Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.
Ülésnapok - 1875-68
4()6 G 8- országos Illés .január 13. 1876. folytonosan ütöm a gyermekeket, hogy ne sírjanak ; de még is egyre sirnak. ügy tesz a minister ur is. Gryógyitani akarja a bajt azzal, mi azt előidézte. Hagyják meg az önkormányzatot önkormányzatnak és meglátják, hogy a megyében az administratió jól fog menni. Befejezésül még csak ezt mondom. A t. minister ur azt jelentette ki, — nem emlékszem jól a házban-e, ?agy csak a clubban, azt tudom, —hogy méltóztatott mondani, hogy ragaszkodik ezen törvényjavaslathoz főkép azért, mert ez keretét képezi azon összes közigazgatási törvényjavaslatoknak, a melyeket belé akar illeszteni. Már engedelmet kérek, ha ez a keret: én már előre borzadok attól a képtől, a melyet a kormány ebbe illeszteni akar. Miután én a képet nem akarom látni, előre kijelentem, hogy a keretet sem fogadom el; elfogadom Mocsáry képviselőtársam határozati javaslatát. (Helyedé* a szélső baloldalon.) Beőthy Algernon jegyző: Balogh Imre! (Felkiáltanak: Holnap !) Elnök : A ministerelnök ur kivan szólni. Tisza Kálmán ministerelnök: Miután igen méltányosnak találom, a szólásra felhívott képviselő ur azon óhajtását, hogy a holnapi napon tarthassa beszédét, ezt az egypár perczeí inkább magam használom fel arra, hogy nem ugyan feleljek Helfy igen t. képviselőtársam argumentumaira, — mert a miket nem mondanak. azokra felelni nem lehet, — hanem reflectáljak egypár dologra, a melyet, hogy ugy mondjam, személyesen és oly dolgokra vonatkozólag mondott el, a miket valóban elhallgatni nem lehet. Mielőtt ezt tenném, csak azon uj eszmére, a melyet tőle hallottam. kívánok reflectálni, a mely abban áll, hogyha nem fogadtatik el Mocsáry képviselő ur indítványa, hogy ezen javaslat elvettessék: legalább is el kellene halasztani, mert másutt — mint ő monda — éveken át, nálunk is kellene legalább hónapokon át ezen dolog felett gondolkodni , mert — mint ő monda — a képviselő urak nincsenek azon helyzetben, hogy a dolgot megérthették, felfoghatták volna. M\ egyfelől szeretném tudni, hogy Magyarországon mindazon reformokat, a melyeknek szükségét mindenki érzi, a melyeknek létesítését a ház minden pártja sürgeti, de a melyekkel szemben a legtürelmetlenebb a dolog természeténél fogva épen az ellenzék, hogyan fogjuk kivinni, ha azon törvényjavaslat felett, a melynek, mig sorsa el nem dűl jobbra vagy balra, a többi reformkérdéseket tárgyalni sem lehet: holnapot akarunk eltölteni. De a mi azt illeti, hogy a képviselő urak nincsenek azon helyzetben, hogy megérthessék a törvényjavaslatot; engedelmet kérek, nekem a t. ház tagjairól határozottan sokkal jobb véleményem van. És azt kérdem, hogy épen Helfy t képviselő ur és elvrokonai hogyan tudják, hogy ezen törvényjavaslat oly véghetetlenül rósz, káros, veszéfyes: ha nem volt idejök még megérteni ? (Ménk derültség !) Egyfelől azt mondani, hogy ez rósz, káros, veszélyes; és másfelől azt mondani, hogy nem volt idejök megérteni: ez nem egyéb, mint bevallása annak, hogy a nélkül, hogy értenének valamit : t rosznak. károsnak, veszélyesnek, nyilvánítják. (Élénk derültség. Tetszés.) Arról, hogy a parlamentalismus iránti ragaszkodás az országban, vagy a világon kevesbedett; valamint arról is, hogy nekünk van-e okunk a parlamentalismushoz ragaszkodni, Helfy képviselő úrral nem vitatkozom. Én ugy tudom, hogy mindenütt, a hol van parlamentalismus: ragaszkodnak hozzá, és a hol, — megengedem, a parlamentalismus visszaélései, vagyis nem a parlamentalismus visszaélései, hanem az álparlamentalismus folytán perczilegesen más térre volt is térelve a közvélemény, ott is, mint a szabadság mentőjéhez és óvszeréhez visszatérnek hozzá, (Helyeslés a középen) de, hogy lejárt volna a ragaszkodás a parlamentalismus iránt: azt részemről el nem ismerem. A mi pedig azt illeti, hogy a mi parlamentalisinusunk nem egyéb . mint egy megnagyított megyegyülés : az fölfogás dolga: mindenesetre & parlament tagjaitól függ, hogy ne igy legyen. És itt okvetlenül egyik szükség az, hogy a parlament tagjai tekintsék azt parlamentnek és igenis ne olyan, — engedelmet kérek nem akarok legkevésbé is sérteni, — de ne olyan beszédekkel vegyék el a törvényhozás idejét, a melyek igen sokszor a megyének nem fénykorára, de gyengébb korszakára emlékeztetnék. (Élénk helgeslés a középen.) S most szabad legyen röviden renectálnom arra, a miért felszólaltam. (Halljuk) A t. képviselő ur szives volt azt mondani, hogy én Magyarország egy hatósága irányában oly kifejezésekkel, vagyis oly hangon szóltam,, a minőt önérzetes országban egy dijnok sem tűrne el. (Halljuk! Halljuk!) Sajnálom,' ha a képviselő ur ezen nézetben van, hogy interpellatiót nem intézett hozzám e tekintetben, a midőn magát a rendeletet is felmutathatnám, a mire igy előttem nem nyílik tér. Hanem azt kénytelen vagyok megvallani, hogy én általában nem teszek különbséget nagy, vagy kis munipium között. (Helyeslés a középen.) Hogy én részemről azon meggyőződésben vagyok, hogy a kormánynak feladata egyetlen municipium irányában sem az, hogy kérje, hogy teljesítse törvényes kötelességét; hanem hogy azt rendelje. (Élénk helyeslés a középen.) Ha kimutatja nekem valaki, hogy oly körbe nyúltam bele, a melybe a kormánynak belenyúlnia
