Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-67

67. országos ttlés január 12. 1876. 373 bat alkotni. Ők gyökeres, alapos rendszerváltoztatást hoznak javaslatba, oly alapos rendszer kifejlesztését óhajtják, oly szabatos mértékben és* oly modorban, a mint azí Kállay Béni képviselő ur említeni szíves volt, hogy az olyan legyen, mely mint,egy óragépezetet, hogy ha felhuzatik, még tulajdonképen a hozzávaló alkalmas emberek inaikul is elvégzi föladatát és befejezi teendőit. Én nem tehetek róla, de nem- tarthatok a t. képviselő úrral, és nem járulhatok azon kísérlethez, a melyet a t. képviselő ur és társai javasoltak. Aí.ért, mert az, a mit azon urak javaslatba hoznak: semmi egyéb,-mint szinte csak egy kísérlet; a mely emberekkel, vagy emberek nélkül, de kétségen kivül előbb-utóbb lejárja magát. (Helyeslés a középen.) A% a mit a képviselő urak akarnak : ma még legalább is időelőtti. Ok ugyanis, mindenek előtt a tisztviselők kinevezését sürgetik, kinevezett tisztviselők nélkül ők nem képzelnek ez irányban reformot, reorganisatiót. Én pedig nem tehetek róla — és itt nem érthetek. egyet Pulszky Ágost képviselő társammal, de — Magyarország speciális viszonyai között kinevezett hivatalnokokkal önkormányzatot képzelni nem tudok. Én tehát nem akarok t. ház! a kinevezés által azon lejtőre lépni, mely bennünket gyorsan vezet a centralisatio felé és alapjában rendíti meg a vármegyéket. Én a megyei intézmény fentartását annál nagyobb jelentőségűnek tartom, mert az a nép életéből fejlődött ki; mert ahhoz Magyarország népe ma még hagyomány-szerűén ragaszkodik. A tisztviselők kinevezését a többi közt még íinancziális tekintetek is hátráltatják; és itt Senynyey Pál tisztelt képviselőtársamhoz vagyok kénytelen fordulni, ki többek közt azt monda, hogy a mi közigazgatásunk azért drága: mert rósz. Nekem valamely intézmény nemcsak akkor drága: ha rósz; hanem azért is: ha sok pénzbe kerül. Nekünk kedvezőtlen flnanciáink vannak és ennek folytán kevés a pénzünk, tehát jobb és a lehetőségig olcsó közigazgatásról kell gondoskodnunk. Olcsóbb lesz a közigazgatás bizonyos hivatalos teendők egyesítése által, Azon érv, melyet a tisztelt képviselő ur felhozni szives volt, .hogy tudniillik, ha a közigazgatási bizottság teljesíteni akarja feladatát: akkor, gondoskodni kell még bizonyos pót-tisztviselőkről. Azon érv súlya vajmi csekély, mert mindnyájan tudjuk, hogy jelenleg a szolgabirák mellett mindenütt léteznek alkalmazva az ugy nevezett segédszolgabirák. De eltekintve mindettől, én nem akarom megfosztani a bizottságot a kinevezés jogától: mert ez annyi volna, mint alapjában megtámadni a megyét; annyi volna, mint megsemmisíteni azon intézményt, melynek segélyével a közérdekeltség Magyarországon, habár halványan, , de ma még magát fenntartotta. Pedig szükség van e közérdekeltségre, mert ennek kifolyása azon érzés, mely alapját képezi alkotmányunknak. Ezen érzést tehát ápolni ós fenntartani minden alkotmányos érzelmű honpolgár kötelessége. En meg: akarom tehát tartani a megyéket; meg akarom azonban tartani azon hatáskörrel, mely számvkra az 1870: XLII. t.-czikkben és a jelen törvényjavaslat 3-ik fejezetének 2-ik bekezdésében körül írva van. E hatáskör épen elég arra, hogy az* emberekben a közügyek iránti érdeklődést fenntartsa^; de épen csak annyi, a menynyit a megye az eddigi tapasztalatok szerint meg bír. Tovább menni a jogok kiterjesztésében politikai szemoontból nem tartom helyesnek. De nem tarthatom czélszerünek administrativ szempontból sem; tovább menni a jogok megszorításában, annyi volna, mint oly jogoktól fosztani meg a haza polgárait, melyekhez azok hagyomány-szerűén ragaszkodnak. Ez annyi volna, mint a polgárok nyakára egy ily intézményt octroyálni, melyet azok elfogadni ma még nem hajlandók. Ez annyi volna, mint oly intézményt hozni be, milyet Magyarország speciális viszonyai hála istennek, ma még nem igényelnek. En azt vártam volna a tisztelt szélső jobb szónokaitól, hogy nyíltan kilépve, ép oly határozottan, a mily határozottsággal követelték a tisztviselők kinevezését: azt véltem, hogy azt fogják mondani: hagyjatok fel az önkormányzat létesítésére vezető kísérletekkel, kövessétek azon irányt, melyre az élet bennünket utalni látszik, kezdjétek ott, a hova eljutnunk, előbb-utóbb kelleni fog. t. i. kezdjetek a centralisatiónál. E felfogás talán inkább helyt foglalhatott volna érvelésük keretében, és e felszólítást annál inkább éltettem volna; mert bevallom, hogy csekély tapasztalásaim alapján azon meggyőződésre jutottam, hogy mi, habár lassan, de kétségkívül bizonyos mérvben haladunk a centralisatio felé; az erő azonban, mely ezen mozgást előidézi: nem parlamentünk hajlamaiban, nem a mi intézményeinkben; hanem, az emberek közönyében keresendő, azon közönyben, mely talán azon időben fejlődött ki, mely idő alatt az emberek az alkotmányos jogok gyakorlatától távol tartattak. E közönynek óhajtom én, t. ház! útját állani és vele a centralisatiónak. Bár elismerem, mert nagyon jól tudom, hogy az ily áramlat igen sokszor jóval erősebb, mint a törvényhozás minden intézkedése; megakarom mégis tenni az utolsó kisérletet arra, hogy a centralisatio felé irányuló ezen gravitatió másfelé tereitessék, vagy épen megakadályoztassák. Ha ezen mozgalom egy természetes élet-processusnak kifolyása: el fog ben* nünket temetni erejével; de akkor is megmarad számunkra azon megnyugtató tudat, hogy az önkormányzat megmentése érdekében az utolsó ki-