Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-74

130 íá. országos Illés január 20. 1876. adja be a törvényjavaslatot; de hogy miért követeli az államkincstár érdekét: azt már nem méltóztatott megmagyarázni. Egyenesen átmegy a másik tárgyra, arra fáradságot sem méltóztatott venni, hogy tulajdonképen miért kívánja azt az állam f érdeke. Én azt hiszem, hogy a minister ur ezt nem is lesz képes bebizonyítani; mert először nem kívánhatja az állam érdeke azt, hogy egy olyan nagy kölcsönnek, egy olyan csekély része töröltessék most nagy áldozattal. De egy másik megjegyzésem is van ; és ha elfogadtatik átalánosságban a törvényjavaslat, bátor leszek a részletes tárgyalásnál módositványt e tekintetben benyújtani. Méltóztatnak tudni, hogy ezen kölcsön két részre van osztva: az egyik lejár 1878-ban a másik 1879-ben. Természetes, hogy midőn az embernek két rövid lejáratú kölcsöne van: akkor hacsak a részletet fizetheti, mindenesetre a rövidebb lejáratút fizeti. De a minister ur figyelmeztet arra, hogy ezen nyomorúságos 20—2:2 milliót nemcsak az 1878-i, hanem az 1874-i évben is kibocsátott kincstári utalványokra is fogja alkalmazni. Mi tűnik ki ebből világosan t. ház? Nemde az, a mit Simonyi Ernő barátom már bebizonyított ; mert maga a minister ur sem birja bebizonyítani, hogy az állam érdekéről van szó : hanem szó van a consortium érdekéről; szó van pressiórói, melyet a consortium a t. minister úrra gyakorol és a mely alól nincs elég bátorsága, nincs elég ereje magát kibontani. Hogy ón honnan merítettem ezen meggyőződésemet, bátor leszek elmondani. Azt mondják, hogy a betű öl, a szellem éltet. Megvallom t. ház, hogy én a t. minister ur előterjesztéseivel szemben be nem érem azzal, hogy a szellemet tanulmányozzam; hanem igen nagy súlyt fektetek arra, hogy a betűt is jól megvizsgáljam ; mert meggyőződtem arról. hogy igen sokszor megtörténik, hogy a szellem igen tetszetős színben tünteti föl a, törvényjavaslatot; hanem ha az ember a betűket átnézegeti: ezen szép álarcz alatt némelykor igen csúnya szellem tűnik föl. Emlékszem rá, hogy mikor a rente-kölcsönről szóló törvényjavaslat benynjtatott, rám különös benyomást tett egy szócska, melyet az indokolás vége felé találtam: az tudniillik, hogy a hol elő van adva, hogy miféle tagokból áll azon bankcsoport, méltóztassanak figyelni, ilyen a stilus: „a cs. kir. kereskedelmi- és ipar-hitelintézet, a Eothschild, Wodiáner-házak, a Berliner EscomptBank-Gresellschaft. a darmstadti bank für Handel und Industrie és esetleg a londoni Bothschild-ház." Ezen „esetleg" szeget ütött a fejembe s töprenkedtem: vajon mi lehet az az „esetleg", és melyik azon föltétel, mely alatt a londoni Bothschild-ház hajlandó ezen consortiumba belépni? Most már meg van fejtve előttem a rejtély, Egyébiránt a t. minister ur maga hivatkozott rá az imént, hogy az ilyen dolgok nem szoktak titokban maradni; szólnak róla az emberek, szólnak róla a lapok, különösen a külföldi lapok s így azon fölfedezésre jutottam, hogy ezen „esetleg" azt jelentette és azt jelenti, hogy a Eothschild ház, melyre nagy súlyt kell helyezni, a melyre a kölcsön Angliában helyeztetik el, nem akar semminemű uj kölcsönt adni Magyarországnak ; hanem kijelenti, hogy a cousortiumban csak ugy fog részt venni: ha mindenek előtt a minister kieszközli a törvényhozástól, hogy neki ilyen külön felhatalmazás adassék, addig bele nem bocsátkozik a műveletbe. És, hogy mennyire igaz és nem a levegőből kapott ezen hír, bebizonyítja magának a minister urnák amaz imént tett nyilatkozata, hogy még az első 40 millió forintnyi kölcsönnek kibocsátási ideje sincs meghatározva s nincs meghatározva az árfolyam sem s mégis már most végbe akarja vinni az operátiót a második kölcsönre nézve s azonkivül oly rendkívüli módon sietteti ezen törvényjavaslat hozatalát, hogy még egy fontos törvényjavaslat tárgyalásának is félbeszakítását kéri: csakhogy most hozassék meg azon törvény, melynek legjobb esetben is csak áprilban veheti hasznát. Ezen egész rejtélyes eljárás tehát abban leli magyarázatát, hogy nem a, magyar állam érdeke kívánja ; hanem kívánja a consortium érdeke, mely ily utón olcsón akarja megvenni a már megállapított árfolyamon a kincstári utalványokat s aztán felszöktetni azok árát; mert tudjuk, hogy mikor az államnak egyik papírja emelkedik, a másik is emelkedik, a kincstári utalványok ára tehát okvetlenül fel fog szökni azon perczben, a mikor a telegraph megfogja vinni a bankároknak a hírt, hogy Magyarország ezen utasítást adta a ministernek; föl fog szökni a rente - kölcsönkötvények értéke, „ők nyernek mindkét oldalon," a londoni Botschildház nyerni fog egy igen szép kerek összeget a nélkül, hogy az uj kölcsönnél valamit reskirozott volna a magyar állammal szemben. Ha mindazáltal a minister ur azt mondaná, mit én nem is vennék neki rósz néven : igenis ugy van, hogy a londoni ház biztosítani akarja magát, én pedig a londoni házra nagy súlyt fektetek, ón érdemesnek tartom magam részéről azt, hogy Magyarország e végett áldozatot hozzon: akkor jól van, én ugyan nem járultam volna hozzá; de a ház többsége megszavazta volna, ós akkor legalább tisztában lett volna a dolog. Hanem akkor méltóztassék ugy előadni a dolgot, a mint áll. (Helyeslés a szélső balon) és ne méltóztassék azt mondani, hogy beváltásról van szó. Az egésznek az az értelme, hogy a minister felhatalmaztatik arra, hogy a consortiumtól az utalványok egyrészét fizetésképen vegye át, s ha más-