Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.
Ülésnapok - 1875-48
48. országos ülés deczeaiber 8. 1875. 31 vett hiány az utolsó kölcsön pénztári maradványaiból fedezhető lesz, a mint hogy az állami pénztár csakugyan képes a január 1-én esedékes nagy fizetéseket, melyeknek legnagyobb részét már deczember havában készen kell tartani, biztossággal teljesíteni. Maguk ezen fizetések oly tetemesek, hogy, mint méltóztatnak tudni, már csak a január elején esedékes fizetések is az 1876. évi előirányzatba felvett, annak végmérlegében kitüntetett egész hiányt felülhaladják. Emiitettem azonban már akkor, hogy a mi háztartási állapotainknál és gazdasági viszonyainknál fogva feltétlenül szükséges egy nagyobb készletről gondoskodni, a mely készlet képes legyen az év első hét hónapjában mindenkor előálló pénztári hiányt fedezni Az év első hót hónapjára esik a kiadásoknak igen tetemes része és az év első hét- hónapjában a mi egyoldalú közgazdászat! viszonyainknál fogva a bevételek sohasem tartanak, s nem taithatnak lépést a kiadásokkal; a múlt évek hét első hónapjában előállott pénztári hiány is ennélfogva mindig sokkal tetemesebb volt, mint azon hiány, melyet a zárszámadások az év végén felmutattak; mert az év második felében a bevételek nagyobb mérvben folyván be, az év első fele hiányainak egy részét fedezik. Sőt még ha azon szerencsés helyzetbe jutottunk volna már ma, a melybe azon intézkedések következtében, a melyek iránt javaslataimat előterjesztettem, a melyeket a t. ház ugy remélem kegyes lesz elfogadni, a melybe — mondom — ez intézkedések következtében az ország aránylag nem hosszú idő múlva juthatni — reményiem — szerencsés lesz: még akkor is, ha évi költségvetéseink egy fillérnyi deficzitet sem mutatnának: még akkor is az év első felében a mondott körülményeknél fogva mindig tetemes pénztári hiánynak kellene előállani. Az első években ezen pénztári hiány* könynyen volt fedezhető azon alapok, illetőleg kölcsöntőkékből, a melyek* akkor a pénzügyminister rendelkezésére állottak; ina azonban ezen kölcsöntőkék nem állván oly nagy összegben rendelkezésünkre, okvetetlenül gondoskodni kell oly tartalék készletekről, a melyek az év első felében mindig előálló ezen pénztári hiányt képes legyen fedezni. Kijelentettem már akkor, hogy én ezen tartaléktőke beszerzésének kérdését egy igen nagy fontosságú más pénzügyi művelettel összeköttetésbe hozni szándékozom. E pénzügyi müvelet, a mely hitem szerint pénzügyi kibontakozásunk egyik föltételét képezi, az 1873-ban, illetőleg 1874-ben megkötött nagy függő tartozás conversiójának visszafizetésének kérdése. Igaz, hogy ezen adósság, visszafizetésének ideje még nem következett el; de azt gondolom, egy előrelátó pénzügyi politikának lehetetlen nem gondoskodnia már előre oly módokról, a melyek az esedékesség napjának bekövetkezte előtt azon helyzetbe tegyék a kincstárt, hogy elvállalt kötelezettségeinek eleget tenni képes legyen. (Helyeslé* a középen.) Bizonytalan időkre, bizonytalan esélyű conjuneturákra hagyni, hónapokra halasztani azon utolsó eszközök beszerzését, melyek képesítsenek bennünket a nominális értékben 153 millió arany forint erejéig rugó államadósság visszafizetésére: hitem szerint teljes lehetetlenség. (Helyedé*.) > Én tehát főfeladatomul tűztem ki, mint a házban kijelenteni szerencsém volt, előkészíteni, illetőleg az érdemleges lépéseket megtenni arra, hogy ezen függő nagy tartozás, mely államjószágaiukat záloggal terheli, a kincstár részéről a lehető legkevesebb teherrel s a legjobb feltételekkel, convertáltathassék. (Hdyislés) Kijelentettem már akkor a t. ház előtt, hogy a conversionak első stádiumában ki kell terjednie ezen függő tartozásra; de hogy nézetem szerint ezen conversionak fokozatosan tovább is kell terjeszkednie; különösen ki kell később terjeszkednie 1871-ben és 1872-ben megkötött és nagy arnortisationalis quotákkal budgetünket terhelő 5'j,-os 30 és 54 milliós kölcsönök conversiójára. Hogy ez azonban csak egy későbbi feladat teendője: az a dolog természetében fekszik, a mint ezt jeleztem már akkor is a t. ház előtt. Azon helyzetben vagyok, hogy a t. ház asztalára törvényjavaslatot tegyek le, a mely az előbb érintett szempontokból ki indulva, akkor, a midőn módját nyújtja annak, hogy az év első hét hónapjában előálló pénztári defiezit fedezésére szükséges tartalék tőke a kincstár birtokába jusson : egyúttal tényleges kezdeményezése azon nagyfontosságú hitel-operationak, a 163 milliós kölcsön conversiójának. Még egy operatiót kell megemlitenem, a melyet ezen kölcsönnel összeköttetésbe hozni, minden tekintetben indicaltnak és czélszerünek tartok, ós ennélfogva a t. ház figyelmébe ajánlani bátor vagyok. (Halljuk.') A t. ház méltóztatik emlékezni, hogy folyó évi május havában egy törvény keletkezett, a melyben ki lett mondva, hogy a kamat-biztositást tényleg élvező vasúti társulatok jövedelmezőségök emelése tekintetéből a szükséges beruházások megtehetése czéljából tőkékkel ellátandók, illetőleg az erre szükséges összeg erejéig ezen vasutak építési, s üzleti tőkéje felemelendő. A törvényhozás, — mert hiszen nemcsak a ház, de törvény rendelte ezt el — ezen tőkéket oly összegben állapította meg, melyek évi 700,000 frt kamatozásnak felelnek meg. A niinisterium megtette mindazon lépéseket, melyek szükségesek arra, hogy az egyes