Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-49

49. országos ülés deeí«mber 9, 1875. 77 A t. képviselő ur által felhozott tények ilyenek, és mégis ő az, a ki egy alkalommal engem azzal vádolt, hogy a közvéleménynek és a képviselőháznak félrevezetésével adom elő a dolgokat és számitok a képviselőház tudatlanságára, Visszafordíthatnám most a képviselő ur e nyilatkozatát és kérdhetném: Kire számított a képviselő ur, midőn ily dolgokat mondott? {Élénk tetszés középen.) Én azonban így nem akorok tenni. Én egyszerűen csak azt állítom, — és ez nem szójáték — hogy a t. képviselő ur vagy tudta, hogy a dolog ugy áll, a mind én mondottam; vagy nem tudta. Ha tudta a t képviselő ur : méltóztassék a háznak megítélni az indokokat, a melyekből cselekedett; ha pedig nem tudta : ne méltóztassék e házat tudatlansággal vádolni, midőn ily dolgokat hoz elő. {Tetszés a középen) A másik, a mire reflectálnom kell — és itt rövid lehetek azok után, a miket t. barátom a ministerelnök előadott — az, hogy a t. képviselő ur, kinek már az a szokása, hogy pálczát tör örökké és minden körülmények közt minden fölött, pálczát tört a kölcsön fölött is, még mielőtt a kölcsöntörvény szövege közzé lett volna téve, pálczát tört fölötte, mondván: azt mondják, hogy e kölcsön előnyös, pedig e kölcsön ép oly terhes és ép oly kevéssé előnyös, ép oly kevéssé jutányos, mint volt a 153 milliós kölcsön. Engedelmet kérek, méltóztassék a t. képviselő ur egy auctorhoz fordulni, kinek talán csak hitelt ad, ha másnak nem is, és ez önmaga. Méltóztassék elolvasni a t. képviselő ur, mit mondott ő 1873. deczember havában, midőn azon kölcsönt kötöttük. Megmondta, hogy az Magyarország hitelét cornpromitálta. megmondta, hogy Magyarország jövőjét vesztélyeztette mert elzálogosította az államjószágokat és öt esztendőre szóló váltót állit ki. En mondtam akkor a t. képviselő ur ellenében mint azon széken ülő előadó, hogy sokkal súlyosabbnak látom a helyzetet, és sokkal súlyosabbnak látom a következményeket, melyek beadnának, ha meg nem kötnök a kölcsönt, mint a milyeneknek tartom a kulcson feltételeit, a^minél fogva megszavazásra ajánlottam a háznak. És most t. képviselő ur úgy jellemezte a most általam megkötött kölcsönt, mely pedig nem köt le semmit, mely nem öt évre kiállított váltó, hanem egyszerű járadék kölcsön, olyan, minőt Európában hitelképes államok szoktak kötni: mint a mely ép oly terhes és ép oly kevéssé jutányos mint ama 153 milliós. A t. képviselő ur így szokott Ítélni! Én erről többet mondani nem akarok. {Élénk helyeslés a középen.) En t. képviselőház igenis a költségvetés tárgyalása alkalmával két ízben kifejtettem, hogy pénzügyi politikámnak nem egyedüli, de egyik faktora, egyik sarkpontja azon javaslat, mely most a ház tárgyalása alatt áll: az adóemelés; és azokat, a kiket a helyzet komolysága nem kapaezitált arról, hogy Magyarország pénzügyeinek rendezését az adók fokozása nélkül eszközölni nem lehet: azokat az én gyenge szavam kapaczitálni nem fogja. Kik a helyzet komolyságát nem látják, kik nem ismerik el ma, hogy ez eszköz nélkül az államháztartás egyensúlyát helyreállítani nem lehet: azok vagy nem ismerik bajainkat, vagy azok előtt készakarva szemet hunynak. Olyan érvek sem tántorítanak meg engem ebbeli meggyőződésemben, minőket hallottam ma a szélső jobboldal némely tagjaitól. Az olyan állításokat, a minőket Kállay Béni képviselő ur felhozott, hogy hiszen ne hivatkozzunk Francziaország példájára, mert Francziaországban azért emelték az adót, mert ez ott lehetséges volt és ezt mint axiómát állítja oda : .az ilyen állításokat én mint egészen uj thesiseket vagyok kénytelen tekinteni. Francziaország nem azért emelte az adókat, mert lehetett; hanem azért emelte, mert kellett. {Elénk helyeslés a középen.) Es Francziaország szerencséje, igaz az, hogy könnyebben fizette ama felemelt adókat, mint fogják fizetni — ezt mindig elismertem — a mi adózóink; de azt hiszem, nem azért emeli bármely ország adóját, mert megbírja, mert ily eset soha sem áll elő, mivel nem szabad az adót emelni, mig nem kell; {Élénk helyeslés a középen.) hanem emeli azért és akkor, a miért és a mikor kell és a meddig lehet. {Helyeslés a középen.) Így áll a dolog és nem ugy, a mint a képviselő ur elhitetni akarja. Egyébiránt ő igen könnyedén bánik el az ilyen dolgokkal. Azt mondja a képviselő ur — egy élczet koczkáztatván a most megkötött kölcsönre és már a priori engagirozva magát ellene, — hogy ne mondják azt, hogy az adóemelésnek van hatása a kölcsön megkötésére nézve, mert hiszen akkor emeljük még jobban az adókat és talán al pari fogunk kursust elérni. Higyje meg a képviselő ur, hogy mi része van, vagy mi nincs az adóemelésnek a mostani kölcsön sikerültében: azt ón most nem akarom fejtegetni; de azt az egyet jó lélekkel mondhatom a képviselő urnák, hogy az a politika, mely azt mondja, a mit a képviselő ur mond, hogy annak az árát, a mit az országban eddig elköltöttünk ós beruháztunk, azon adósságok kamatait, melyeket a külföldön felvettünk, ne a magunk erejéből fedezzük: az a politika, az bizonyos, nem fog al pari árfolyamot előidézni. (Hosszai élénk helyeslés a középen.) Higyje el a képviselő ur, hogy nem segítettek engem ezen kölcsön megkötésében önök, kik oly könnyedén nyilatkoznak és oly sarkasmussal szólnak a kölcsön-törvényről, önök és a t. képviselő ur maga, kinek orgánuma azt irta, hogy a pénzügyministernek septemberben nem volt egy garas pénze sem az állampénztárban. A ki ily ferdítéseket ereszt világgá: az engem és az országot nem segítheti elő egy oly fontos kölcsön-szer-