Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-48

48. országos ülés de< fizetési képessége emelkedett volna ; de hogyan is tehetné meg azt? Ezen támadás után, mely Ghy­czy Kálmán pénzügyérsége alatt törtónt: létrejött a nagy fusio. A nagy fusio azért történt, hogy pénzügyeink rendeztessenek ós a nép azon hiedelemben, hogy agy az adóképesség neveltetni, mint a pénzügyek rendeztetni fognak: oly óriási többséget küldött ide, mely a parlamentekben ritkítja párját; de ne ve­gyék ezt pusztán bizalmi szavazatnak, hanem te­kintsék egy kétségbe esett kiáltásnak, tudniillik, hogy az ígéretet váltsák be. Mert a t. kormány, midőn a múlt országgyűlés feloszlattatott, sürgeté­seink daczára sem adott programmot. Igaz, hogy a napokban itt felszólalt egy képviselő ur, Móricz Pál, azt mondván: én választóim előtt nem titkol­tam azt, hogy adófelemelós nem lesz. Igenis elis­merem, hogy nem titkolta, de mindkét kerületben meg is bukott; a harmadikban pedig, ott nem programmal szoktak választani, hanem egészen másként. Kérdem a kormányt mit tett az iránt, hogy a nép könnyebben viselhesse az adóeme­léseket ? Mellőzöm most a bank és vámkérdést, van­nak közvetlen nagyobb súlyosabb terhek, melyeken segíteni kellett volna; mert, hogy rendkívüli hely­zetben van az ország, azt nem tagadhatja senki sem. Eendkivüli helyzetben nem elég a biztatga­tás, nem elég a ehablouszerüleg beosztott mun­kának időről időre való halasztása; hanem rendkí­vüli eszközökhöz kell nyúlni; ós kérdem, nem tudja e mindenki, hogy az uzsora alatt nyög az egész ország, mely vagyonát, lételét mindenét pusztítja. Mit tettek a hitel előállítására? Legolcsóbb pénz mainap a 12°L-es, melyről már Prileszky Tádé t. képviselőtársam is egy­szer kimutatta, hogy ily pénz mellett minden gaz­dának az országban, ha legszorgalmasabb is, meg kell bukni. Mit tettek a hitel emelésére ? Semmit. Szontagh Pál t. képviselőtársam említette a munkát, a takarékosságot, és hozzáteszi, hogy összetett kézzel ne nézzünk, hanem dolgozzunk. A nemzet a kormányt állította élére és én azt hí­vom fel, hogy összetett kézzel ne nézze a bajo­kat, hanem dolgozzon és orvosolja azokat; mert ha ezen bajok orvosolva lesznek, ezekben némi lendületet állit elő: akkor szólhat adófelemelésről; de ha a tett ígéretet be nem váltja, addig adó­felemelésről a hazában szó sem lehet. Engedje meg a t. ház, hogy ezen felül Szon­tagh Pál képviselő ur még néhány előadott né­zeteire megjegyzést tegyek. Azt mondja a t. kép­viselő ur, hogy igen szép alkalma volna neki Berényi Ferencz képviselő urnák szavait és je­lenlegi álláspontját megczáfolni, de azt elhagyja. Én tagadom, hogy igen szép alkalmat nyújtott volna Berényi Ferencz képviselő ur, hogy őt ezember 8 1875. 39 megczáfolják; mert ha Szontagh Pál képviselő ur a multak recriminatiójába akar bocsátkozni: ak­kor recriminálni kell a kormány ellenében, mely legnagyobb részben mai napig is az előbbi kor­mány embereiből áll. Én gr. Berényi Ferencz képviselő ur nyilat­kozatát komoly figyelemre veszem: azért mert nem lehet azt mondani, hogy ő ellenzékeskedós­ből, ellenzéki viszketegből mondotta azokat, a mi­ket mondott, mivd ő folytonosan a kormány hü pártolója volt és már ma ő is elérkezettnek látta kimondani: hogy ne tovább, . hogy álljunk meg. Ennek nem hogy recriminatióra kellene indítani pártjának tagjait; hanem arra, hogy ha egy a kormányt mindenkor hűségesen pártoló tag eként fakad ki, itt a bajnak komolynak kell lenni. Azt is mondja a t. képviselő ur, hogy nem a takarékosság, hanem az önmegtagadás és a nélkülözés az, a mi megmentheti a hazát. Elfo­gadom azt, hogy ezzel lehetne a bajokat orvo­solni, és bizonyos czélt kivívni a nélkül, hogy a nemzet elveszszen, ha ez önmegtagadás és nélkü­lözés önkénytes: de ez mai napság már nem ön­kénytes, hanem kényszerült, ott pedig, a hol kény­szerült az önmegtagadás és nélkülözés : ott taka­rékosságról még csak szó sem lehet, mert az ily helyzetben pazarlásra vannak utalva a polgárok és hogy életüket fentartsák, mindent tiz egész százszoros áron kell venniök. Papp György képviselő ur Mocsáry Lajos képviselő úrra reflectálva, azt mondja, hogy mi az, a mivel mi pénzügyeinket rendezni akarnók? Ez számtalanszor elmondatott a házban. Először az: hogy e nemzetet önállóvá kell tenni. De a mit tehetnének, azt is elmulasztják napról-napra. A múlt budgetvita tárgyalásánál a takaré­kosságra nézve a pénzügyminister azt monda, hogy az csak ábránd, komédia, s hogy ő a maga budgetében nem nélkülözhet egyetlen egy embert sem. Megengedem, hogy nem nélkülözhet egyetlen egy embert sem mai napig, de micsoda dolgot végeznek ? Oly haszontalanokat, a melyek csak szaporítják a munkát. Például az adókivetésnél ha­szontalan munkát végeznek, az igazságtalan adók kivetése által. S igy nem természetes-e, hogy a munka felszaporodik; de volna csak egy erélyes kormány, az fékezhetné mindjárt, s nem kellene annyi ember. Nem akarok a ház türelmével visszaélni, azért kijelentem, hogy az előttünk fekvő törvény­javaslatot nem fogadom el. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Frölich Gusztáv: T. ház! Én nem igen szoktam a t. ház idejét igénybe venni és szívesen átengedem a szót másoknak, akkor, ha bizonyos ügy védelme háládatos szerepet biztosit az ille­tőknek; de most, midőn egy oly törvényjavaslat-

Next

/
Thumbnails
Contents