Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-60

SÖ. országos illés deczember 21. 1S75. 303 károly város-fiumei valutánkra tereitessék, mely voRai a déli vasuttársulaínak trieszt-zágrábi és triesztüriszeki vonalaival versenyez; mondom, a déli vasattársaság mindent elkövet arra, hogy a trieszti vonalára terelje a forgalmat. Hanem itt kénytelen vagyok a t. képviselő nr által előadott kérdésre megjegyezni azt, hogy én ugyan, a mennyis-e az idő megengedte, igyekeztem tájékozást nyerni az általa emiitett tételekre nézve; közegeim jelentése szerint azonban az általa felállított tételek a valóságban nem olyanok, a minőknek ő mondja. Azt mondja előszói- is a í. képviselő ur, hogy Sziszekről Károly városra 12 krról 16 krra emeltetett a díjtétel; másrészről, hogy azon forgalomra nézve, mely aztán átmegy az állam ottani pályájára "Fiume felé, még különös emelés tétetett annyiban, hogy ott a díjtételek 12 krról 20 krra emeltettek. Először is t. ház, a mennyire az eddigi tételek alapján kipuhatolnom lehetett. — pedig megvannak nálam az adatok — áll ugyan az, hogy ott némi emelés történt azon törvény következtében, mely a szállítási adót behozta: de más emelés tudtomra eddig nem történt. Az, emelés pedig, melyet az erintett törvény rendel, olyan nagy. t. i. 33—40'Vos. milyet a t. képviselő ur jelez, nem lehet. Az én adataim szerint tehát igenis emeltettek a díjtételek, annyival, a mennyit a szállítási adó tesz: de más emelésről nem tudok. Nehéz volt megtudnom, hogy a díjtételek közül melyiket érti tulajdonképen a t. képviselő ur, a mennyiben ezen vasútnak 17 szeriese van és a díjtételek 9/|

10ü krtól 50 krig differálnak. Nem tudhattam — mondom — melyik azon áru, melyet a t. képviselő ur értett. Azonban minthogy általában emelés csak annyiban történt, a mennyit a többször idézett törvény rendel: természetes, hogy egyetlen díjtételre nézve sem lehet az emelés 33—40 százalékos, milyent a t. képviselő nr említ. A mi az interpellátió második részéi illeti. melybeu azt mondja, hogy azon árukra nézve, melyek a fiumei állainpályára átmennek, drágább viteldijat szabóit a déli vasúttársaság, mint a többire nézve, melyek az ő vonalán mennek tovább, ebben a t. képviselő urnák, nem ugyan ugy a mint előadta, de mégis van némi igaza. Ugyanis a déli vasuttársulat ázott árukat, melyek az ő pályáján maradnak és mennek tovább, olcsóbban viszi, mint azokat, melyek azt elhagyva a magyar állami pályára mennek át, ép ugy mint teszi ezt Magyarország minden vasútja, mely lehetséges vagy lehetetlen concurrentiát vív más társulatokkal, t i. refaotiok alapjában. Tehát nem direete, mint a t. képviselő nr monda: de á refaetiák által térit vissza bizonyos összeget azoknak, kik az ő vonalán szállítanak tovább. Gyökeresen és alaposan segíteni e bajon máskép nern lehet, mint ugy, hogy a refaetiák kérdését, mely átalános országos nagyfontosságú kérdés, törvényhozásilag megoldjuk. (Helyeslés ) Én ezen kérdéssel, mely nekünk igen nagy károkat okoz, tüzetesen foglalkozom. Már a büntető codexbeo is foglaltatik egy pár pont eziránt; de hogy megszűnjenek a refaetiák, arra nézve ez nem elégséges. Ennélfogva bátor leszek két irányban előterjesztést tenni a törvényhozásnak. Az egyik irányban arra nézve, hogy a titkos refaetiák megszűnjenek; a másik irányban pedig, hogy bizonyos meghatározandó módok szerint az úgynevezett neutrális vonalak, a melyek t. i. két pályát összekötnek vagy egy pályát megszakitnak : az illető pályák vonataira nézve átfutó engedményt " legyen kénytelen adni az illető pálya. Ha e két irányzat a .ház által annak idejében, a mikor ebbeli javaslatomat előterjeszteni fogom, el fog fogadtatni: akkor meg vagyok győződve, hogy mindezen a bajon, a melyet a képviselő ur érintett, mind átalában az országot ez irányban sújtó minden bajon segítve lesz. (Helyeslés) E kérdés igen fontos és nemcsak Magyarországon, hanem a vasutakkal ellátott egész müveit világban tüzetes tanulmányozás tárgyát képezi. A legújabb időben mind Németországban, mind Franciaországban, de legeslegujabban magában Angliában is tanulmányozzák e kérdést és én azon meggyőződésben vagyok, hogy nekünk, kiknek anyagilag különösen igen nagy érdekünkben áll e kérdést megoldani: nekünk különösen feladatunknak kell lenni, hogy az érintett bajokon minél előbb segítsünk. Addig kénytelen vagyok arra szorítkozni, hogy a mennyire az állani hatalma terjed, figyelemmel kisérjeni az ügyet és ha valami szabálytalanság fordulna elő: azt mindenesetre meg fogom szüntetni. (Helyeslés.) Egyebet ezúttal nem Ígérhetek. A mi a kérdés másik oldalát illeti, t. i. azt, hogy a Kulpa szabályozását tekinti a t. képviselő ur szintén egy módnak, mely a kérdésben levő vasút jövedelmét emelheti és a vidék forgalmát élénkítheti: erre nézve kénytelen vagyok nyilváni• tani, hogy ezt ón is egyik helyes módnak tekinteni: hanem itt az a bökkenő, hogy a Kulpa-szabályozás 1.100,000 írtba kerül, Már hivátalbeli elődöm készíttetett e tekintetben némely szabályozási terveket: hanem azok teljesen kimerítők nem voltak, minélfogva én azokat újból vizsgálat alá vétettem. Ez bizonyos időt igényelt. Most azonban a kérdos azon stádiumban van, hogy én mind a duna-gőzhajózási társulatot, mind a zágrábi főparancsnokságot, mind a horvátországi kormányt, mivel e kérdésben mindhárman érdekelve vannak, felszólítottam a Kulpa szabályozására vonatkozó tárgyalások megindítására. Eddig még a tárgyalás meg nem tartathatott; de hisz tavaszig e részben amúgy sem lehetne valamit létesíteni. Mindemel-