Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.
Ülésnapok - 1875-86
328 86. országos ülés február 10. 1876. eredménye-e, hogy küzdelmek után az illető érvényesíthesse akaratát: formák által elérni nem kívántam, nem is kívánom ; mert a magánjogi forgalomnak olynemü korlátozására vezetne, mely az egész ujabb magánjogi fejlődéssel és törvényhozási politikával homlokegyenest ellenkeznék. Es még, igen t ház! az mondatik a túlsó oldalon; de sokkal jobban kiemelte az igen t. minister ur, hogy a formáknak ugy kell megszabva lenniök, hogy bizonyos ünnepélyesség-érzete gerjesztessék fel a végrendelkezőben, hogy a végrendelkező, midőn végakaratát teszi: ne a közönséges hangulatban, hanem egy meghatott ünnepélyes aotus végzéséhez illő hangulatban, kedélyállapotban legyen. Kérem, ha ezen czélra méltóztatik törekedni. akkor tartok tőle, hogy az alkalmas formákat a két tanú által sem találták meg. hogy akkor a formák megválasztásában vissza kell menni a régi jogok azon jelképes formáihoz, midőn az valóban nagy, ünnepélyes formaságokkal, formulákkal terhelt actusban állott. De ha ezt. amint t. barátom legjobban tudja, mert épen beszédében előadta, ha ezt az ujabb civiljogok korszakonkint lerázták magukról : akkor egy magát túlélt felfogás utóhangjának tartom azt, hogy ünnepélyes hangulat gerjesztése volna egyik czélja a végrendeleti formaságoknak. Es ha ez volna czélja, t. ház! ugy kérem, ha én ezt a különös, ünnepélyes hangulatot gerjesztő actust ugy végezhetem, hogy a ket tanúnak azt mondom : ez az én végrendeletem, irják alá; de sem az, hogy mi van benne, sem az, hogy miért tette, nem tartozik elébe; hát ezen formaság valami különös ünnepélyes hangulatba hozza az embereket, biztositÓKot nyujt-e az iránt, hogy a szenvedély, irigység, bosszúállás nemtelen érzelme nem sugalmazta a végrendeletet? Vagy azt méltóztatik hinni, hogy ezen érzelmeknek hatása csak pillanatig tart, csak addig, mig az a végrendelet megíratott, s ha még egyszer elolvassa, már elenyészett? Először hallanak a t. ház tagjai évekig, sőt egész életen át tartó szenvedélyek és indulatokról ? Először hallják hogy azon -erkölcsi motívumok, melyek az emberek cselekvéseit dictálják, a törvényhozás által nem szabályozhatók és külső formák által át nem idomíthatok, el nem enyésztethetők ? így lévén a dolog t. ház! én azt látom, hogy miután ezen formaságokban, a mit igyekeztem kimutatni, valóságos biztosíték nincsen, miután a legpraegnansabb és leghatalmasabb biztosíték mindenesetre az, hogy önkezűleg kell irni és aláírni a végrendeletet, miután a végrendelet további sorsának biztosítása nem attól függ, hogy tanuk vannak aláírva; hanem függne attól, hogy megkívántatnék, hogy közhitelű személyiségnél tétessék le, ez pedig számos okból nem vehető fel a javaslatba, azt tartom, elégedjünk meg a módosított formasággal, melynél azon előny is van, hogy az évtizedekre terjedő gyakorlatból ismerjük annak hatását és jelentőségét, s ezért ajánlom a t. háznak Bokross t. barátom indítványát (Helyeslés!) Remete Géza: T. ház! (Zaj, felkiáltások: eláll!) Olyan törvényeket alkotni, midőn magánjogi codiflcatióról van szó, mely visszaélésekre alkalmat ne adhasson: ugy hiszem, sem az angol, sem az olasz, sem pedig a franczia jogászok képesek nem voltak. Visszaélésekre bármely törvény elég kaput nyit; azonban midőn Európa legjelesebb jogászai a tauu vallomását a bizonyításra nézve legerősebb eszköznek ismerték el: akkor a tanukról ily íitymálólag szólni nem lehet. (Hosszas zaj). Tessék az elnök urnák az ülést felfüggeszteni, mert én lármában nem beszélek. (Mozgás. Felkiáltások: Halljuk]) Nem szoktam a t. házat hoszszas elődással fárasztani. Nagy György: (Közbeszól). De annál gyakrabban ! (Derültség) Remete Géza: Gyakrabban az igaz; hanem ugy hiszem, a t. képviselő ur is többször szokott beszélni, ámbár én az én beszédemnek nem szoktam oly fontosságot tulajdonítani mint ő : mert ezt csakis akkor tehetném, ha vele atyafiságban volnék. Elnök: Tessék a tárgyhoz szólni. Remete Géza : T. ház! Én azért fogadom el e §-t ugy, a mint van; mert a szakértői bizonyítást a bizonyítékok leggyengébbikének ismerem el és az előttem szólott t. képviselő ur, ámbár igen helyesen és szépen érvelt a minister ur több állítása ellen : egyre cadentiát nem tudott mondani, nevezetesen arra, hogy Magyarországon a földmiv élőkre, kik talán ne vöket vagy egy pár szót s ezzel intézkedésöket röviden le tudnák irni, hogyan lehessen alkalmazni, midőn tapasztaljuk, hogy a közönséges ember kezdetleges írása igen hasonlít egymáshoz s a mint már emlittetett, majd minden alkalommal más jelleggel bir. Intelligens embereknél kellő biztosíték lenne ez, elismerem: mert minden intelligens embernél azt tapasztaljuk, hogy valamint az arcz kifejezés az egyediséget inkább előtérbe tartja, ép ugy az irás s aláírásnak is megszokott lenni különleges jelleme. Tökéletesen igaza van az igen t. igazságügyminister urnák, hogy ezen körülmény igen sok visszaélésekre adhadna alkalmat s én ezen életből merített példára nagy súlyt fektetek. A valódi akarat érvényesülése biztosítékának tartom ón a tanuk megkivánását s azon szépen előadott elméleti elvek értékét a mi hazai közművelődési különleges viszonyaink s élet tapasztalásaink leszállítják ezen szakasz következményének mértókéig. Igaza van a tisztelt képviselő urnák, hogy a két tanú elhalálozása esetén helye lehet a szak-