Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-66

34G (5<>. országos ülés januítr II. 1876. Miután a tervezet és az ezzel kapcsolatos előtérj észt vények a közigazgatási bizottságra, mint már jeleztem, oly sűrű teendőket ruháznak, névszerint a felügyelés körül: annak működése folytonosságot feltételez; honnan várható pedig a nem hivatalnok tagoktól azon hazafias ós odaengedő áldozatkészség, mely szerint, féretéve minden más érdekeiket, csak bizottsági hivatásuknak éljenek? Sőt ellenkezőleg épen a teendők sokasága és különfélesége az utóbbiakat az állandó közreműködéstől vissza fogja rettenteni; mi várható pedig egy irányukban alkalmazandó bárcsak erkölcsi kényszertől? Különösen az oly ügyekben, melyek nem tisztán a politikai közigazgatásra vonatkoznak, nem tartom czélszerünek és eszólyesnek ezen közeg beavatkozását, például a vasúti, közoktatási, postaés távírda, börtön és igazságügyi administratió. valamint idegen hatóságok fegyelmi ügyei tárgyalásába, miután az az illető kormányzati ágak természetes hatáskörének és tekintélyének indokolatlan csorbítását involválja és nem a jó egyetértésnek és egymást kölcsönösen támogatásnak, hanem a, viszálkodásnak, egyenetlenségnek, izetlenkedésnek és gyanakodásnak magvát rejti magában. A közigazgatási bizottságnak a törvényhatósághozi viszonya, mely részint alárendeltség, a menynyiben az utóbbi határozatainak végrehajtását intézi és időnkénti jelentéseit neki felterjeszti és felvilágosításokat adni tartozik; —• részint független : a mennyiben a törvényhatóság szabályzatait és határozni anyait bírálat ós folyamodás tárgyává teheti és azok végrehajtását ellenőrzi. — szerintem szintén alkalmas a két tes'ület között a súrlódások egész sorozatát előidézni és fentartani, mi a kitűzött czélt csak koczkáztatni, nem pedig elősegíteni alkalmas. Mi pedig azon kérdést illeti, ha vajon ezen intézmény által a közigazgatási szolgálat gyorsittatni ós egyszerüsittetni fog-e? erre egyenesen tagadólag kell felelnem. A ministeriumok teendői nem hogy apadni, hanem szaporodni fognak ; mert ezentúl nemcsak a törvényhatóságokhoz, hanem a közigazgatási bizottságokhoz is rendeleteket kell kibocsátani, a fölebbezések a ministeriumokig föntartva lévén, azoknak ezek is számos illetékességi és eljárási kételyek, összeütközések és nehézségek felett dönteniök ós folyvást utasításokat kellend adniok. A közigazgatási teendőknek várt decentralisatiója, mely alatt azt értein, hogy számos kisebb jelentőségű ügyek végelintézése az alsóbb hatóságokra ruháztassák: e javaslatból szintén nem észlelhető. A főispánnak továbbá a 71. §-ban azon discretionalis hatalom adatik, hogy a közigazgatási bizottságnak a ministeriumokhoz teendő jelentéseit külön véleményes jelentéssel kisérje, mely alkotmányos szempontból sok oldalról elleneztetni fog. Tehát a kitűzött — megengedem — jóhiszemű czélnak épen ellenkezője várható. Elismerem azt, hogy a felelős ministeri kormányzat ós a munieipalis autonómia érdekeinek kölcsönös [megóvása és a közigazgatás javításával megegyeztetese hazánk sajátságos viszonyai között nehéz ; de szükségképen előbb-utóbb megoldandó feladat. E megoldás kulcsát azonban a közigazgatási bizottság intézményében sem a megyékre, székekre, vidékekre, sem a városokra nézve fel nem találom: hanem keresem csakis oly szervezetben, a melyben a képviselet és igazgatás egymástól teljesen külön van választva, ós a melyben ugy a kormány, mint a munieipium igazgatási s főleg végrehajtási teendői a közigazgatás mai követelményeivel ismeretes, kellőleg kiképzett, szilárd jellemű és állandóan alkalmazott egyénekre bízatnak, kiknek alkalmazására nézve a municipiumoknál a hagyományos választási eljárást a kinevezésnél többre becsülöm, és egy oly szervezetben, a melyben az állami és önkormányzati közigazgatás föladata a hatáskörök, különösen az eljárásnak mikéntje és a tárgyalásrai illetékesség fokozatrende, részletesen és féreórthetetlen tisztasággal szabályozva vannak. E tekintetben a Poroszországban érvényes 1872. .deczember 13-án kelt Kreisordnung czimü szabályzat, névszerint annak azon része, mely a Kreisausschussról szól: hazánkban is a tényleges viszonyokhoz alkalmazandó czólszerü módosításokkal érvényesíthető hasznos irányelveket tartalmaz. Azonban magában véve bárminő szabályzat az administratió javítását még elő nem idézi. Éhez mindenek előtt a helyes, pontos, gyors és értelmes végrehajtás szükségeltetik. Ez pedig mivelt, alkalmas, pártérdekeken felül álló közegek létezését feltételezi. Ilyen közegeknek ez időben az ország szerintem nagy bőségében nem lévén : arra kell törekedni, hogy a közszolgálat javára minél számosabban kiképeztessenek. E kiképzés viszont csak ugy érhető el fokozatosan: ha a közigazgatás közvetlen feladatai iránti érdekeltség nemcsak külsőleg egy pár hangzatos szóban, hanem komoly munkára való elszántságban nyilvánul. Az e tekintetben eddig elért eredmények véleményem szerint koránt sem kielégítők. A közigazgatás, a köz- és magán élet legkülönbözőbb s majd minden viszonyaira terjedvén ki, egy oly tudománv, melvnek elméleti de kivált gyakorlati elsajátítása hosszas és fáradalmas munkát igényel, a melyre eddigelé hazánkban, ugy látszik, aránylag kevesen vállalkoztak, és miután az ingyenes, kötelező szolgálat viszonyaink között egyhamar nem valósitható : módot kell találni arra, hogy a közigazgatási szolgálatra alkalmas egyéniségeknek e pályára való vállalkozása azoknak anyagilag tűrhető állapotba helyezése és a nép és az elől-