Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.
Ülésnapok - 1875-73
110 73. országos ülés január 19. 187G. kellett, nem is volt szüksége rá az embernek. Azt mondják, azelőtt sokkal egyszerűbb volt az állam-élet, egyszerűbb volt az ügykezelés. Én épen az ellenkezőt állítom. Azelőtt a megye kezelte nem csak a politikumot: hanem az összes törvénykezési ügyeket, amelyek minden lépten-nyomon complieálva voltak közigazgatási ügyekkel; akkor külön eljárás kellett a nemesekre, külön eljárás a nem-nemesekre, a megye volt protectora, ugy szólván ügyvéde a szegény embernek, szóval annyi mindenféle ügye volt, hogy igenis merem állítani, hogy sokkal eomplieáltabb volt a megyei aclministraíió: és mégis képes volt a megye annak megfelelni. Nem is említem még a közjogi kérdéseket. melyek az utasitás-készités alkalmával, tüzetesen tárgyaltattak. Minduntalan azt a kifejlődött modern állam életet emlegetik. Tehát mik azok a teendők: miket ezen mindinkább fejlődő modern államélet követel? Ilyenek például a váltó-eljárás, a telekkönyv, a kataster és több efféle. En elismerem, hogy mind ezen intézmények igen szép eszmeszülemenyek : azokat kitalálni, megcsinálni, igenis nagy tudomány, és nagy belátás szükségeltetett: hanem azokat gyakorolni, kezelni, arra nézve nem látom be, hogy különös bölcsesség kellene s hogy ezek olyasmik volnának, hogy az önkormányzat alapján azokat teljesíteni képes ne legyen. A t. belügyminister ur maga is bevallotta, hogy a szűkebb körben most is lehetne folytatni az administratiót a fenálló szerkezet mellett; hanem az állam létkérdéseit nem lehet reá bízni. Kérem t ház, mik ezek a most reá bízandó állami létkérdések, hogy mi az mindössze is, amik a megyékre reá bízattak: nem akarom ismételni, ezek csekélységek. Egyébiránt: vajon létkérdés-e az államra nézve a közcsend és rend fentartása? Nem-e igen fontos ügy az ujonczozás, nem nehéz-e minden tekintetben annak keresztülvitele? Ha az Önkormányzati megye képes volt ezeknek is megfelelni, hogy miért nem volna képes megfelelni azon kérdések elintézésének is, amelyek most ezen intézkedénél fogva reá bizatnak : azt belátni nem vagyok képes. Egyébiránt, hogy a modern államélet nem compatibilis az önkormányzattal, azt, mint bátor voltam már első beszédemben megemlíteni: fényesen megczáfolja Anglia példája, mely daczára annak, hogy ott a modem államélet mindenesetre jobban ki van fejlődve, mint nálunk: mégis képes egész kényelemmel megfelelni az önkormányzati rendszer követelményeinek. És mit látunk az egész világban? Épen napjainkban, midőn, mint mondja mindinkább fejlődik a modern államélet, kísérletet teszriCÍ mindenfelé az önkormányzati intézmény behozatalával. Ez a jelszó Franciaországban . erre törekesznek Poroszországban, és hoírv nem tárnak vele boldogulni: annak az oka csak is az, mivel egyik átka a centralisatiónak, hogy ott a hol befészkelte magát: aztán nehéz a kiskorúságra szoktatott embereket az önkormányzatra birni: csak n állunk vannak némelyek szerint a modern államéletnek ellenkező postuíatumai; nálunk akarják a modern államélet ürügye alatt a centralisatiót behozni. Ha azután majd átestünk "a dolognak e stádiumán, mint hogy nekünk, ugy látszik, utánoznunk kell minden stádiumon keresztül a külföldi mintákat: akkor majd előállnak egy uj divatú, modern dilutiójával az önkormányzatnak. Nem fárasztom tovább a t. háznak becses figyelmét. {Halljuk!) hanem méltóztassék megengedni, hogy még egy kérdést vessek fel, mely nézetem szerint igen nagy érdekkel bír. Miután maga a t. belügyminister ur kijelentette ós indokolásába is befoglalta, hogy ő nem osztozik azok nézeteiben, kik oly rosznak tartják közigazgatásunkat : miután maga is azt mondja, hogy az eddigi szűk körben továbbra is meg lehetne maradni a mi közigazgatásunk mostani szervezetével; én pedig, azt hiszem, kimutattam, vagy legalább is rámutattam, hogy mindössze is csekély a hatáskör kibővítése s miután azt hiszem, mégis csak lehetetlen azt tagadni, ha nem fogadja is el valaki azon nézetemet, hogy ezen törvényjavaslat az önkormányzatnak megsemmisítését foglalja magában, hogy az bizonyos tekintetben mégis korlátozni fogja- az önkormányzatot, legalább annak gyakorlatát, formáját és mértékét, azt hiszem: méltán lehet felvetni azt a kérdést, hogy a t. belügyminister ur, a ki oly melegen mondja magát az autonómia barátjának: miért hozta be voltaképen e törvényjavaslatot? Hogy a tisztelt szabadelvű pártban vannak centralisták, azt gyanítottuk már ekkorig is, s ezt constatálja a t. belügyminister ur beszéde következő passusában: „hogy ez nem hídépítés a centrálisaimhoz, hanem korlát a eentralisatió ellen'-, továbbá azt monda: „azért hoztam be e javaslatot: mert ez utón akarom megmenteni az önkormányzatot", végre monda azt is: „mert napjainkban annyira követelik a jó közigazgatást, hogy mint mondják, készebbek az embe' rek lemondani az önkormányzatról is, ha az a jó közigazgatás árán váltatik meg." Ezeknek az uraknak bátran mondhatta volna nézetem szerint a t. belügyminister ur, hogy hisz ép azért kell önkormányzat: mert jó közigazgatás önkormányzat nélkül lehetetlen; hanem hát ezt nem mondta nekik a t. belügyminister ur. Ugy látszik átalában. hogy pártjának ezen elemére sokkal több tekintettel volt, mint azokra, kik szintén léteznek köztudomás és saját tudomásom szerint, kik az önkormányzatnak most is valódi barátai. Amazoknak jutottak a tények, melyek le vannak rakva a közigazgatási bizottság institutióiban; emezeknek, a régi gazdának, jutottak ki a szép beszédek, melyeket a t. belügyminister ur az önkormányzat, nevezetesen a
