Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-57

57. országos ülés deezember 17. 1875. 235 ezen árkülönbözet mellett versenyezhettek velünk, most ezzel olcsóbban fogják venni. Engedje meg a t. ház, hogy itt is arra figyelmeztetem, hogy e számítás ilmsorius; és csodálkozom azon, hogy az általam előadandó tény egy oldalról sem hozatott még fel, s azt a napisajtóban sem találtam felemlítve. A kik igy számítanak : csalatkoznak egy tekintetben, mert sem a lajthántuli tartományok, sem Magyarország jelenleg nem fizetik azt a 35 krajczárt. Minő a jelenlegi helyzet? Nem akarom azon időt érinteni, mikor egy esztendőre megszüntettük a gabona vámot, a, mely ténylegesen létezik ma és létezett ezelőtt. Az eljárás a következő: abban a perczben, a melyben egy malom azt mutatja ki, hogy külföldre lisztet küldött, azon lisztmennyiség mérvében viszszatérittetik neki azon vám, melyet az általa behozott oláh gabonáért vagy idegen gabonáért fizetett. Ténylegesen pedig minden esztendőben és minden körülmények közt lisztkivitelüuk van a külföldre ; lehet néha nagyobb előnynyel,néha csekélyebb előnynyel, egyszer nagyobb eredménynyel, másszor csekélyebb eredménynyel, de lisztkivitelüuk mindig van, és nem volt még eset arra, hogy egy oly malom, mely itt oláh vagy orosz gabonát vett volna, vagy a mely azt Bécsben vette volna: tényleg vissza ne kapta volna a 35 krajczárnyi különbözetet. Ezen előny azonban csak a külföldi fogyasztókat illetné, ha a kivitel alkalmával a provenentiát is be kellene bizonyítani, azt t. i. hogy a kivitt liszt abból az oláh gabonából őröltetett, a mely onnan ide behozatott; de minthogy ez nem bizonyítható be soha, mert a gyártmány mindenféle minőségű liszt vegyítéséből készül: az itteni és a lajthántuli fogyasztók is a gabona oláh részének 35 krral való olcsóbb voltát ép ugy élvezik, mint a külföldiek. Eendszerint eddigelé sem a lajthántuliak, sem mi nem fizettük meg ezen 35 krt; de az egész csak némi vexatióval és apró költséggel járt. így tehát az által, ha mi kimondjuk azt, hogy a gabona vámmentes: Magyarország egyátalában e tekintetben a lajthántuli tartományok irányában nem nyer, nem vészit semmit, az arány mindég az marad. Felhozatott az, hogy jaj ez esetben le fog menni a gabona ára is. Nemes Nándor képviselő ur azt mondta, hogy abban a perczben, a melyben a gabona vámmentessége kimondatott: egy írttal, sőt később kettővel is lement az ára. Hogy ez az árcsökkenés azon 35 krnyi megtakarításnak volt volna köszönhető: azt ugy hiszem maga a képviselő ur sem hiszi; mert nem lehet föltenni, hogy ha valaki képes 35 krral olcsóbban ide hozni a - búzát: ő képes legyen egy vagy két írttal olcsóbban is adni. Ez egészen más tényezőktől függ, és bizonyára olcsóbb lett volna, ha nem is egy frttal, de talán 80 krral és később egy forint 80 krral a gabona, ha nem szüntettük volna is meg a gabonavámot. Egyátalában arra akarok figyelmeztetni, hogy azon statistikai adatokra, melyek nagy buzgalommal és nagy szorgalommal a t. előadó ur által és Nemes képviselő ur által összegyűjtettek és előterjesztettek: nagy súlyt ne méltóztassanak fektetni. (Derültség.) Egyáltalában nálunk a statistikai adatok oly hiányosak, hogy még ott is, hol azokból bizonyos következtetéseket lehet levonni: még ott is némi bizalmatlansággal kell, hogy az ember azokat tanulmányozza, annál inkább e kérdésben, a hol egyszeri eljárásunkat, az egy évben törtónt vámmegszüntetését már is sinecura gyanánt akarják felállítani. Itt legalább 10 évi átlag lenne szükséges, hogy abból némileg látszólag igazsággal biró következtetéseket lehetne levonni. Abból, hogy mi történt egy évben, mindjárt következtetést tenni, oly eljárás, melyet komolyan venni nem lehet. (Hehjedé?.) Áttérek most a harmadik kérdésre: t. i. vajon belső kereskedelmünk minő mértékben fog sújtatni vagy emeltetni a vám megszüntetése által. Kérdést sem szenved, hogy ha itt nagyobb a készlet, hogy ha ide több búza jön: több kereskedő is fog foglalkozni ezen üzlettel, több ember fog keresetet nyerni és megadatik a lehetőség, hogy ma ezt a fajtát vegye az ember, holnap amazt: mert a legkülönbözőbb fajta és minőség szükséges arra, hogy minden tekintetben megfelelő gyártmány készíttessék, vagy nagyobb kereskedelmi piacz teremtessék. Bizonyos tehát, hogy a belső kereskedés emelkedni fog, Be még nagyobb fontossággal bir a vám megszűnte az iparra, mint a kereskedelemre. Sok oldalról mondják, hogy nincs iparunk s azt állítják, hogy ennélfogva e szerződésből — a mi a Romániába való bevitelt illeti — nem Magyarország, hanem az osztrák ipar fog előnyt húzni. Ezzel szemben bátor vagyok arra utalni, hogy van két igen nagy iparunk, a melyek egyikével mi ma Európában első sorban állunk és midőn ezen iparágak támogatásáról, felsegéléséről van szó, itt azt mellékes dolognak tekintjük : értem a malomipart első vonalban, a szeszipart második vonalban. Én magam szerencsés vagyok egy nagy gőzmalom igazgató tanácsának tagja lehetni ós biztosithatom a t. házat arról, hogy az utolsó években, akkor mikor az itteni aratás nem felelt meg a szükségletnek, nem felelt meg a fokozott malomi viszonyainknak: bizonyosan mindezen malmok megszüntették volna üzletüket, bezárták volna gyáraikat, ha idegen búzát nem kaphattak volna kárpótlásul a belföldi szűk termésért. Nem akarok arra kiterjeszkedni, hogy mily nagy nemzetgazdászati kár lett volna az országra nézve, ha időközben több malom megszüntette volna müködé30*