Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-48

36 48. országos ülés deezem»er 8. 1875. lánosságban elfogadni: teszem ezt teljes öntudatossággal, teszem aként, hogy meggyőződésem szerint máskép nem is cselekedhetem. A felfogástól függ minden t. ház. Ha minden attól függ, hogy milyen szempontokból és milyen elvekből indulunk ki? nézetem szerint mindenek előtt meg kell tenni a helyes diágnosist, ha arról van szó, hogy Magyarország bajai miként orvosoltassanak. Én a múlt országgyűlés -alatt nem egyszer, de több izben kifejezést adtam azon mély meggyőződésemnek, mely most is él bennem változatlanul, hogy a mi bajaink tulajdonkép nem pénzügyiek; a mi bajaink és azok kútforrása nemzetgazdasági. Ami pénzügyi bajaink csak symptomája nemzetgazdasági bajainknak. S ezennel is kifejezést adok abbeli meggy őződésemaek, hogy arra, miszerint a mi pénzügyi bajainkon segítve legyen: egy egészen uj nemzetgazdasági és pénzügyi politika szükséges, és csak az vezethet czélhoz; de ily mélyre ható nemzetgazdasági politikája valamint a múlt kormánynak nem volt, fájdalommal vagyok kénytelen kijelenteni, hogy az eddigi tapasztalatok szerint a mostani kormánynak sincs — legalább ez idő szerint. Arra, hogy bajainkon segítve legyen: egy egészen más nemzetgazdasági politika szükséges, mint amilyen volt az eddig követett. Eddig tulajdonkép nem is volt ilyen; talán csak a jövőben lesz. S mi az alapelve azon nemzetgazdasági politikának, melyet óhajtok? Alapelve a nemzet önállósága a nemzetgazdaság és pénzügy terén, nevezetesen a vámkérdésben és a bankügyben. (í!elyeslés a szélső balon.) E nélkül Magyarország bajain segíteni nem lehet, s itt kénytelen vagyok a t. ház figyelmét oly térre vezetni, mely, legalább a mint én emlékszem, eddig kimutatva nem lőn. Mi sokat beszélünk t. képviselőház a magyar államról és e házban senki sincs, ki a magyar államtól az államiságot megmerné tagadni: mindenki óhajtja a magyar államot, hanem az államiságról való eddigi, fogalmaink nem helyesek: a fölfogás nem helyes. Mi az államiságot eddig főleg abban helyeztük, hogy mi itt összegyűlünk, tanácskozunk az ország dolgairól, bizonyos rnegszükitett téren törvényeket alkotunk, megtiszteljük magunkat a „parlament", szóval, beszélünk parlamenti kormányról: és azt hisszük, hogy az államiságnak lényege ez. Én megengedem t. képviselőház, hogy az államisághoz ez is megkívántatik; hanem én azon szőrszálhasogatók közé tartozom, a kik kissé mélyebben kutatják, mélyebben keresik az alapot. Méltóztassanak meg nem botránkozni azon, ha én a mondó vagyok, hogy a mi államiságunk csak amolyan „tiszteletbeli." Nekünk egy nagy bajunk, egy nagy hibánk van, t. képviselőház, mi szeretjük a nagy szavakat. Ha valaki critikai ószszel akarná bírálni például a magyar költészetet: rá fogna jönni a magyar költészetben arra a hibára, hogy a magyar költészetben több a nagy szó, mint más nemzetek költészetében. Kevés oly költőnk van, ki e hibától egészei; ment lenne. Zárjel közt megjegyzem, mert az ilyen észrevételek néha jói esnek a házban, hogy Arany Jánost kivéve, talán nem is találunk költőt, ki e hibától ment. Az a mi hibánk, hogy szeretjük a nagy szavakat. En t. képviselőház, szeretném ha a helyett, hog} sokat beszélünk, és nagy szavakkal a parlamentalismusról szólunk : practieusabb irányban foglalkoznánk inkább a nemzetgazdasággal. És itt bocsánatot kérek a' t. háztól, kénytelen vagyok még egy megjegyzést tenni; szomszédaink tul a Lajthán, sokkal szerényebbek. Bocsánatot kérek, ha elnöki figyelmeztetés fogna is sújtani, de kénytelen vagyok megjegyezni, hogy a mi szomszédaink modora a miénknél sokkal reálisabb. Ok mindenesetre sokkal közelebb állnak a parlamentalismushoz, mint mi, és ők még is nem nevezik magukat parlamentnek, hanem beérik azon kifejezéssel, hogy „Reichsrath", birodalmi tanács. Hanem emiitettem, hogy mit óhajtanék ón a nagy szavak helyett, óhajtanék helyes nemzetgazdászati irányt és tevékenységet S már most viszszatórek a tárgyra, miben keresem én mindenekelőtt az államiságot? Én az államiságot mindenekelőtt a nemzetgazdaságban és a pénzügyben keresem; én az államiságot nemzetgazdasági és pénzügyi önállás nélkül nem képzelhetem. Ott, a hol az államiság nincs nemzetgazdászatilag és pénzügyileg megalkotva, megteremtve és megalapítva: ott az államiság nagy részben csak illusió. A mi államiságunknak ily értelemben nincs még mindez ideig alapja és a jövő feladata az, hogy megáilapittassék. Hogy visszatérjek már most oda, honnan kiindult okoskodásom, azt mondó vagyok, hogy pénzügyi bajainkon mindaddig segítve nem lesz: míg Magyarország önállóságát a nemzetgazdaság és pénzügy terén— a vám- és bankügyben — meg nem alkotjuk. Semmiféle adófelemelések, semmiféle kölcsönök nem fognak rajtunk segíteni s e nélkül a magyar államiság olyan lesz. mint az a fa. mely oly helyre ültettetett, a hol gyökerei a földből tápot nem kapnak. Ilyen a magyar állam is, ha államisága a vám- és bankkérdésben kifejezést nem nyer. Az előadottak fonalán nem tehetem, hogy rövid megjegyzést ne tegyek a t. pénzügyminister ur azon indokolására, a melylyel a jelen törvényjavaslatot támogatja. Azt mondja a t. pénzügyminister ur, hogy szükséges, hogy államháztartásunk rendeztessék, hogy a szükséglet és fedezet közt a