt" a következő közbeszurást ajánlani: „a helyet évet ós napot, melyen ezen tanu-aláirás történt, rávezetni." Horánszky Nándor előadó: T. ház! Én megvallom, nem ellenzem a módosítást, hanem azt gondolom, hogy a törvény szerkezetében követett helyes egymásutánja a dolgok levezetésének talán nem e helyen indokolja ezt. Itt a tanukról szólunk, s csak később szólunk a tény megalapításáról, mely a végrendelet befejezését jelzi. E szempontból bátor vagyok kérni a t. képviselő urat: méltóztassék e módositványát talán később megtenni, (Helyeslés.) Balogh Károly: Módositványomat ez alkalommal visszavonom.
