Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.
Ülésnapok - 1875-49
« 64 ^9. országos ülés már csakugyan nem volt kötelezve a nemzet; ez valóságos ajándék azon bécsi bankároknak, kikkel a minister ur a kölcsön iránt szerződést kötött; ez oly fölösleges, oly tökéletesen minden alap nélküli kiadás, melyet én nem láttam egyetlen egy szóval sem igazolva, a mely most maga után fogja vonni, hogy a vasutak garantiájának nagy részét ugyanezen valutában kellend fizetnünk, a mi esetleg 1,800,000 frt adósságot vonhat maga után, noha meg lehet kevesebbet is. Önök, uraim, uj kölcsönt hoztak indítványba s javaslatba, a mely iránt a törvényjavaslatot a pénzügyminister ur tegnap terjesztette be. Ezen uj kölcsön már nem is 2 millió írttal, mint a minister exposéjában mondotta; hanem körülbelől 4 millió 800 ezer írttal fogja szaporítani kiadásainkat, uraim, ha ezen tételeket összeveszem : akkor már nem 8 és % millió, hanem ha a vasutak garantiáját szintén aranyban kell fizetni, már akkor ll'jj millió, ha nem 9 S ) 4 millióval adunk ki többet, mint a múlt évi budgetben kiadtunk. Ha tehát tettek volna is 8 1 ]., milliónyi megtakarítást: ezen megtakarításokat megsemmisítik azon tulkiadások által, a melyeket ezen budgetben megszavaztak. Pedig ezeknek, nézetem szerint, legnagyobb része legalább is olyan, a mely mellőzhető lett volna: például a delegati ók által megszavazott 3 és % millió frt, nem volt szükség. hogy a budgetbe felvétessék, más alapon is lehetett volna fedezni. A dolgok ily állásában és ily körülmények között, midőn egyenes adóink már messze felül múlják Európa minden államának egyenes adóját, midőn azoknak egy nagy része, minden esetre több mintegy harmad része csak adóexecutió utján jön bo: akkor kár volt elvállalni a mostani budgetben az arany agiot, azt egyátalában nem kellett volna elfogadnunk, az valóságos ajándék, melyet mint gazdag nép teszünk a szegény bankároknak. Ami az uj kölcsön kamatait illeti; ezen kölcsönnel még nem érünk el semmit abból, mit a t. pénzügyminister ur kilátásba helyezett exposéjában. Azt mondja a minister ur : nekem a deficit fedezésére nincs szükségem kölcsönre, nekem van pénzem, én várhatok; akkor kötöm meg a kölcsönt: ha nekem tetszik és azzal, a ki jutányos feltételeket szab. Szóval a minister ur igen önállóan és függetlenül beszólt, a mi! nekem igen tetszik egy pénzügyminister részéről: mert akarom, hogy a minister ur csakugyan önállóan, függetlenül alkudozzék azokkal, kikkel az állam nevében alkudozik. De megkötni egy kölcsönt, a mely egyátalában nem előnyösebb, mint azon drága kölcsön volt, a melyet mi annyira rosszaltunk, melyet az előbbi kormány megkötött, mely egyátalában nem jutányosabb, decaember 9. 1875. t mint a 153 milliós kölcsön volt, a mely ellen oly sokat beszéltünk: nem helyeselhető eljárás ; ha még tekintetbe veszem, hogy ezen kölcsönből ugy látszik semmisem fog fordíttatni azon 153 milliós kölcsön törlesztésére, a mely 2 vagy 3 év múlva fog lejárni: én ezen kölcsönben megvallom, semmi előnyt nem látok és nem látom egyátalában azt, hogy a minister urnák nincsen szüksége kölcsönre, hogy a deficitet fedezhesse. Ha csakugyan elég pénze van: akkor kérdem miért vesz kölesönt ? Ami a vasutaknak nyújtandó segélyt illeti, én ugyan nem helyeseltem azt; de a törvényhozás elfogadta s ha nem csalódom 1 millió írtig terjedhető kamat biztosítékhoz járult. Igen ; de ha ebből 40 millió fog oda fordíttatni: az több mint 2 millió, mert a kamatláb szerint 2,400.000 frt lenne ennek kamata, a törvényhozás pedig a ministeriumot csak 1 millió frt erejéig hatalmazta fel. A mi a másik 40 millió frtot illeti: ha a minister urnák nincs szüksége a deficit fedezésére kölcsönpénzre: akkor minek kötötte meg-e kölcsönt? mert a 153 milliós kölcsön törlesztésére nem elegendő. Nem is mondják, hogy erre akarják felvenni; de nem is szükségeltetik még most. Ha tehát a deficitre nem kell: tehát mire kell ? Hát csak arra, mit a minister ur exposéjában mond, hogy a rente-kölcsön által Magyarország hitele és államisága az európai pénzpiaezon megállapittassék ? Erre én nem sokat adok. Én olvastam egy előbbeni pénzügyminister exposéját, melynek kíséretében az első kölcsön iránti törvényjavaslatot behozta a házba. Akkor is az volt mondva, hogy mióta Magyarország létezik, ez az első alkalom, hogy Magyarország önállóságának és államiságának próbáját adja: mert a maga szakálára kölcsönt köt. Milyen boldog volt az ezen első lépés után bekövetkezett állapot Magyarországra nézve, azt senki sem vonja kétségbe. Én nem óhajtom, hogy ezen állapot ismétlődjék a rente-kölcsön megkötése után; hanem megelégszem azzal, ha Magyarország államiságát ugy bizonyítja be, hogy elvállalt kötelezettségeinek saját maga emberségéből képes megfelelni. Én tehát t. ház! A megtakarítások által egyátalában nem látom a kormányt Igazolva abban, hogy a nemzettől áldozatkészséget kívánjon. A mi a másik feltételt illeti, hogy biztosítja az államjövedelmeinek befolyását: azt azon törvényjavaslatból fogjuk meglátni, melyet már a minister ur beterjesztett; de melyet megvallom, eddig nem volt időm es alkalmam elolvasni, tehát eziránt nem vitatkozom, de fölteszem azt, hogy tökéletesen biztosítja a jövedelmek befolyását, és hogy minden be fog jönni, mit a minister ur előirányzott: akkor nézem, hogy mi a módja jövedelmeink szaporításának.
