Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-76

1 70 '•• országos ülés január 22. 1876. e házban, hanem kivüle most már elintézett tárgyra nézve felmerültek, de a melyeket alaposaknaknem tarthattam: — e megjegyzéseket tennem annál is inkább, mert a törvényjavaslat ezen intézkedéseivel ellentétben a javaslat következő szakaszaira nézve önmagamnak sem volnék képes ily megnyugtatással szolgálni. Azon igazságügyi administratió, melyet e szakaszok érintenek, t. i. a bíróságok beladministratiója a személyi ügyeken kivül egyrészről a birói hivatalok gazdasági ügyeit, másrészről ügykezelését foglalja magában. Az első ág t. i. a gazdasági administratió kétségkívül nincs belső rokonságban, összefüggésben nem áll a birói teendőkkel. így Franciaországban — a birák hivatásszerű működésének kára nélkül, sőt tán előnyére — egészen ki is van véve a bíróságok hatásköréből. A másik ág, az ügykezelés, az ügyforgalom rendezése és beosztása azonban már oly szoros összeköttetésben van és oly sok tekintetben összefonódik a tulajdonképi birói tevékenységgel, hogy az erre vonatkozó ellenőrzést teljes megnyugvással csakis oly hatóságok kezébe lehet letenni, melyek állásuknál és felelősségük súlyánál, mint p. o. az igazságügyministerium, vagy szervezetüknél fogva, mint nézetein szerint a felsőbb bíróságok, kezességet nyújtanak az iránt, hogy a bíróságok az ellenőrzés jogán sem pártpolitikai, sem egyéni, vagy helyi érdekek zaklatásának kitéve nem lesznek ; de másrészről szakképzettségökben a reájok ruházott ellenőrzési hatalom sikeres gyakorlatának előfeltételét bírják. A bíróságok ellenőrzésének jelen módja nem tarthat igényt tökéletességének különös elismerésére ; és nem lehet indokoltabb követelés annál, hogy a mily mértékben igyekeztünk biztosítani a bíróságokat minden jogosulatlan befolyás ellen, viszont ép oly mértékben szükséges ellenökben egy hatályos ellenőrzési rendszerről gondoskodnunk. De ezen ellenőrzés helyesen csakis oly hatóságok utján szervezhető, melyek az általam érintett ellengarantiákkal bírnak. Ily hatóságnak a közigazgatási bizottságot nem tekinthetem. E bizottság az összes administratió sokoldalú czéljaira lévén szervezve, felöleli magában mindazon administrativ elemeket, melyekkel a bíróságok a dolgok rendjénél fogva gyakran összeütközésbejönni kénytelenek; eddigi kormányzati tapasztalataink szerint sem csekély számmal lévén az esetek, melyekben a bíróságok a politikai hatóságok czélszerüségi szempontok által sugalt intézkedéseivel szemben a törvénynek ós magánjogoknak érvényt szerezni kénytelenek. S ily esetekben épen nem könnyítené a bíróságok állását, ha a velük szemben álló administrativ hivatalnokoknak, illetőleg azok testületének bármily csekély mértékben is alá volnának rendelve. De a szakértelem szempontjából sem nyújt a közigazgatási bizottság elég garantiát. A királyi ügyészen kivül többi tagjai csakis kivételképen bírhatnak azon szakképzettséggel, sőt birói gyakorlattal, mely nélkül a bíróságok ügykezelésének alapos megvizsgálása lehetetlen. Ismételve be kell vallanom t. ház, hogy mindezen aggályaim nem a törvényjavaslat tényleges intézkedéseinek közvetlen intentiói, mint inkább gyakorlati következményei ellen intézvék. A törvényjavaslat szintén nem ignorálta a nehézségeket, melyek a bíróságoknak egy ily tisztán közigazgatási elemekből és czélokra alkotott testület felügyelete alá helyezésével járnának. Ezért nem is ád a bizottság kezébe sem valódi felügyeleti hatalmat, sem vizsgálati és rendelkezési jogot. A javaslatban a bizottság inkább, mint az igazságügyminister felügyeleti hatalmának expositurája szerepel, melynek nincs más feladata, mint az általa gyanított visszaéléseket a minister* tudomására hozni, s ennek utasítása folytán megvizsgálni. Ámde t. ház, ha meg volnék is győződve a felől, hogy e korlátolt ellenőrzési jog a gyakorlatban nem fog a törvényjavaslat intentiói által vont körön tul csapni: még akkor is csak az esetben tarthatnám az intézkedéseket czélszerüeknek. ha tőlük gyakorlati hasznot is várhatnék. De ez iránt is indokolt kételyeim vannak. Mert ha a közigazgatási bizottság által az igazságügyminister elé terjeszthető nehézségek természetét vizsgálom : semmi irányban sem tudok a bizottság ilyetén sajátságos állásától eredményt várni. Ama nehézségek lehetnek p. o. magán panaszok. Ezeket a bizottság előleges vizsgálati joga nem lévén, csakis a panaszos felek előadásaiból fogja ismerni, melyekhez saját gyanitásain kivül egyebet hozzá nem adhat. A fél tehát alig volna a közigazgatási bizottság igénybevétele esetén kedvezőbb hely zetben. mint ha panaszát közvetlenül az igazságügyministerhez nyújtaná be; ellenkezőleg a közbeeső fórum által csak időt veszítene, E helyzet következménye előreláthatólag az volna, hogy az alapos panaszok ezentúl is közvetlenül az igazságügyministerhez fordulnának, a közigazgatási bizottság pedig csakis az igazságszolgáltatás terén mindenütt, de kivált nálunk gombaként tenyésző alaptalan panaszok és zaklatások letéti hivatalává ós postájává válnék. Merülhetnek fel továbbá a közigazgatási bizottságnak nehézségei a bíróságokkal szemben saját hivatalos működéséből, vagy közegeinek eljárásából. De a mennyire ily természetű administrativ dolgokban tájékozva vagyok: ugy látom, hogy e nehézségek legnagyobb része alig lesz egyéb a birói és közigazgatási közegek közti illetőségi összeütközésnél. Ily összeütközések mindig