Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-67

C7. országos ülés január 13. ISífi. 367 gyök győződve, hogy az önkormányzati rendszernek a tisztviselők választása nem ad erőt; ellenkezőleg- azon mozgalmaknál fogva, melyek a választásokkal járnak: az következéseiben és behatásaiban, a családi érdekek és összeköttetések visszásságainál fogva eorrumpálja az önigazgatást és azt hivatásával ellenkező térre tereli. (Élénk helyeslés a szélső jobboldalon.) Én meg vagyok győződve, hogy a tisztviselők kinevezése által az önigazgatási rendszer emelkedni fog, erőben nyerni fog. Ha a törvényhatóságok kinevezett tisztviselőkké! fognak szemben állani: meg vagyok győződve, hogy ösztönszerűleg, önön érdekükben és a helyi viszonyoknak megóvása szempontjából fel fog bennök ismét ébredni azon- vágy és azon öntudat, hogy a sikeres ós hatályos ellenőrzés gyakorlása által éppen az ellen, a mit netalán e jognak elvonása által veszteni vélnek: ellensúlyt nyerjenek. Es kérdem: nem-e megfelelőbb lesz-e inai egész alkotmányos rendszerünknek, mely kétségkívül a képviselet alapján gyökerezik, ha a törvényhatóságokat is a képviselet rendszerének törvényei és elvei szerint szervezzük ? A mint itt a parlamentben a törvényeket alkotja a törvényhozás és befolyása által a törvények végrehajtását; a végrehajtó hatalmat pedig gyakorolja, összhangzásban a törvényhozással a kormány tanácsa: ép ugy t. ház meg vagyok győződve, hogy sokkal megfelelőbb szervezet az: ha a statútumok alkotása, a határozatok hozatala, az utasításoknak kiadása, az ellenőrzés gyakorlata megilleti a megye képviselőtestületét és ha a végrehajtást felelős, egyéni felelőséggel fölruházott tisztviselő gyakorolja. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Egy uj theoriát hallottunk tegnap t. ház. és ez az, hogy a testületi felelősség hatályosabb az egyéni felelőségnél. En egy kissé megdöbbenéssel hallottam ez eszmét épen azon körből, hol évtizedeken át a tudomány és elmélet minden fegyverével — és helyesen — épen az ellenkezőt vitatták. Nem állítom én azt, hogy testületi eljárással a felelősség — az erkölcsi ép ugy, mint jogi, — absolute lehetetlen; de már csak azon példa, melyet egyik igen tisztelt képviselőtársunk felhozott, hogy tudniillik annak megóvása szempontjából törvényeinkben egy kissé erőltetett és erőszakolt rendszabályhoz, tudniillik a névszerinti szavazás követeléséhez kellett nyúlni, mely alól — tudjuk — mily könnyen lehet kisiklani: már ez mutatja az egész érvelés visszásságát. A többekre oszlott felelősség épen azért, mert megoszlik sokak közt: r a sok tömeg közti megoszlásban elenyészik (Élénk helyeslés a szélső jobboldalon) és semmi esetre sem lehet oly hatályos, mint az egyéni felelősség, mely közvetlenül az egyént ós annak végrehajtását terheli. (Helyeslés szélső jobb felöl.) A t. ministerelnök ur egyik képviselőtársamnak egy ígéretet tett, melyre megvallom nagy súlyt fektetek azért, mert ha beválthatná szavát: mindenesetre hathatósan előmozdítaná eszméinknek érvényesítését. Azt igérte a t. ministerelnök ur Bujanovics t. barátomnak, hogyha e barátom képes bebizonyítani azt. hogy a képesség, szakképzettség és felelősség a választás mellett lehetetlen, és hogy mindezen tulajdonokat a kinevezés mellet rögtön lehetséges megszerezni: a ministerelnök ur átszáll t. barátom pártjához. Ha szószerinti értelemben vette a t. ministerelnök ur ezen Ígéretet, tartok tőle, hogy nem fogja beválthatni; mert elismerem, hogy azt, hogy választás mellett nem lehet szakszerüleg képzett és felelős tisztviselőket találni: nem állithatni; mert hisz ilyenek vannak már is fájdalom kevesen, kevesen azért, mert nem tagadhatjuk, hogy a választásoknál nem az egyéni érdem, hanem a választásoknak oly esélyei határoznak, melyeket itt bővebben jellemezni nem akarok, minthogy mindnyájan ismerjük. Azt sem mondhatjuk t. ház. hogy a kinevezési rendszer által rögtön és azonnal minden tisztviselő képességgel, szakszerű képzettséggel, és felelősséggel fog birni. De azt merném állítani, hogyha mindazok, kik ma a választásoknál elmaradni, és hátrálni kónytelenittetnek. mert nem bírnak azon befolyással és összeköttetéssel, mely a választásokat kivinni és biztosítani képes, hogyha mindezek számba vétetnek: mindenesetre több alkalmas tisztviselő lesz, mint van jelenleg. (Igaz ! Ugyvan ! a szélsb jobbfelöl.) De, uraim! ha mindnyájan elismerjük ós fájdalommal ismerjük el azt, hogy híjával vagyunk ezen elemnek ós bajaink egyik kútforrása épen ez: akkor nem odavezet-e ez t. ház, hogy min- denekelőtt siessünk hát ily elemet teremteni egy oly közigazgatási rendszer által, mely lehetővé tegye, hogy ily tisztviselőket nevelhessünk. ( Ugy van! igaz ! a szélső jobbfelöl.) Ezt a választásokkal nem érjük el; mert igen helyesen jegyeztetett meg és alig szorul bizonyításra, hogy már a közigaztás annyi előkészültséget, szorgalmat és szakbeli tanulmányt igényel, hogy csak is biztosított állás mellett szánhatja magát egy ily qualiíicatióval biró, ily előfeltételeknek megfelelő egyéniség azon közpályára, mely ha jövőjét nem biztosítja: egyszersmind szellemi tőkéjének elvesztésével, családjának és egyéni existentiájának elromlásával jár. (Helyeslés a szélső jobboldalon.) A t. ministerelnök ur a törvényjavaslat indokolásában azon tapasztalatokra is hivatkozott, a melyek ujabb időben — gondolom a bíróságok kinevezésénél — észleltettek. Őszintén megvallom t. ház, hogy én a birói kart jobbnak tartom hírénél, sőt nagyban és egész-