Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-85

298 85. országos ülés febru&r 9 !«"(>. tiltakozom ezen felfogás ellen, tiltakozom azon következtetések valótlansága s nézetem szerint alaptalanságánál fogva is, melylyel a t. képviselő ur ezen állítását bebizonyítani igyekezett. A t. képviselő ur mit mond akkor, midőn ezen állítását illustrálni akarja ? Nem komoly eljárás ez, nem ugy kell a dohány-csempészetet akadályozni, a mint ezt a törvényjavaslat és a minister akarja, mert ez csak arra van számítva, hogy egyedül a békés embereket zaklassák. Mert bemegy valaki a kávéházba, szivart szi, a pinczér megkérdezi tőle, nem csempészett szivar-e? és talán elkobzás büntetés alá esik. Hiszen nevetségessé tenni, a képtelenségig vinni igen sok dolgot, csaknem mindent lehet, s a t. képviselő ur, engedje meg nekem, most ezt tette. Kern az áll a 9. §-ban, melyet ily nevetségessé méltóztatott tenni, hogy minden ember, a ki kávéházba belép, megszóllittassék: nincs-e csempészett szivara? Ebben az áll, hogy azokért, a kik ott szolgálati viszonyban vannak, a pinczér és a szolgaszemélyzet, az üzérek, a kik ott bejárnak és folytatják üzletüket: azoknak csempészetéért felelős a szálloda vagy kávóháztulajdonos felelős; de nem az egyes emberért. Azon egyesemberért, a ki oda bemehet, méltóztassék figyelmesen elolvasni ezt a §-t: ő nem felelős; azt nem zavarhatják, még akkor sem, hogyha csempészett szivar van a zsebében. így áll a dolog t. képviselő ur, méltóztassék azt a §-t ügyelemmel olvasni és igazat fog nekem adni, ha pártatlanul akar ítélni. De miután így áll: ne méltóztassék oly dologgal nevetségessé tenni akarni ezt a törvényjavaslatot, mely nincs benne, melynek ellenkezője áll és melynek ellenkezőjét fogadta el a t. ház. Ezt akartam csak annak illustratiójára megjegyezni , amit a t. képviselő ur mondani jónak látott, hogy ez nem komoly dolog, ez csak az egyes embernek secaturájára van feltalálva. Nem ; ezen §. nem azért van; hanem azért, a miért én — bár soká haboztam, hogy talán nem lesz szükséges ezt a törvényjavaslatba bevenni, és csak azért vettem be: inert nálunk a felfogás e tekintetben korántsem olyan, a milyennek lennie kellene ; mert azok a felszólalások, a melyek onnét (a szélső balra mutatva) jönnek, leginkább mutatják ezt, hogy azért is szükséges a törvénybe ezt is belevenni. Én azt hiszem, hogy annak a községi elöljárónak, a kit a pénzügyér, vagy a pénzügyi hatóság felszólít arra, hogy működjék közre a csempészet megakadályozására : annak törvényes kötelessége azt tenni, annak az elöljárónak kötelessége, ha neki e csempészet tudomására jut, azt feljelenteni, még ha & törvényben erről különös intézkedés nincs is. Es a törvényben csak ez van világosan megmondva, méltóztassék azt megolvasni. Mondom , azt a csempészetet megakadályozni kötelessége az elöljáróknak akkor is: ha az a törvénybe nem vétetik föl. Én csak oly dolgot vettem föl a törvénybe, mely magától értetik; de mely azért még sem látszik nálunk, kivált az itt gyakran hallottak folytán, egészen szükségtelennek, hogy törvénybe felvétessék, hogy azt minden ember olvashassa. Én azt hiszem, hogy kevesebbet tenni a dohányjövedéki törvények érvényben tartása szempontjából absoluie lehetetlen. De ha törvénybe nem kellene is tenni: felveszem azért, hogy a jövedéki kihágás bírság súlya alatt álljon azon tisztviselő, ki kötelességét nem teljesiti. És ez az oka t. képviselőház, hogy nem fogadhatom el Halász Bálint t. képviselőtársam azon módosítását sem, hogy azon kihágások, melyek a községi elöljáróságok által elkövettetnének : külön fegyelmi hatóság által biráltassanak el; és pedig nem fogadom el azért, mert ez nemcsak egyszerű hivatalbeli visszaélés ; hanem jövedéki kihágássá qualificálandó, és a jövedéki kihágási büntetést más hatóságra, mint arra, melynek természetes kötelessége azon szabályokat fentartani, nem lehet. Ez az én nézetem. De nem is volna más intézkedés practicus; mert miről van itt szó ? Arról, hogy akkor, mikor jövedéki kihágás magánember által elkövettetik, és a községi elöljáróság nem teljesítvén kötelességét a jövedéki kihágást elkövető iránt: ő maga is jövedéki kihágást követvén el, egyúttal pénzbirsággal is büntetendő; de míg az, ki a jövedéki kihágást elkövette, a pénzügyi hatóság elé utasittatik : addig azon községi előljáró. a ki kötelességét nem teljesiti a jövedéki kihágást elkövető iránt : ez meg tartozzék a fegyelmi hatóság alá. Ez a dolgok rendes, egyöntetű elintézését megakadályozná ós sok esetben lehetetlenné tenné; mert akkor elő kellene venni először az egyik eljárást, azután a másikat; holott ugyanazon hatóság is mindkettőre nézve sokkal helyesebben fog intézkedhetni. De a fődolog az, hogy miből állanak azon kihágások, melyek e törvényben és különösen ezen szakaszban foglaltatnak ? Ezek abból állanak, hogy ha az illető nem ad segédkezet arra, hogy a csempészet megakadályoztassák, vagy ha a tudomására jutott csempészetet fel nem jelenti, mert ezen két esetről van itt szó, nem pedig holmi kémkedésekről vagy szaglálásokról. A községi előljáró vétsége tehát nem fegyelmi vétség, hanem jövedéki kihágássá qualificáltatik. És t. ház, a mi viszonyaink között, a melyeknek jellemzésére csak egyet leszek szerencsés felemlíteni, (Halljak!) ezt okvetlenül szükségesnek tartom. Azt említem fel csupán, hogy addig, míg 1870-ben 26024 csempészeti eset tapasztaltatott, addig 1874-be_i 38114 eset tapasztaltatott. Abban az arányban tehát, a mint megromlottak pénzügyeink, és a mikor minden em-