Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.
Ülésnapok - 1875-69
18 69. országos ülés január 14. 1876. Ezután Helfy t barátom arra utalt, hogy nemcsak Magyarországban, hanem átalában Európában a népek hite a parlamentek és a parlamentalismus irányában kezd hanyatlani; utalva, ha nem is mondotta ki, azon csonkított hatáskörre, meryet gyakorol a magyar országgyűlés: azt mondotta, hogy ez alig több, mint egy megnagyobbított megye. Erre a belügyminister ur azt válaszolja, hogy ez felfogás dolga, hogy ez nagy részben a parlament tagjaitól függ és hogy oly beszédek rontják le a parlamentálismus tekintélyét, a melyek a megyei életnek nem fénykorába, hanem hanyatlásába illenek bele. Na, már t ház. ez ismét oly válasz, mely sértő lehet, de alig vezet capacitatióra. Én megmondom a belügyminister urnák, hogy mi rontja le a parlamentalismust, hanem én, hogy az általa követett modor által el ne ragadtassam magamat és nehogy pártszenvedélyből tán többet is mondjak, mint szándékozom : nem fogok saját szavaimmal élni, hanem a t. ház egyik jeles tagjának egyik beszédéből felolvasok néhány sort. a mely válaszul szolgál a minister urnák. 1869. junins 30-án mondotta, Horváth Boldizsár akkori igazságügyministar a következő szavakat : „minden párt, mely kormányra jutván, megtagadja a maga elveit, akár azért, mert azok érvényesítésének elnapolását a haza érdekei követelik : az ilyen párt tönkre tette a parlamentalismust, sőt megtámadta magát az alkotmányosságot is, megingatván a hitet és bizalmat a népben azok iránt, kik a nép bizalmának vállán emelkedtek a hatalom polczára, és Ígértek, inig oda jutottak : mindent; de azután egyebet nem tudtak adni: mint keserű csalódást.'' Nem én mondom ezt, hanem Horváth Boldizsár mondotta hat évvel ez előtt; és én részemről mondhatom, hogy igenis ez rontja le a parlamentalismust és a t. belügyministerrc bízom annak megítélését: hogy mi vagyunk-e a parlamentálismus lerontásának tényezői ? vagy pedig azok, kik a túloldalon ülnek? T. képviselőház! A vita folyamában többször előfordult azon kérdés és a ministerelnök ur is refiectált reá, hogy milyen volt a megyék eredete és milyen volt eredeti hatáskörük ? Én ugy tudom t. ház, hogy Magyarország történelmének egy része sincs annyira elhanyagolva, mint épen az, mely a megyei élet és hatáskör fejlődéséről szól, szóval Magyarország politikai és alkotmányos története igen hézagosan és hiányosan van eddig megírva. Azért arról, hogy tulajdonkép milyen volt Magyarország megyéinek hatásköre minden időben: én azt hiszem, hogy alaposan, történelmileg indokolt felvilágosítást igen kevesen tudnának adni. ha egyátalábau tudna adni valaki Annyit azonban a történelemből mégis láthatunk, hogy a magyar megyék mindenkor megfeleltek a korigénynek és az ország szükségeinek, mindenkor őrei és védői voltak az alkotmánynak és annak megtartásában legnagyobb részök volt. Eléretett pedig ezen czél az által, hogy mindenkor a kor igényeihez idomultak a nélkül, hogy a maguk lényeges atributumaikból valamit veszítettek volna. A mi a tisztviselők választását illeti, azt mondja a ministerelnök ur, hogy ez meglehetett csirájában régen ; de csak ezen század második tizedében és azóta fejlődött. Engedelmet kérek, ha a ministerelnök ur az úgynevezett korteskedést veszi fel a választás fejlődésének, az a jelen század a második tizedében vette kezdetét; de maga a választás alkotmányunk egyik sarkpontját képezi. Magyarország alkotmánya lényegesen választási alkotmány és a királytól kezdve a legalsó tisztviselőig mind választva volt, (Ugy van a széhö bal felöl.). És a mi a tisztviselőket illeti, azok választása iránt törvényeink már a XV-ik században, 1435-ben positive intézkednek; sőt a hol e választásról beszélnek, ott a már akkor előbb létező választásokra nézve bizonyos correctivumokat akarnak behozni: mert megszabják azon birságot is, melyre Éber képviselő ur, mint Anglia valami specialitására hivatkozott. Mindezek megvannak a magyar törvényekben, különösen Zsigmond király 6-ik decretumának 2-ik pontjában. Mátyás király második decretumában és méltóztassanak megnézni Ulászló és több más királyok decretumait 1523-tól 1729-ig, ott számtalan törvények szabályozzák a megyei tisztviselők választását. Ez tehát nem a jelen század fejleménye, nem különösen a jelen század második feléé ; hanem igenis régi traditionális fejlemény, régi traditionalis jog, mely a magyar alkotmány lényegét és sarkkövét képezi, Történt azután ugy a ministerelnök ur által, mint sok mások által hivatkozás Angliára. A ministerelnök ur igen helyesen megfejtette azt, hogy Angliában a megyei tisztviselők, a kik kineveztetnek: egészen másféle emberek, mint a mi tisztviselőink. Igaz, tökéletesen ugy van. De a dolgot még egészen meg nem fejti. Ez az egész különbség, mely köztünk és Anglia közt van, csak egyik felét képezi, a másik felét képezi az, hogy a "kormány beavatkozása Anglia önkormányzatába nem olyan, mint nálunk. Angolországban a megyei tisztviselőnek a politikai administratió terén alig van valami teljesíteni valója, legalább igen csekély az, a mi teljesíteni valója van; mert a község elvégez mindent, a nélkül, hogy abba akár a megye, akár a kormány beavatkozzék. Annyira nem avatkozhatik bele a kormány az egyes községek, törvényhatóságok jógáiba, hogy emlékszem rá, midőn Angliában voltam, Lord Palmerston volt rövid ideig a belügyminister és akkor észleltetvén az, hogy egy időben az omnibu sokban több