Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.
Ülésnapok - 1875-69
20 69. országos ülés január 14. 1876. közvetve a főispán által neveztetik is ki, ugyan kérdem: azon tisztviselő, kit a főispán felfüggeszthet, helyettesíthet, vizsgálat alá helyezhet: mennyiben tisztviselője és mennyiben szabadon választottja a törvényhatóságnak'? Én részemről a centrálisaimnak, bármely alakban jelentkezzék, határozott ellensége vagyok; de ha valaki feláll és egyenesen azt mondja: „én a centralisatiót hazámra üdvösnek tartom, és annak életbe léptetését indítványozom : — akkor én ez eljárást beesülöm; de oly törvényjavaslatot, mely a centralisatiót az önkormányzat köpenyébe burkolva, akarja becsuztatni: ezt beesülni nem tudom, hanem határozottan roszalom. Van egy elv a törvényjavaslatban, melyet már előbb is érintettem: azon elv ugyanis, hogy a kormány törvénytelen rendeletei is végrehajtandók. Igenis benne van. mert kimondatik, hogy habár a hatóság fölír, mihelyt a kormány rendeletéhez ragaszkodik: azt föltétlenül végrehajtani kell; orvoslást csak az országgyűlésnél lehetvén keresni. Sőt még tovább is megy a törvényjavaslat, ugy látszik azért: mert — esak nem rég történt, és igy nem feledkeztünk még meg róla, — hogy Magyarország számára hozott törvénytelen rendeletek nem kaptak rögtön végrehajtókat, ugy. hogy azoknak végrehajtását ostrom-állapottal kellett elősegíteni. Hogy pedig ez többé ne történhessék, erről is gondoskodtak: mert kimondják azon elvet, melyet szabad államban kimondani nem lehet, hogy a ki törvénytelenséget követett el, ha ezt felsőbb rendelet folytán tette, nem vonható felelősségre. Tehát önök egyfelől elhatározzák, hogy a hatóság a kormány törvénytelen rendeleteit is végrehajtani köteles, és azután gondoskodnak arról, hogy fedezve legyen az. ki a törvénytelen rendeletet végrehajtotta.'Én aláírom ezen egész okoskodását a t. belügyminister urnák és kérdem, hogy azon megyei tisztviselők, a kik többségét képezik azon bizottmánynak: vajon mennyiben szabadon választottjai a törvénjmatóságnak ? Azaz ők nem képezik többségét, hanem többségét fogják képezni a kormány hivatalnokai a főispánnal: tehát ezen bizottságban nem kiterjesztése van az autonómiának, hanem egyenesen oda van czélozva, hogy magának a kormány minden esetekben okvetlenül többséget legyen képes szerezni. Ez volt czélja; ez volt oka ezen törvényjavaslat behozásának, mert hiszen ezen törvényjavaslat azon rósz állapoton, melybe az 1870-diki törvény után vannak a megyék, semmit nem javít, csak ront; tehát erre semmi ok sem volt, hanem mikor még most sem látja elég nagynak a kormány bei olyasát a vidékre és most előre gondoskodik arról, hogy majd jövőre, mikor arra szükség lesz : a kormány befolyása minden esetben biztosítva legyen. Szeniczey Ödön képviselő ur beszédében a többi között azt monda: „az önkormányzat legbiztosabb és legvalódibb megvédőjének ezime a szélső balt illetheti meg, mert a szélső baloldal egy hajszálnyit sem akar engedni az önkormányzat eddigi mérvéből, sőt azt ki akarja terjeszteni; azt azonban, hogy mily irányban és meddig akarja terjeszteni: közülök egyik sem tudta, vagy akarta megmondani. i: Idéztem a t. képviselő urnák szavait ós én meg fogom neki mondani, hogy mily irányban és meddig akarunk menni. Ha a t. képviselő ur, a ki ugy llátszik szorgalmatosan tanulmányozta gr, Zichy Nándor képviselő ur röpiratát, a mely sárga papíron fekete betűkkel van írva; vagy elfelejtette, vagy nem tudta, hogy a belügyminister ur is irt egy röpiratot, szintén fekete betűkel, de kék borítékban e czim alatt: „Felelős parlamenti kormány és megyerendszer", irta Tisza Kálmán. Ha a képviselő ur ezt tanulmányozta volna, oly szorgalmatosan, mint tanulmányozta gr. Zichy Nándor röpiratát: akkor ott megtalálná a feleletet arra, a mit tőlünk kíván: azonban ugy látszik, hogy nem tanulmányozta annyira: különben nem tette volna e kérdést. En egyszerűen megmondom, hogy azon nézetből indulok ki, a melyből a belügyminister ur kiindult röpiratában és én is azt mondom, legjobb kormányforma az, a mely e testületektől és egyénektől csak annyi és nem' több szabadság feláldozását követel: mennyi az állam egységének fentartására és nemesebb czcljainak elérésére okvetetlenül szükséges. Ez azon irány és azon határ, a meddig mi haladui kívánunk az önkormányzati téren. T. ház! Miután sok szó volt arról, hogy ezen törvényjavaslat a centralisatió felé vezet-e vagy nem talán nem ? lesz felesleges felolvasni e röpiratból néhány rövid tételt, mely igen találó, igen mély tanulmányról tesz tanúságot: én azt hiszem ez alkalommal mint a minister urnák benső gondolatait jó lesz megismerni. Először a minister ur azt mondja: „A parlamenti felelős kormányt némelykor együtt találjuk a centralisatióval, ez nem jelent egyebet, mint azt, hogy mint minden hatalom a világon, ugy a parlamentek többsége és a befolyásából alakuló kormány is hajlandó megtartani azon eszközöket, melyekkel hatalmát terjesztheti, biztosithatja, és ezt okvetlenül meg is teszi, a hol azt készen a nemzet belenyugvása által elfogadva találja.' 1 Ugy hiszem ez indokolja azt, hogy a belügyminister ur miért nyugszik meg a virilis szavazatokban és azon megyeszerkezetben, mely 1870-ben alkottatott, s melyet akkor annyi hévvel és erélylyel ostromolt. A központosításnak — a minister ur szerint — már természete az, legalább igy nyilvánult
