Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.
Ülésnapok - 1875-67
376 6<. országos ülés január 12. 1876. Én megvallom, 1 -ház, hogy a jelenlegi bizottmánynyal kormányozni lehetetlen, tón tisztelem azon nagyon tiszteletre méltó férfiakat, a kik üzórkedésök következtében meggazdagodtak és most mint -yirilisek a megye tanácskozásaiban rés'zt vesznek, és — talán, hogy annál jobban láttassanak, — rendesen a főispáni szék felé szeretnek tolakodni; de meg fognak nekem azok engedni, ha egész őszintcsséggel kimondom, hogy a kormányzathoz semmit sem- értenek ; mert arra nevelve limesének s viriüsségökkel egyedül hiúságuk van kielégítve; értekük annyi, hogy igen ügyesen tudják fejőket bólintani, valahányszor a kormány képviselője felszólal. Ép igy vagyok meggyőződve a választott képviselők egy részéről is. Legyen valaki akár democtrata, akár más politikai iskolát kövessen, el kell ismerni azon tétel igazságát: mindenki ahhoz fogjon, a mihez tud. Ennek következtében én azon igen t. polgártársamnak, a ki mint helység birája, mint iskolázatlan földmivelő, egy megye képviselőjeként működnék: minden féléién nélkül őszintén kijelenteném, hogy helységében igen jó szolgálatokat tehet talán az államnak is, de a megyei gyűlések, hol néha nagy fontosságú tárgyak felett foly a vita, ott ezen polgártársak egyátalán nem hasznosak. És a tapasztalás bizonyítja azt is, hogy az illetők rendesen mint egyszerű kortesek, az illető nagyravágyóktól folytonosan fel is használtatnak. Azt mondottam t. ház, hogy a ki megyei autonómiánkat czélszerüen akarja reformálni: annak legelőször is a megyei bizottság jogkörét kell meghatározni s a megyei bizottságot újjá szervezni. Én azt hiszem, hogy a megyei bizottság csak is választott képviselők gyülekezete lehet, s hogy a kellő intelleetuális garantiánk legyen: meg kell követelni,. hogy a képviselő legalább a gymnásiális iskolákat végezte legyen. Egy képviselőtestületnek nem szükséges nagy számúnak lenni; de mindenesetre kell annyinak lenni, mennyi a tisztviselők és hivatalnokok száma. Ha egy ilyen bizottság megalkottatik : akkor a bizottság magába ölelhetné a törvények végrehajtását s a. megye összes ügyeit, a felett határozatilag rendelkezhetnék, részben a közigazgatási bizottság utján, részben kiküldöttjei, részben tisztviselői által; de ugy, hogy mindezen kiküldöttek egyedül ő által választassanak; ő neki legyenek felelősek s első bíróságilag ő általuk lehessenek megfenyithetők. Ha egy ilyen bizottság létrejő: akkor én az autonómiát biztosítva látom; s • ha a t. kormány érzékenysége több garantiát követel : én egész őszintén bevallom, annak elfoga- ' dására hajlandó vagyok. Elfogadom azt, hogy a kormány hivatalnokai bizonyos számban részt vegyenek ; elfogadom, hogy a kiküldöttek közt a kormánynak képviselő is legyenek; sőt még ennél többet is elfogadok: ha a kormány szükségesnek látja, hogy határozatai szabatosan végrehajtassanak ; — .de mindig az önkormányzat csorbítása nélkül. Én azt hittem t. ház, fel is tettem a tisztelt ministerelnök ur, bátorságáról, hogy nuk dőn autonómiánk - reformatiójával. foglalkozandik. bátran szemébe fog nézni a bajoknak s nem fogja a vízzel együtt a .gyermeket is kiönteni; de esalódtan s ugy látom, hogy a t. ministerelnök ur egészen ellökte azokat az elveket, a melyeket én most csak ugy felületesen megemlítettem ; de melyek nélkül állítom, hogy nem lehet magyar értelemben autonómia. * . * • Mit tesz a t. ministerelnök ur? Fenntartja a megyei bizottmányt talán azért, hogy reá lehessen mutatni, miként egy ily gyülekezettel kormányozni nem lehet, vagy talán azért, hogy esetleg a kedvelt közigazgatási bizottságba oly egyéniségek is beválaszthatok legyenek, kik ha akarnának véleményt mondani, még se tudnának: el nem gondolhatom a t. ministerelnök ur felfogását. Meg foghat maradni ezután is egy gyülekezési váz. felezifrázva minden csecsebecsével, a melyben ugyau — ha az ember kritika alá veszi — egyetlenegy jog sincs. Szabad lesz neki kérvényezni: de kérdem, kinek nem szabad? Szabad lesz neki levelezni; de kérdem, kinek nem szabad? Szabad . lesz neki a tisztviselők ellen elrendelni a vizsgálatot; hát van-e oly ország, a hol ez meg ne történjen? Hisz kötelessége az államnak, hogy ha adózom és a tisztviselőre panaszkodom: legalább panaszomat megvizsgálja. Ezt tehát nem ismerhetem el munieipalis jognak. Azt mondják s különösen nagy nyomatékkal mondotta Kemény Gábor képviselő ur, hogy „ott van ám a költségvetés." Azt tudjuk, hogy'a közmunka elvétetett a közgyűléstől. Azt is tudjuk, hogy házi pénztáraink nincsenek s tudunk még egy harmadikat is, hogy a megyei közköltségek rovatai majdnem állandóak s hogy igy miről fognak e rovatban határozni, hacsak nem a hajdúk mondurjáról fognak a tisztelt férfiak vitatkozni? Komoly arczczal azt mondják, hogy megmarad, a statutarius jog; hanem a ki meggondolja azután, hogy a mai világban átalában divatozik, nagyon sokat kormányozni és ha meggondoljuk, hogy némelyik mindenütt egy kanál, a hova nem is hivatott: akkor képzeletünk lehet, hogy micsoda statutarius joga marad azon halálra maltretirozott közgyűlésnek. Legalább tekintette volna a t. ministerelnök ur e gyülekezetnek régi történeti emlékeit, érdemeit és ne méltóztatott volna neki ily gunyteljes helyzetet kijelölni. Ezekre azt mondja a hivők nagy csoportja, hogy jól van; de hisz ezekért kárpótlás van adva: mert ott van a közigazgatási bizottság. Igaz, hogy a sophistikus philosophia szabályai szerint le lehet vonni azt, hogy a közigazgatási bizottságban az
