Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-87

87. országos ülés február 11. 1876. 339 vei bir s ebből sem a gondnokság alatt állók, sem a nők kizárva nincsenek. Már most miután sokszor két, gondnokság alatt álló tanú, vagy két nőnek egybehangzó vallomása folytán a biró a legnagyobb értékkel biró dolog fölött ítéletet, sőt halálos ítéletet is mond: ilyenek egybehangzó vallomásaik folytán nem látom át, miért volna indokolt az, hogy a végrendeletek érvényességének bizonyítására a nők ne alkalmaztathassanak, annyival inkább; mert kétségbe vonhatom azt, a mit a t. képviselő ur felhozni méltóztatott, hogy ezen törvényjavaslat anyagi dispositiót foglal magában. E törvényjavaslatban osak alaki dispositió van, mennyiben arról szól, hogy mi szükséges ahhoz, hogy a végrendelet alaki tekintetben érvényes legyen ; hogy béltartalmára érvényes-e vagy nem? arról ezen törvényjavaslat egy szóval sem intézkedik (Helyeslés) és ez nem is ezen törvény, hanem az anyagi törvény keretébe tartozik. En mindezeknél fogva, kivéve az általam emiitett egy módosítását, mely szerint „jogérvényes" ítélet kifejezés tétessék: a többi módosításaihoz nem tudnék hozzá járulni. (Helyeslések) Horánszky Nándor előadó: T. ház! Azok után, miket az igen t. minister ur elmondani méltóztatott, csak egy pontra nézve vagyok bátor megjegyzést tenni s ez azon módositvány, mely szerint Vidliczkay t. képviselő ur a tanuzásból a nőket is ki akarja zárni. Én erre vonatkozólag, dacsára annak, hogy ő azt monda, hogy oly törvényhozást nem ösmer, mely ily tanúskodást az anyagi magánjog alaki részében acceptálná: bátor vagyok hivatkozni épen a magyar törvényhozásra, mely már 1715-ben szabályozván a tanúskodást, nem zárta ki a nőket a tanuzásból a végrendeleteknél. Bátor vagyok továbbá hivatkozni az 1874ben megalkotott közjegyzői törvényre, mely szintén nem zárja ki a nőket a tanúskodásból, En tehát azt gondolom, hogy ez nagyon erős hátralépés lenne azon — általam vívmánynak tartott — iránytól, mely szerint a nők tanuképesek. Ezt vagyok bátor egyszerűen megjegyezni és még hozzá teszem azt, hogy én magam is ugy találom, hogy a „jogérvényes'

1 szónak beszúrása világosabbá teszi a szöveget; habár ezen szó a „rechtsgiltig" szónak felel meg, s azért inkább ez utóbbit tartom elfogadhatónak; ennélfog va a & • %-\ Vidliczkay képviselő ur módosításai közül csupán ezen egy szónak bevételével újból is elfogadásra ajánlom. (Helyeslés) Antal Gyula: T. ház! A törvényjavaslat 2. §-ához három módositványt vagyok bátor benyújtani, melyek nem annyira érdemlegesek, mint inkább stylarisak. Az elsőt érdemlegesnek tartom, de indokolom azt az ujabb törvényhozások által. Tudjuk azt, hogy 1868. LIV. t. ez. 194. §-a a tanuskodási képességet tizenhat éves korra állapítja meg, tudjuk azt. hogy a közjegyzői törvény, mely csak egy év előtt alkottatott 1874. deczemberben, a íanuskodási képességet szintén 16 évben állapítja meg; ezeknél fogva első módositványom oda ezóloz: hogy a 18 év helyett 16 tétessék, De nem csak azért óhajtom e módosítást; hanem azon indoknál fogva is, mert ezen esetbén némileg elenyészik azon nagy differentia, mely a magyar jog és az osztrák polgári törvény közt létezik. Tudjuk azt, hogy az osztrák polgári törvénykönyvben 18 éves lehet tanú; de tudjuk azt is, hogy az osztrák törvénykönyvben csak 18 évesek képesek bíróságon kívüli végrendeletet alkotni; nálunk pedig tudjuk, hogy minden 12 éves gyermek, ha 12. évét betöltötte, ha milliókra menő vagyona van is: arról végrendeletet alkothat. Tehát, hogy egy 12 éves ne mondhassa, hogy íme előttem bemutatta, hogy ez az ő végrendelete, ezen ujabb törvények alapján inditványozom, hogy a 18 év helyett 16 tétessék. A második módosítás pedig csak ! irályi módosítás; itt az van mondva „a kik eszök használatától megfosztva vannak;" én ezen hitétel helyett t. ház ezt tétetném „úgy az elme-betegek" és pedig ezt szintén ujabb törvényeink alapján inditványozom. Itt van előttem a közjegyzői törvény, abban is ezen kifejezéssel találkozunk és helyesen, mert én nem képzelem, hogy lehet valaki eszének használatától megfosztva: (Helyeslések) hanem azt értem, hogy valaki, a ki elmebeteg, végrendeletet nem alkothat. (Helyeslés.) Harmadik módositványom egy kis pótlás, s azt hiszem, hogy ezt az igazságügyminister ur is elfogadja. E pótlás az, hogy e szavak után „hamis eskü" tétessék oda e szó „hamis tanuzás," mert ujabb büntető codexünkben és a közjegyzői törvényben a hamis tanuzás külön van választva a hamis eskütől, miután ez is bűntény, mely nyerészkedési szándékból mintegy kereseti eszközül használtathatik. és analóg a hamis esküvel; ajánlom a t háznak módositványaim elfogadását. Beőthy Algernon jegyző (olvassa a mődositványokat): A második §-hoz. 1-ször: a 18 év helyett tétessék 16, — 2-szor: e kifejezés helyett „a kik eszük használatától megfosztva vannak," tétessék „úgy az elmebetegek;" 3-szor: e szavak után „hamis eskü," tétessék „hamis tanuzás." Perczel Béla igazságügyminister: T. házj! Az, hogy az előterjesztett törvényjavaslat 18 évet állapit meg: eléggé indokolva van azon fontosság által, melylyel a végrendeleti okirat bir, és mely fontosságot törvényhozásunk eddigi alkotásainál is kitüntette. Emlékeztetem a t. házat csupán a közjegyzői törvényre, melyben világosan Mmondatik az, hogy a végrendelet a közokirat minőségével 43*