Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-74

74. országos Ülés január 20. 1876. 1 4.9 De még egy nagyon komoly érvet mondott a t. képviselő ur, a mire refiectálni kötelességem. s ez az, hogy nincs meg a felelősség; sem a közigazgatási bizottság, sem a városi tanács a költségvetési előirányzat betartásáért nem vonhatók felelősségre : mert, azt mondja a t. képviselő ur, hogy a közigazgatási bizottság csak a kormány irányában felelős. Engedelmet kérek : ez nem igy áll. Ugy a közigazgatási bizottság, mint a tanács és a város minden hivatalos közege felelős a törvénynek és felelős azért, a mikor mulasztást követett el. Ha tehát akár a közigazgatási bizottság, akár a tanács törvénysértést vagy mulasztást követett el, azon teendőiben, a melyeket ezen törvény rá ruház, és a melyeket ezen törvény ráutal : akkor felelős lesz és akkor méltóztassék meggyőződve lenni, hogy a közigazgatási bizottság is, a mennyiben a költségvetési előirányzatban foglalt némely tételeiből kifolyólag a költségvetés végrehajtására is lenne utalva: meg fogja találni a felelősséget ugy a közgyűlés, mint a kormány azon esetben, hogy ha a közigazgatási bizottság a végrehajtást nem ugy alkalmazná, mint a hogy azt előírta a közgyűlés határozata. Hivatkozott még a t. képviselő ur a városok speciflcus jellegére és fejleményére; de hivatkozott a kérvényekre is és kérte, hogy fektessünk több súlyt a városok érdekeire, a mint ezt tette a közvetlen előttem szólott t. képviselő ur is. A vitának ezen oldala bir előttem legtöbb érdekkel, t. ház. mert én megvallom, az átalános vitánál is azon impressió alatt, hogy ne mondjam, szenvedtem, de csakugyan az átalános vita azon impressiót gyakorolta rám, hogy midőn mi Magyarország köz-administratiójának újjáalakítását és javítását czélozzuk : akkor eljárunk idegen országokba kalandozni, a helyett, hogy arra törekednénk, hogy saját hazai viszonyainkból fejleszszük ki a haladás feltételeit s igy tett a t. képviselő ur is, a midőn épen nagyon hivatkozott a magyar városok speciflcus jellegére ós elment Gneisthoz, Waldeckhez, Anglia önkormányzatához, Kelet-India szipolyaihoz, a poroszországi Kreis- és Stádte-Ordnungjához. (Schwarz Gyula közbeszól: Nem ugy mondtam!) Engedelmet kérek, azt áHitani, hogy mi ne ugy reorganisáljuk Magyarországon a köz-administratiót, ne ugy a városok szempontjából, mert a városok fejlődésükben hordják az ő sajátságos specificus jellegüket ós azután idegen példát akarni applicálni: én ebben logikát nem látok. (Schwarz Gyula közbeszól: En ezt nem mondtam}) De a t. képviselő ur súlyt kivan fektetni a városok érdekeire is és kéri a t. házat, hogy vegye fontolóra azt, hogy a városok megérdemlenék, hogy a kérvényekben elmondattak figyelembe vétessenek; fektessünk több súlyt a városok ói dekeire, mert hisz a városok érdeke a cnlturának. a civilisatiónak, az összes hazának érdeke ós a városi elem: az ország kicsinyben. Ezek mind igen szép szavak; azonban ón azt gondolom, hogy az az irány, a melyre eljutnánk, ha a t. képviselő ur ezen felfogását követnők: közügyeink javítására épen nem volna szerencsésen választott irány, mert mit involvál ez? Azt, hogy a t. képviselő ur ezen felszólalásában mintegy kicsinylőleg szól arról a másik részről, melyet nem ért a városi elem alatt; kicsinylőleg szól: mert ugy tünteti fel a városi elemet, ellentétben a megyei elemmel, mintha csak pusztán és kizárólag a városi elem lehetne feltótele a culturának és civilisatiónak. Én megengedem, hogy a városok okvetlenül gyupontjait képezhetik a culturának és civilisatiónak; ámde azt oly merev ellentétbe állítni a megyei elemmel, mint a t. képviselő ur teszi : nem tartom megengedhetőnek. De meg is felelt maga a t. képviselő ur is ezen érvelésére, a midőn megmondotta, hogy mikép kell az egész dolgot megoldani : mert azt mondotta: országos törvényhozás országos szempontból intézkedjék. Ez — a mit a törvényjavaslat is czéloz, — épen az, a mit a t. képviselő ur is kivan, hogy országos szempontból intézkedjék az országos törvényhozás, és ne egyes városoknak saját specificus érdekei szempontjából; s hogy én is hivatkozzam, ós a t. képviselő ur után én is beleessem azon hibába, melybe ő is beleesett és számosan: azzal kívánom befejezni szavaimat, hogy én Magyarországon valóságos szerencsétlenségnek, calamitásnak tartanám azt, hogyha itt a törvényhozásban a társadalmi életben a törvényhatósági téren városi és nem városi elem közt had és harcz idéztetnék elő ós méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy ez lenne a legrosszabb szolgálat, melyet a városoknak a t. képviselő ur tehetne : mert arról legyen meggyőződve, a t. képviselő ur, hogy mind szívességben, mind pedig, ha nem is akarom mondani áldozatkészségben, de talán tevékenységben e tekintetben az az elein, melyről a t. képviselő ur oly kicsinylőleg méltóztatott nyilatkozni: méltán tehető párhuzamba a városi elemmel, és én nem szeretném t. ház, ha Magyarországon is meg kellene érni azt, — és itt esem azon hibába, a melybe a t. képviselő ur is esett, hogy hivatkozom Francziaországra, — hol egyes városok, sőt volt korszak, midőn maga az ország fővárosa dominált az egész ország s annak közvéleménye fölött. Hogy hova r vezetett ez? Azt ítélje meg a t, képviselő ur. En tehát bátor vagyok a t. háznak ajánlani, hogy t. képviselőtársam Zsedényi Ede módosítását mellőzni méltóztassék. (Helyeslés a középen.) Elnök: Többen lóvén még szólásra feljegyezve névszerinti szavazás is kéretvén, megengedi a t. ház, hogy az ülést most bezárjam. (Helyeslés.) A holnapi ülés napirendjére a ház jóváhagyása