Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.
Ülésnapok - 1875-47f
2g 47. országos ülés axióma inkább az oly számos évek során át ós oly fáradhatlan szorgalommal koptatott zöldasztal fölött fogamzott meggyőződésnek látszik inkább lenni, mint sem amit hazám javára jobb szeretnék — ugy a városban mint a vidéken tapasztalható tények után vont alapos okoskodás; mert ha az utóbbi volna: lehetetlen, hogy az igen t. pénzűgyminister ur figyelmét elkerülte volna azon átalános elszegényedés, mely ugy a gazdagabb, mint a szegényebbeknél észlelhető; de lehetetlen, hogy megnem győződött volna a naponta előforduló bukások és fizetés képtelenségek felől, melyek talán meghittebb köreit sem hagyták érintetlenül. Ezen tagadhatlan tények ellenében bizonyítékot felhozni lehetetlen ós ha az igazat bevallani akarjuk : kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy ujabb adóemelést a gazdagok csak addig birják, mig tőkejök tart; a szegényebbek pedig sehogy sem: mert már is dobra kerül vagyonuk ; a "földmivelő nép pedig, mely mostani adóját sem birja fizetni földje termékeiből: kézi munkája, fuvarozása után szerzett ós családja ruházására, gyermekei oktatására szánt fillérjeit lesz kénytelen feláldozni, tehát azon csekélységet, mi jólétét képezi. {Helyeslés, a szélső jobboldalon A t. pénzügyminister más helyen azt állítja, hogy ezen adóemelésre azért van szükségünk, hogy az ország hitele ne csorbuljon. De kérdem: vajon nagyon emelné az ország hitelét, ha ezen uj adó be is hajtatnék ; és ha másrészről a költségvetésben megszavazott fedezeti tételek még sem lennének oly biztos alapra fektethetők, kérdem: vajon nagyon emelne az ország hitelét, ha daczára minden adóemelésnek és daczára annak, hogy az adófizetők tőkéje támadtatik meg, mégis csak deficit volna a pénzműveletek véderedménye ? {Helyeslés a szélső jobb oldalon) Nincs elég bátorságom — minden elismert fináncz ós államgazdászati tételek ellenében a pénzügyminister urat e térre követni. De ha már megemlékeztem hitelünkről a tőke irányában; engedje a tiszt, ház, hogy felsoroljam azt is, mennyire fogja ezen törvény emelni a kormányzat és alkotmány iránti hajlamot és ragaszkodást az országban? mert mi, kik nemzetünk ezredéves jogait fentartani akarjuk és alkotmányunk őszinte őrei és hivei akarunk lenni és maradni: természetszerűleg csak kötelességünket teljesitjük ha ujabb intézményt csak akkor fogadunk el, ha egyrészt annak életrevalósága, másrészt ugy annak anyagi, mint annak morális üdvösségéről meggyőződünk. Tehát ezen morális üdvös voltát kívánom vizsgálni, midőn fontolóba veszem, mily benyomást fog gyakorolni ezen átalános jövedelmi adó az ezen házban levő szabadelvű párton kivül; mert hogy ezen actióban levő párt jelenleg ezen benyomás alatt nincs: az természetes, mert a pártfegyelem érzékeit elszigeteli az adóemelés magneticus hatása elől. {Derültség.) jezember 7. 187a. De annál érzékenyebb t. ház az ország, a hol már is nagy sajnálatunkra oly panaszokkal találkozom, hogy még a Bach korszak alatt is, anyagi helyzetünk annyira sújtva nem volt, mint jelenleg. Megengedik, hogy egész őszinteséggel jelezzem azt, mit már is hallani az országban. (Halljuk!) Azt állítják, hogy az akkori időben kevesebb adóval volt jó és olcsó igazságszolgáltatásunk, volt jó közlekedésünk volt kereskedésünk: {bevetés és ellenmondás.) Jelenleg azonban nem dicsekedhetünk azzal, hogy utaink nagyon jók volnának, hogy kereskedésünk nem volna pangásban, hogy pénzünk nincs; de mind a mellett háromszoros adót fizetünk. A t pénzügyminister ur első előterjesztésében beismerve az egyes adónemek igazságtalan felosztását, és kárhoztatva azon rendszert, melyszerint az egyes adótárgyak oly aránytalanul lettek túlterhelve; midőn ujabb adóemeléshez folyamodik: szakítani kíván ezen rendszeresített igazságtalansággal és azért ajánlja az általános jövedelemadót, mely hiratva leszen ezentúl az adózókat egyaránt terhelni. De ha meggondolom, hogy a föld- és házbirtokos jövedelme kézzelfoghatókig kimutatható, holott a tőketulajdonos jövedelme megközelítőleg sem deríthető ki, és csekélybe vétetik; holott a tőke többszöri forgatása által a jövedelem uőttön nőve szaporodik, az igazságosságot még ezen adónemben sem vagyok képes feltalálni; de eltekintve ezen aránytalanságtól, melynek orvoslása csakugyan nagy és nehéz feladat volna, kérdem: a, földbirtokos, ki termékeit csak a meghatározott piaczi árak szerint képes eladni, nincs-e jobban sújtva ezen adónem által, mint például a kereskedő, ki áruczikkei árát saját kedve szerint emelheti vagy csökkentheti, (Nevetés) és kinél a földmivelő kénytelen mindazt még emelt ár mellett is megvásárolni, mi háztartása és gazdasága folytatására szükséges? Vajon nem fizeti meg a földmives saját jövedelmi adójával egyszersmind a vas- és sókereskedő, kötélgyártos, kaimár és kovács stb. jövedelmi adóját? Ebben ón igazságosságot látni képes nem vagyok; sőt inkább fokozását látom azon igazságtalan és egyenetlen adófelosztásnak, melynek ellenkezőjét Ígérte a pénzügyminister ur. Ily körülmények közt t. ház, minden adóemelés csak fokozása már is kiállhatlan bajainknak, fokozása a tőke bizalmatlanságának; mert oly országban, hol az adók nagyobb része csak kényszer utján hajtható be, oly kényszer utján, mely a legnagyobb visszaéléseknek nyújt alkalmat, és mely visszaélések büntetlenül történhetnek: oly országban a tőke méltán bizalmatlan marad, ott hitel nem lehet. Igaz, hogy a pénzügyminister ur közbenjárása az ily esetekben, ha annak idején érkezik, rögtön segít a bajon; de kérdem nem a
